Keresztény versek

TOLNAI ÉVA

Ha eljön az ítélet

Belemarnak húsomba,

Sivár lelkű, sekélyes emberek.

Atyám bocsáss meg nekik,

Hisz nem tudják, mit cselekszenek.

Arcukon gúnyos vigyor látszik,

Más szenvedése nekik, öröm, élvezet,

Viperák fajzatai ezek,

Irigyelni őket mégsem lehet,

Mert üdvösséget pénzen egyik sem vehet.

Ha ítéletre kerül a sor,

Ott állunk majd pőrén, csupaszon.

Akkor mi lesz majd a mentség?

A tisztító tűz lesz a jutalom?

Kárhozat vagy égi paradicsom,

Mindenki dönthet szabadon.

Bárhogy is van, tetten is múlik nem csak szavakon,

És a panasz nem hallik túl a falakon.

Mécses az Úr kezében

Többnyire vakon, sötétben tapogatózva,

Egymást eltaposva csetlünk-botlunk.

Néha, jaj, szó, panaszkiáltás hallik.

Gyújtson már fényt valaki.

Én tétova alázattal, hittel telve kérdem:

Lehetek-e mécses az Úr kezében.

Több mint…

Több mint imádat, mit irántad érzek,

Több mint alázat, mely arra késztet,

Hogy leírjam, szóval mit a képzelet nem tud,

Több mint csodálat mi a színedhez eljut.

Több mint reménység, mit igéd kínál,

Több mint értelem, mit a szívünk diktál,

Több mint, gazdagság mely a lélekben fogan,

Több mint szabadság, ha Hited már van.

Több mint áldozat mit értünk hoztál,

Több mint ígéret mit valóra váltottál,

Több mint álom, hogy a megváltás közel,

Több mint igaz, hogy Országod jön el.

Megtaláltalak

Veled leszek, veled vagyok,

Hozzád térek, feléd tartok,

Érted sírok, érted égek,

 Neked halok, neked élek.

Ha százezer évig élnék,

Akkor sem tudnám megköszönni

Lelkemben a békét, s az érzést,

Mely jóságodból, irgalmasságodból,

Szívednek önzetlen szeretetéből fakad,

Mely úgy hat rám, mint szomjazó virágra

A hűs harmat, s az éltető, meleget adó fény

Minden teremtményedre.

Szeretlek.

Teljes szívemből, teljes elmémből,

Minden sejtemmel, zsigeremmel és idegszálammal.

Vágyom rá, hogy megtestesülj bennem,

És elárasszon mindent átható és elsöprő

Szent szellemed, mely lüktet és vibrál,

Mégis végtelen nyugalommal és békével tölt el.

Amit úgy hívnak: Élet.

Az érzésekkel teli, csodákkal átszőtt,

Félelemtől mentes, bűn nélküli, Igaz Élet.

Sodró és lendületes,

Változatos és izgalmas, mégis biztonságos.

Áldott légy örökké.

Istenemet nem tagadom,

Hű maradok, megfogadom.

Fül: csak az igaz szót halld meg.

Szem: nézz a lelkem mélyére.

Kéz: simogass és védelmezz.

Száj: igazat szólj.

Szív: érezz és szeress.

Lélek: ébredj és fogadj be.

Szellem: légy nyitott a jóra.

Test: szolgálj és cselekedj

Húsvét

A Húsvét a feltámadás ünnepe.

Krisztus értünk szenvedett,

Vajon megérdemeltük-e?

-Én vagyok az út, az igazság és az élet.

Aki Énbennem erősen hisz, senkitől sem félhet.

Ki törvényeimet betartja,

Soha el nem téved,

S nem kárhozik el a jámbor lélek.

Én vagyok a jó pásztor,

S szeretetben élek,

Csak tarts velem, s a nyáj soha el nem széled.

Ha igémet hirdeted, még sok örömben lesz részed.

S mi végre vagyunk-e földi létben?

Hogy az ember bőségben, örömben és szeretetben éljen,

Isten engem úgy segéljen.

Az életünk lehet áldomás vagy álmodás,

Nem délibáb, nem látomás, nem is a végállomás.

-Hitemre mondom: Mindenkire egyformán van gondom.

-Kérlek, engedj be szent hajlékodba,

Hogy színed előtt áldozhassunk imádkozva.

Alleluja!

Honfitársaimhoz

(Dicshimnusz)

Szeretem magyar hazámat,

És megkérem mennyei Atyámat,

Hogy vegye oltalma alá népét,

Hozzon igaz Hitet és Békét.

Bátorítsa a csüggedőket,

Istápolja a szenvedőket,

Táplálja az éhezőket,

Hozza vissza a tévelygőket,

(s győzze meg a kétkedőket.)

Áldd meg sanyarú Nemzeted,

És legyen példa az életed,

Hogy sorsa bármilyen mostoha,

Keresztje ne legyen nyűg soha.

Az út bármilyen érdekes,

Letérni róla nem érdemes.

Kérd Őt folyton és szüntelen,

Hogy légy erényes és bűntelen.

Segíts, hogy megéljük vágyainkat,

S váltsuk valóra az álmainkat.

Műveljük meg a kertjeinket,

S ne adjuk el a földjeinket.

Nékünk igazi sorscsapás,

Hogy folyton mindenki leigáz.

Állhatatosságban légy velünk,

Mert ha Te velünk vagy, ki ellenünk?

Krisztus legyen az életünk,

Ha Ő nincs, már rég nem létezünk.

Mert ha szépre-jóra éhezünk,

Nem lehet rút a végzetünk.

Egyetlen Hazám van s Istenem,

De mind a kettő az életem.

Ő tudja, mi jó s mi kell nekem,

Ebből vesz mintát majd gyermekem.

Vidítsd föl szánalmas életünk,

És méltó híveid leszünk.

Ki nem hiszi, járjon utána,

S ha nem leli, vessen magára.

Emeld hát fejed az égre föl,

Hol megannyi csillag tündököl,

Mert két urat szolgálni nem lehet,

Ha megtérsz, az az Egy segít Neked.

Vedd fel ó Magyar a béredet,

Nem kell, hogy hullajtsd a véredet.

Bár rányomtak múltunkra bélyeget,

Jegyezd meg jól a lényeget.

Hitednek létedben párja nincs,

Hiába a vagyon s a drága kincs.

Földedbe a bizalom magját hintsd,

Ne hátra, hanem a célra tekints.

Nem kell, hogy Te légy az áldozat,

Elkerülhető a kárhozat.

Ha van benned elég alázat,

Eltűnik lassan a gyalázat.

Ha szívből kéred az Istened,

A győzelem útjára elvezet.

Nem ismer határt a képzelet,

S az édenkert lehet a lakhelyed.

Ha úgy érzed sorsod bizonytalan,

És erőfeszítésed hasztalan,

Ő nem hagy soha vigasztalan,

Révbe érsz, félelmed alaptalan.

Lobban a szikra, csendül a dal,

Ismerős nóta. ,, Talpra Magyar!’’

Újul a lélek, lendül a kar,

Vessen, előbb ki aratni akar.

Ha nem kiabálsz, csak halkan kérsz,

Fohászod hangosabb, mint amit remélsz.

Jó akarattal többet elérsz,

És előbb vagy utóbb, de célhoz érsz.

Ha feltűnik méltán egy égi jel,

És csendesen azt súgja lépni, kell,

Tisztulj meg, bűnödnek égni kell,

S lelked majd ujjongva énekel.

Fogadd el, kérlek tanácsomat.

Sziklára építsed házadat,

Mely nem dől össze a sok súly alatt,

Fala szilárdan áll, mely hitedből fakad.

Ne keseregj, és ne búslakodj,

Kétségbe esni semmi okod,

Hisz van egy jó erős támaszod,

Ki égbe emel, ha akarod.

Nézz szembe az élettel,

Nézz szembe a tényekkel,

Bátraké a szerencse,

Célhoz ér ki hisz benne.

Fejed a homokba dughatod,

Az nem oldja meg a bánatod.

Álmod valóra válthatod,

Gyümölcse édes, majd láthatod.

Ahogy sarjad a fű és rügy hasad,

Kikel a mag és virág fakad,

Úgy éled tested és szellemed,

Ha rátalálsz, azt mondod, kell Neked.

A nagy Karmester majd elvezet,

Hisz mindenkinek szánt szerepet.

Nélküled nem megy a gépezet,

Te vagy a pont és az ékezet.

A láncnál ékesebb a kard?

A békénél nemesebb a harc?

A harag béklyó és sarc,

A háború inkább kudarc.

Ereszd szélnek a mérgedet,

Sorsoddal légy hát elégedett.

Bízz benne, s oszlasd el kételyed,

Csak dobd el és hagyd hátra mételyed.

Az égre kérlek, hát lelkesedj!

Legyed Hited a fegyvered,

S Krisztus teste az ételed,

Így változik meg majd életed.

Hiába tátong még hat árok,

Ledőlnek mind majd a határok.

Sebzett szívünk egy ritmusra ver,

Atyám! A világ a lábaid előtt hever.

 Az élet sója

Tudod mi a kincs?

Szívedbe tekints.

Lelked meleg mosolya,

Áldott, izzó sugara.

A tarka rét száz virága,

Szemed huncut ragyogása,

Angyalszárnyak suhogása,

Kisgyermekek kacagása.

Madarak csicsergése,

Kikelet ébredése,

Esőcseppek kopogása,

Kandalló tűz ropogása.

Édesanya ölelése,

Szép remények születése,

A Gondviselés létezése,

A természet lüktetése.

A lágy kenyér íze,

Szivárványnak színe,

Bőröd puha bársonya,

A tavasz édes illata.

Vágyad sóvár óhaja,

Tested apró sóhaja,

Nektárcseppek harmata,

Hullócsillag hajnala.

Mosoly, derű, fény,

Áldás, hit, remény,

Mely nélkül az élet,

Nagyon-nagyon szegény

Oldal: Keresztény versek
Ábrahám Gyermekei Keresztény Közösség - Krisztus Teste - Eger - © 2008 - 2024 - abrahamgyermekei.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat