KERESZTÉNY TÖRTÉNETEK, BÖLCSESSÉGEK ÉS VERSEK

Lábnyomok

 

Álmomban mesteremmel tengerparton jártam,

S az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:

Két pár lábnyom a parti homokon,

Ahogy Ő mindig ott járt velem.

De ahogy az út végén visszanéztem,

Itt-amott csak egy pár láb nyoma látszott,

Éppen ahol az életem próbás, nehéz volt,

Sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:

„Amikor életem kezedbe tettem, s követődnek

szegődtem Mesterem, azt ígérted, soha nem hagysz el engem,

minden nap ott leszel velem.

S most visszanézve a legnehezebb úton, legkínosabb napokon át

Mégsem látom szent lábad nyomát!

Csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen.

Elhagytál a legnagyobb ínségben?"

Az Úr kézen fogott, s szemembe nézett:

Higgy nekem, sosem hagytalak el Téged!

Azokon a nehéz napokon át,

Azért látod csak egy pár láb nyomát,

Mert a legsúlyosabb próbák alatt

Téged vállamon hordoztalak!

Dr. Papp Lajos - szívsebész

 

Az Én Miatyánkom

Mikor a szíved már csordultig tele, mikor nem csönget rád soha, senki se,

Mikor sötét felhő borul életedre, mikor, kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe,

Ó, lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a Magasba, reményteljesen,

S fohászkodj: Miatyánk, ki vagy a Mennyekben!

Mikor a magányod ijesztően rád szakad, mikor kérdésedre választ a csend nem ad,

Mikor körülvesz a durva szók özöne, átkozódik a rossz - erre van Istene!

Ó, lélek, ne csüggedj! Ne roppanj bele! Nézz fel a magasba, és hittel rebegd!

Uram! Szenteltessék meg a Te neved!

Mikor miden felől forrong a nagyvilág, mikor elnyomásban szenved az Igazság,

Mikor szabadul a Pokol a Földre, népek homlokára Káin bélyege van sütve,

Ó, lélek, ne csüggedj! Ne törjél bele! Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog,

S kérd: Uram! Jöjjön el a Te országod!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság, mikor életednek nem látod a hasznát,

Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve, hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!

Ó, lélek, ne csüggedj, ne keseredj bele!

Nézz fel a magasba - hajtsd meg a homlokod, s mondd: Uram!

Legyen meg a Te akaratod!

Mikor a „kisember" fillérekben számol, mikor a drágaság az idegekben táncol,

Mikor a „gazdag" milliókat költ, hogy „éljen", s millió szegény a „nincs"-től hal éhen,

Ó, lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele! Nézz a magasba - tedd össze két kezed, s kérd: Uram!

Add meg a napi kenyerünket!

Mikor életedbe lassan belefáradsz, mikor hited gyöngyül, - sőt - ellene támadsz,

Mikor -hogy imádkozz - nincs kedved, sem erőd, minden lázad benned, hogy tagadd meg Őt,

Ó, lélek, ne csüggedj! Ne egyezz bele! Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet! Uram! Segíts!

S bocsásd meg vétkeimet!

Mikor hittél abban, hogy téged becsülnek, munkád elismerik, lakást is szereznek,

mikor verítékig hajszoltad magad, később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak...!

Ó, lélek, ne csüggedj! Ne ess kétségbe! Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:

Uram! Megbocsátok az ellenem vétkezőknek!

Mikor a nagyhatalmak a „békét" tárgyalják, mikor a béke sehol (!), csak egymást gyilkolják, mikor a népeket a vesztükbe hajtják, s kérded: Miért tűröd ezt Istenem, Miatyánk?

Ó, lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele! Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj! Lelkünket kikérte a rossz -  támad, s tombol. Uram! Ments meg a kísértéstől, ments meg a gonosztól! Ámen!

Utóhang:

S akkor megszólal a Mester, keményen - szelíden : Távozz sátán - szűnj vihar!

Béke, s csend legyen! Miért féltek kicsinyhitűek? Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek! Hűséges kis nyájam, én Pásztorotok vagyok! S a végső időkig veletek maradok!

Reményik Sándor:

Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.

Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

Ez a „magától": ez a Kegyelem.

Ismeretlen költő - vagy nem??? : )

Mai zsoltár

Amerre járok, mindenhez bűn tapad.

Bárhová tekintek: mocsok, bűn áradat.

Mocskos utcák és falak, mocskos terek,

Bemocskolt lelkű, fásult, szánalmas emberek.

Lépj ki ebből, ó, férfi!

Kérj erőt és tégy ellene!

Állj a résre, ó, asszony!

Segítsd a férjed, mert menni kellene!

Egy jobb világ, egy szebb jövő felé:

Hol nem közönyt, gúnyt, megvetést tálalnak elénk.

Ahol a társad sírig szeret, támogat,

Rendíthetetlen szerelmével a végsőkig hű marad.

Ahol számíthatsz a barátra,

Mert akkor is támaszod,

Ha elfogyott a pénzed,

S nincs más, csak bánatod.

Ahol sem a gyermek, sem a szülő

Nem használja ki a másikat.

Ahol nincs irigység, gyötrő fájdalom,

Ahol a szív meg nem szakad.

Hol vagy, ó, Hatalmas Isten,

Ki kezeddel formálod a szíveket?

Kiáltunk hozzád hangosan zokogva,

Mert eltűnt - tán örökre - az önzetlen szeretet!!!

Könyörgünk egy tisztesebb hazáért!

Hol a lét bizonytalansága nem öli meg a hitet!

Kiáltunk egy mennyei családért:

Hol otthonra lelhet, ki nem látva is hihet!

2.ISTENHEZ

Megmutattad Nekem

az élet szépségeit.

Megmutattad Nekem

a pokol mélységeit.

Megmutattad Nekem

az égi érzéseket.

Megmutattad Nekem

a földi „miérteket".

Megmutattad Nekem

a Lélek kérdéseit.

Megmutattad Nekem

Lényed értékeit.

Megkötötted Velem

az égi egyezséget.

Megadtad kegyesen

az áldott teljességet.

Odaadtam Neked

lelkem-mindenem.

Hívtál, s odaadtam

szívem, és életem.

Várj három napot!

Szép tavaszi nap volt. A fiatalasszonyt békesség töltötte el, miközben Jézus haláláról és feltámadásáról elmélkedett. Mmegállt egy pillanatra a lépcsőknél, amelyek a főutcára vezettek, és amely már tele volt munkába siető emberekkel. A régi helyén, az átjáró kezdetén ült az idős virágárus néni. A lába elé, egy újságpapírra sorakoztatta ki a friss virágokból készített csokrait. A néni mosolygott; idős, ráncos arca valamilyen benső örömtől sugárzott. A fiatalasszony nem sokat gondolkodva lehajolt, kiválasztott egy csokrot és közben megkérdezte a nénitől: -Ahogy nézem, ma boldog, ugye? -Miért ne lennék? - válaszolta. -Minden renben van, hát nem? Toprongyos volt és nagyon öreg. A fiatalasszony ezért meglepődött a matróna válaszán. -Maga már évek óta itt ül.És mindég mosolyog.Úgy látszik jól viseli a bajokat! -Aki ilyen magas életkort megélt, az nem kerülheti el a bajokat. Tudja, kedvesem, olyan ez, mint Jézus és a nagypéntek... S akkor elhallgatott. -Mint micsoda?- kérdezte a fiatalasszony. -Mondom, mint Jézus és a nagypéntek... Amikor Jézus pénteken meghalt a kereszten, ez volt az emberiség legrosszabb napja. S amikor jönnek a bajok, nekem mindig ez juta az eszembe. Mert ilyenkor az is eszembe jut, mi történt harmadnap, húsvétkor.  Jézus feltámadt a halálból. Amikor a dolgok rosszul mennek, már megszoktam, hogy várok három napot, mert akkor valahogy minden jóra fordul. A fiatalasszony búcsúzásul a nénire mosolygott, majd továbbment. Azóta, amikor csak gondjai támadnak, mindig eszébe jutnak a néni szavai: "Adj alkalmat istennek, hogy segítsen. Várj három napot!"

Oldal: Keresztény történetek, bölcseségek és versek
Ábrahám Gyermekei Keresztény Közösség - Krisztus Teste - Eger - © 2008 - 2024 - abrahamgyermekei.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat