BIBLIAISKOLAI LECKÉK

 

ALAPFOGALMAK:

 

A SZENTÍRÁS

A Szentírás 66 könyve (39 ószövetségi és 27 újszövetségi) Isten kinyilatkoztatott Igéje. Ő ihlette szent embereit, akik elmondták és leírták, valamint összeállították és továbbadták. Isten gondviselése őrizte meg a könyveket keletkezésük és továbbadásuk során a hibáktól. A Szentírás Isten akaratának tévedhetetlen kinyilatkoztatása, történelmi cselekedeteinek megbízható forrása. Belőle ismerhetjük meg Istent, az örök élethez vezető utat. Hitünk alapja, lelki életünk zsinórmértéke. Legfőbb tanácsadónk, az egyetlen tökéletes próbakő, mellyel a tanítások és hagyományok, valamint a gyakorlat megvizsgálandó.

A Szentírás örökre megmarad.

 

A SZENTHÁROMSÁG

Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek, e három örökkévaló személy tökéletes egysége. A Szentírásból tudjuk, hogy Isten halhatatlan, végtelen, mindenható, mindentudó, mindenek fölött való, mindig mindenütt jelenvaló, személyes szellemi valóság. Tökéletes lénye meghaladja emberi felfogóképességünket, egyedül méltó imádatunkra, szeretetünkre és engedelmességünkre.

2.1. Az Atya

A teremtő Isten, forrása, oka és célja minden létezőnk. Fenntartja és kormányozza a világmindenséget. Igaz és szent, irgalmas és könyörületes, jóságos és gondviselő. Ő a szeretet. Mindenható, mindenütt jelenvaló, mindentudó és bölcs.

2.2. A Fiú

A láthatatlan Isten képmása, az élő Isten egyszülött Fia. Valóságos Isten, aki az emberiség megváltása érdekében valóságos emberi testet öltött magára. A Szentlélek által fogantatott és Szűz Mária szülte. Emberként élt, a bűn valóságos kísértését megismerte, de maga bűntelen. Tanítása, csodái, engedelmessége tanúsítják, hogy ő a megígért Messiás. Vállalta helyettünk a szenvedést s bűneinkért a kereszthalált. Megdicsőült testben támadt fel és a menny dicsőségébe tért vissza az Atya jobbjára.

Újra eljön a gyülekezetért, majd hatalommal és dicsőségben, hogy megítélje a népeket.

2.3. A Szentlélek

Isteni személy, nem csupán hatóerő. Együttműködése az Atyával és a Fiúval nyilvánvaló a teremtésben, a megváltásban. Ő készítette elő a megváltást, Ő vonzza az embereket. Életadó, újonnan szülő, megszentelő és feltámasztó munkát végez. Ő vezet el minden igazságra.

 

AZ ANGYALOK

Az angyalokat Isten teremtette szolgálatra. Imádásukat a Szentírás tiltja. Szellemi lények, de testet ölthetnek. Számuk igen nagy. Nemük nincs, nem szaporodnak, de megnevezésük alkalmával hímnemű nyelvi alakokat használ a Szentírás. Szolgálatukban különbségeket mutatnak a bibliai híradások. Szentek, engedelmesek, bölcsek. Isten akaratának hírvivői és végrehajtói, erősek, szelídek. Az istenfélők védelmezői.

A SÁTÁN

A Biblia szerint van ördög, akit Isten eredetileg angyalnak teremtett. Ő azonban felfuvalkodva Isten ellenségévé vált. Az angyalok harmadrészét is fellázította. Levettetett a földre és magával hozta a lázadás szellemét. Bűnbe ejtette Évát és Ádámot. Tudja, hogy osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban lesz és igyekszik az embereket is oda juttatni. Munkája igen kiterjedt, de Isten határt szabott működésének.

A TEREMTÉS

A Világot Isten teremtette oly módon, hogy "legyen" szavára a láthatatlanból állt elő. Az Atya és Fiúval és a Szentlélekkel együtt munkálkodva végezte a teremtést. Az első emberpárt, mint a teremtés koronáját saját képére és hasonlatosságára teremtette Isten. Az ember tiszte és feladata, hogy szaporodjon és uralkodjon a földön, valamint feladata és felelőssége volt az is, hogy művelje és őrizze azt.

AZ EMBER TEREMTÉSE, BŰNE ÉS BUKÁSA

Az embert Isten teremtette, férfiúvá és asszonnyá. Az ember hármas lény, szellem, lélek és test, egymással szoros kölcsönhatásban.

Mint személy hatalmat és szabadságot kapott a gondolkodásra és cselekvésre. Az embert Isten a vele való közösségre teremtette. Ez a közösség ősszüleink engedetlensége miatt megszakadt és az ember a bűn és halál törvénye alá került. Ártatlansága elveszett, az isteni képmás eltorzult és utódai már ezt a bűnre való hajlammal terhelt természetet öröklik. Isten azonban Krisztus megváltói munkája által gondoskodott a helyreállítás lehetőségéről. Ehhez azonban minden embernek szükséges "víztől és lélektől" újonnan születni.

JÉZUS KRISZTUS MEGVÁLTÓI MŰVE

Jézus Krisztus a tökéletes isteni személy az Atya akaratának engedelmeskedve tökéletesen emberré lett. Történelmi korban élt, megvalósítva a messiási ígéreteket. Mint ember is, mindennek engedelmeskedett Istennek.

Megvalósította a szeretet törvényét; szenvedett, bűnné és átokká lett, majd meghalt értünk. Harmadnapon feltámadott, legyőzve a Sátánt, bűnt és a halált. Mennybe ment és az Atya mellett a "kegyelem királyi székében" ül. Ő az egyetlen igaz közbenjáró.

 

A MEGTÉRÉS ÉS AZ UJJÁSZÜLETÉS

Isten azért küldte Jézus Krisztust erre a földre, hogy az emberek megtérjenek és újjászületve elnyerjék a "fiúság lelkét" és így Isten fiai legyenek. Amikor az ember megtér, a Szentlélek segítségével rádöbben elveszett, bűnös állapotára, - ezt megbánja és megvallja - és hittel elfogadja Jézust személyes megváltójául. Elfordul bűnös életétől és odafordul Istenhez, melyet cselekedeteinek megváltozása bizonyít. Isten ezt a szabad akarati döntést a bűnbocsánat békéjével és örömével jutalmazza, s közben az Ige és a Szentlélek által egy egészen új élet születik. A megtérés és az újonnan születés szorosan összetartozó dolgok.

A BEMERÍTÉS

Miután Jézus Krisztus maga is bemerítkezett, a bemerítést mindenkori tanítványaira bízta. A bemerítés az újjászületés jelképe, a Megváltóba vetett hit szeretetből és engedelmességből fakadó gyümölcse, beiktatás a gyülekezet tagjai sorába. Bemerítésben csak az részesülhet, akinek életében láthatók a megtérés gyümölcsei, aki Krisztusba vetett hitéről nyíltan vallást tesz és a bemerítését önként kérte. A bemerítést Jézus rendelése alapján - az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében végezzük, az egész emberi test egyszeri vízbe való merítésével.

AZ ÚRVACSORA

Az úrvacsorát Jézus, - engesztelő halálának előestéjén, a zsidó páska ünnepen - szerezte, azzal a céllal, hogy mi is ezt cselekedjük az ő emlékére. Alkalomról-alkalomra hálával emlékezünk halálára, amíg visszatér. Az úrvacsora jegyei, a kovásztalan kenyér és a bor - Krisztus megtört testének és kiontott vérének jelképei. Benne kiábrázolódik Krisztussal és testvéreinkkel való közösségünk. Az úrvacsorában azok részesülhetnek, akik újjászülettek és hitük vallomására bemerítkeztek, de önmagukat őszinte bűnbánattal megítélik, és hittel elfogadják Jézus bűnt eltörlő vérét. (Önigazultak sohasem méltók!)

A KIENGESZTELÉS

Isten szentsége és az ember bűnössége miatt volt szükség a kiengesztelésre. Isten szentsége és igazsága ugyanis nem hagyhatja a bűnt büntetés nélkül. A bűn jogosan váltja ki Isten haragját. Isten azonban szeretet és a kegyelem Istene is. Jézus Krisztus engesztelő áldozatában együttműködik Isten igazsága és kegyelme, haragja és szeretete. Így Jézus Krisztusban megbékült a világgal. A kiengesztelést isten nem utólag rendelte el. A kezdetet és a véget ismerő Isten már a világ teremtése előtt gondoskodott engesztelő áldozatról. Ezt példázták az ószövetségi áldozatok is. De minden áldozat töredékes volt, teljességre csak Jézus Krisztusban jutott. Az Ő halála a mi bűneink büntetése volt. A kiengesztelés befejezett tény. A golgotai kereszten "elvégeztetett".

A MEGIGAZULÁS

Hisszük, hogy a megigazulásban a bűnös ember helyzete megváltozik. Isten átka alól kegyelmébe kerül. A megigazulás több a bűnbocsánat elnyerésénél, több annál, hogy megszűnt az átok. Benne Isten a bűnöst az igaz ember helyére állítja. A megigazulásban az istenfiúság teljes méltósága kerül helyreállításra. A megigazulás forrása Istennek Jézus engesztelő áldozatából fakadó kegyelme. Tartalma pedig Krisztus igazsága, melyet hit által fogadhat el az újjászületett ember.

 

A MEGSZENTELŐDÉS

A szent Isten gyermekeinek is el lehet és el kell jutnia szentség állapotára. Ide vezet a megszentelődés útja. A szentség elkülönítést, odaszentelést s megtisztulás jelent. Isten Mózes által szentelte fel a papságra Áron fiait a víz, olaj és a vér eszközeivel. Az újszövetségben a hívőket a "szent papságra" szenteli fel Isten Krisztus közbenjárása által, az Ige vizével, Jézus vérével és a Szentlélek olajával. Így lesz az újszövetség népe "királyi papság és szent nép".

A megszentelődés magába foglalja azt a tényt, hogy Isten tulajdona vagyunk és neki szolgálunk. A megszentelődés tehát a hívő élet folyamata, mely hit és engedelmesség útján a kegyelemből megszenteltek helyzetéből indul ki és a gyakorlati megszenteltetés állapotában halad a teljes szentségig.

AZ ÜDVÖSSÉG

Az Úr Jézus Krisztus engesztelő halálával megszerezte az ember számára az üdvösséget. A megtért, újjászületett ember Krisztusban megigazul és halad a megszentelődés útján. Ezek együtt képezik a "kegyelmi állapotot". Ez az üdvösségnek a földi életre vonatkozó része. Ebben a kegyelmi állapotban az embernek meg kell maradni. Aki visszautasítja a kegyelmet, és engedetlenné válik, az elveszítheti üdvösségét. Az üdvösség kizárólag Istentől ered, amit az ember hittel elfogad és Istennek szentelt életével megtart. Az üdvösség az ember életében az újjászületéssel indul és az örök életben teljesedik ki.

A SZENTLÉLEK MUNKÁJA

A Szentlélek isteni személy, a Szentháromság Atyával és Fiúval egyenrangú tagja. A Szentírás Őt így nevezi: - Isten Lelke, - Krisztus Lelke, - Szentlélek, - Vigasztalásnak Lelke, - Ígéret Lelke, - Igazság Lelke, - Kegyelem Lelke, - Élet Lelke, - Fiúság Lelke. Ezek a nevek lényét és munkáját hivatottak kifejezni csakúgy, mint jelképei. (tűz, szél, víz, eső, pecsét, zálog, olaj, kenet, galamb,)

Jelenléte és munkája tapasztalható volt a teremtésben és az ószövetségi korban is. Általános kitöltéséről jövendöltek az ószövetség prófétái is. Kiáradása a Messiás eljöveteléhez kapcsolódik. Rajta állandóan megnyugszik az Úrnak Lelke. Ő lesz, aki Szentlélekkel és tűzzel keresztel. Jézus emberi létének minden mozzanatában közösségben volt a Szentlélekkel, (fogantatása, születése, bemerítkezése, pusztai megkísértetése, szolgáltat, keresztre feszítése, feltámadása).

Az újszövetségi gyülekezet korszakában a Szentlélek végzi a világ meggyőzését a bűnről, az igazságról és az ítéletről, ő az aki újjászülésben részt vesz, aki a hívőkben lakozást vesz, aki tanít, vezet; aki a megszentelődés folyamatában végig tevékenykedik, aki mindig Krisztust dicsőíti. Ő az aki felruház mennyei erővel és képessé tesz a bizonyságtevés szolgálatára. Végül ugyancsak a Szentlélek közreműködésével történik majd a feltámadás és az elragadtatás.

 

A SZENTLÉLEK-KERESZTSÉG

Jézus Krisztus mennybemenetele előtti szavaiban az "Atya ígéretének" beteljesedését azért kapcsolta össze vízbe való bemerítés emlékével, mert a Szentlélek keresztség ugyanúgy mély belső tartalommal és külső jelekkel bíró új korszakot nyit meg életünkben, mint az újjászületés és a bemerítkezés.

Ez a két esemény azonban nem azonos, egymástól mindig elkülöníthető.

Szentlélek keresztségben csak újjászületett ember részesülhet. A Szentlélek keresztsége által a hívő ember "mennyi erőt" kap a bizonyságtevő, szeretettel szolgáló életre. A Szentlélek keresztséget természetfölötti jelenségek kísérik. Ezek az eseményhez szorosan hozzátartozó jelek, - de nem azonosak az eseménnyel! - (nyelveken szólás, túláradó öröm, Jézus ujjongó dicsőítése, imádata, Isten mentő szeretetének túláradása.)

A Szentlélekkel való betöltekezés a hívő ember életében nem korlátozódik csupán egyetlen eseményre. Benne meg lehet újulni s folytonosan beteljesedni. Hisszük, hogy a Szentlélek keresztség eseménye nem zárult le az apostolok korával, hanem napjainkban is részesülhet benne minden újjászületett hívő lélek. Hittel kell kérni és engedelmességgel elfogadni.

A Szentlélek keresztségéhez ma is ugyanazok a kísérő jelek tartoznak, mint az apostoli korban. Az ilyenkor tapasztalható lelki állapot hitből fakadó, engedelmes átadás és nem eksztázis!

A SZENTLÉLEK GYÜMÖLCSE ÉS AJÁNDÉKAI

A Szentlélek jelenléte és uralma a hívő ember életében - a megszentelődés folyamatában - szükségszerűen megtermi a "Lélek gyümölcsét".

Hisszük, hogy a Szentlélek ma is megajándékozza Isten gyermekeit kegyelemből fakadó lelki ajándékokkal. Ezekkel az eszközökkel biztosítja a gyülekezet szolgálatához szükséges természetfölötti hatalmat. Az ajándékok soha sem öncélúak, és nem tévesztendők össze az ajándékozóval. Haszonra adatnak, a gyülekezet építésére, az ismeret ajándékai, (bölcsesség beszéde, tudomány beszéde és a lelkek megkülönböztetésének képessége), a cselekvés ajándékai, (a hit, a csodatevő erő és a gyógyítás), és természetfeletti beszéd, (a prófétálás, a nyelvek nemei és a nyelvek magyarázása). Hisszük, hogy a Szentlélek ad - ezeken kívül is - más, a szolgálat végzéséhez szükséges ajándékokat, pl: buzdítás, segítés, vezetés stb.

Az ajándékoknak a megajándékozott személy sohasem kizárólagos tulajdonosa, csak sáfára.

A gyülekezet építésére a Szentlélek szolgálattevőket is ajándékoz a gyülekezetnek, (apostolokat, prófétákat, evangélistákat, pásztorokat és tanítókat). Ezeknek a szolgálatoknak a gyülekezetben az igei zsinórmérték szerint szeretetben, a Lélek egységében, "ékesen és jó rendben" kell végbemenniük.

A GYÜLEKEZET

Már az ószövetségi korban Isten azért hívta ki és választotta el magának Izráelt, hogy egy olyan közösség legyen, aki Őt képviseli ezen a földön és neki szolgál. Miután a zsidók nem töltötték be Isten akaratát és megvetették a "szegletkövet", Krisztus életének feláldozásával olyan gyülekezetet hívott elő, mely betölti Isten szándékát. Azokból az emberekből áll, akiket Isten abból a célból hívott ki a világból, hogy elfogadják Jézus Krisztust, az élő Istennek Fiát, őt uruknak vallják szóval és szeretettel szolgáló élettel, hirdessék és kövessék az üdvözítő akaratát.

A gyülekezet fogalma a görög "eklézsia" szóból ered. Tartalmát az újszövetségben előforduló jelképekből érthetjük meg. A gyülekezet "Krisztus teste", melynek feje maga Jézus. Nem szervezkedés, hanem Jézusban élő, fejlődő, gyümölcsöző egységes szervezet. Krisztus testét a Szentlélek élteti. A gyülekezet "Isten temploma", "épülete", melynek "sarokköve" és alapja Jézus Krisztus.

A gyülekezet Jézus Krisztus "menyasszonya". Közte és Krisztus között a legmagasabb rendű egybeszerkesztő szeretet munkálkodik. Krisztus gyülekezetét azok a tagok képezik, akik újjászülettek, bemerítkeztek és Benne élnek. A gyülekezet feladata az evangélium hirdetése, a "só", a "világosság" és a "hegyen épített város" szolgálatának ellátása ezen a világon. A gyülekezet életének, szolgálatának rendje a Szentlélek vezetésével alakult ki az apostoli korban. A különféle szolgálattevők között (apostol, próféta, pásztor, vén, diakónus, evangélista, tanító, stb.) összetartó kapocs a Szentlélek által adott szeretet, kölcsönös tiszteletadás és szolgálatkészség. Ahol ez a bibliai rend megvalósul, ott élet és Isten szerinti növekedés van.

A "HÉT ELSŐ NAPJA"

Isten lelkünket és testünket úgy alkotta meg, hogy szüksége van rendszeresen visszatérő nyugalomra, felüdülésre. Ekkor időnk javát igetanulmányozásra, istentiszteleteken való részvételre, imádságra, a közösség gyakorlására, a testvéri szeretet ápolására szenteljük. Ezen a napon a köznapi fáradságos tevékenységtől tartózkodunk. A nyugalomnapot - az Úr Jézus Krisztus feltámadására emlékezve, és az apostoli gyülekezetek gyakorlatát követve - a "hét első napján", Vasárnap ünnepeljük.

A HÁZASSÁG ÉS A CSALÁD

A házasságot Isten szerezte, megáldotta és célját meghatározta. A házasság természetes életforma, bensőséges életközösség, mely egész életre szól. A házasság szent, amely az Isten akarata szerinti életben nyilvánul meg. Alapja a kölcsönös szeretet, melynek lényege az adás. A "felemás igát" az Ige tiltja, de a hívők házasélete is megromolhat: - ez bűn. A megoldás ilyen esetben nem az elválás, hanem a megbékülés, a bocsánatkérés, a bűnbánat és a megbocsátás. Az elválást - házasságtörés esetét kivéve - Isten Igéje alapján megengedhetetlennek tartjuk. Hisszük, hogy a házasságban Isten áldása a gyermek. A szülők és a gyermekek együtt alkotják a családot. Isten az általa felállított rend gyakorlásától tette függővé a család jó légkörét és boldogságát. A család lelki közösségének egyik mély forrása a családi áhítat. Valódi hívő nevelés színhelye az ilyen otthon.

 

A VÉGSŐ DOLGOK

21.1. A halál

A halál a bűn látható következménye, mely minden emberre egyformán érvényes: az utolsó ellenség, akit Isten eltöröl. Jézus Krisztus váltsághalála és feltámadása által megtörte uralmát és megnyitotta az élet kapuját minden ember számára. A halál a lélek eltávozása a testből, amikor az ember átlép a látható világból a láthatatlanba. A megváltottak számára csak kapu az örök életre vezető úton. A halál és a feltámadás közötti időszak állapotát a az Ige "alvásnak", várakozásnak, "megnyugvásnak" nevezi. Ez egy átmeneti állapot az örök élet vagy örök kárhozat felé. Ebben az állapotban az ember sorsának változtatására már nincs lehetőség.

21.2. A FELTÁMADÁS

Már az ószövetség emberei is hittek abban, hogy Isten szentje, a Messiás alászáll a Seolba és megszabadítja a szenteket onnan. A zsidók is hittek (a sadduceusok kivételével) az utolsó napon történő feltámadásban. Jézus Krisztus maga hozta el a feltámadás és az örök élet reménységének valóságát. Bebizonyítva ezt a hitet azzal, hogy feltámadt a halálból. Aki tehát Krisztusban van, élő hite által, már ebben az életben átment a halálból az életre. Hisszük azt, hogy amikor az ember megbékül Istennel, akkor szelleme megelevenedik (feltámad az új életre). Örök üdvösségünk a test megváltásával, azaz annak feltámadásával és megdicsőülésével lesz teljes. Hiszünk az első és a második feltámadásban. Az első feltámadásban a megváltott lelkeknek lesz részük. A második feltámadás Krisztus ezer éves "béke-országlása" után következik, mely során minden emberi élet megelevenedik.

21.3. Az Úr Jézus második eljövetele

Az Ige azt tanítja, hogy az Úr Jézus ismét el fog jönni. A róla szóló tanítás nemcsak az apostoli gyülekezet reménysége volt, hanem a miénk is. Eljövetele személyes lesz, mindenki által látható és tapasztalható.

Ez a nap a küszöbön áll, de pontos idejét nem tudjuk. Hisszük, hogy eljövetele két fázisból áll. Először a levegő égbe jön el és ekkor történik meg az első feltámadás, ill. az elragadtatás. Ekkor a "menyasszony nép" egyesül a vőlegénnyel és kezdetét veszi a "bárány menyegzője". Ekkor a földön nagy nyomorúság lesz, aminek Krisztus nyilvános eljövetele vet véget. Ekkor megjelenik Ő az Ő "szentjeivel" és a mennyei seregekkel együtt, és kezdetét veszi Krisztus - ezer esztendeig tartó - béke országlása. Ezt az időszakot zárja le a második feltámadás és az utolsó ítélet.

21.4. A MEGVÁLTOTTAK ÉS A GONOSZOK SORSA

Miután Isten az ő házanépét megítélte, vele örök közösségre jutunk, és az Ő dicsőségében élnek. Ez a jutalom a menny, a "paradicsom", az "Atya háza", a "szent város", a mennyei Jeruzsálem. Itt az Isten és a Bárány dicsősége ragyog, teljes ismeretben, megnyugvásban, örömben, szolgálatban, és Krisztussal való közösségben lesz részünk. Hisszük, hogy amilyen végtelen Isten a szeretetben, a kegyelemben és a megbocsátásban a hozzátérő ember felé, olyan kemény az Ő igazsága a kegyelmet visszautasítók ítéletében. Ahogyan az Istennel együtt lakozás jelenti az örök életet, úgy az Istentől örökre eltaszítottság jelenti a kárhozatot. A pokol egyszerre hely is és állapot is, ahol az eljátszott üdvösség és bűntudat örökös gyötrelme állandósul. Végül a Sátán és szövetségesei is elnyerik végső büntetésüket.

21.5. "ÚJ ÉG ÉS ÚJ FÖLD"

A "világtörténelem" lezárását az új ég és az új föld megjelenése jelenti, amelyben Krisztus átadja az országot Istennek, hogy az Ő szeretete uralkodjék mindörökké - Ámen!

 

Mózes első könyve

A Szentírás első könyve az emberiség őstörténetével kezdődik. Isten megteremtette a világot. Az embernek azért adott életet, hogy gyermeke legyen. Vele szeretetben éljen.
Az ember azonban nem engedelmeskedett Istennek. A Sátánra hallgatott. Így jött be a világba bűn, szenvedés és halál. De Isten nem mondott le az emberről. A bűneset után megígérte, hogy elküldi a Megváltót, aki megszabadít a gonosztól. Isten hűséges maradt ígéretéhez. Kiválasztotta magának Ábrahámot és szövetséget kötött vele. Megígérte neki, hogy nagy nép atyjává teszi. Népének Kánaán földje lesz az öröksége. Utódai közül születik a Megváltó. Az Ábrahámnak adott ígéretet utódai örökölték: Izsák és Jákob. Jákobnak 12 fia volt, akik a választott nép, Izrael 12 törzsének ősatyái lettek. Izsák és Jákob idegenként éltek Kánaánban. Nomád pásztorok voltak. Ott sátoroztak, ahol nyájuknak legelőt, vizet találtak. Jákob egyik fiát, Józsefet testvérei eladták rabszolgának. Egyiptomba került. Eszessége révén a Fáraó utáni második ember lett az országban. Az éhínség idején egész rokonságát Egyiptomban telepítette le. Jákob családjának több nemzedéke Egyiptomban élt. Izrael törzséből nagy nép növekedett.
Mózes első könyvéből arról olvashatunk, hogyan alakította Isten az emberiség életét. szeretetével odafordult az engedetlen emberhez. Megmutatta, hogy az embert szereti, de a bűnt megbünteti. A benne bízókat nem hagyja el.

Mózes második könyve

Ábrahám leszármazottai nagy néppé lettek Egyiptomban. Az egyiptomiak elnyomták az idegeneket. A zsidók értékes munkaerőt jelentettek számukra, mégis féltek tőlük. A fáraó nehéz rabszolgamunkára kényszerítette Isten népét, de ez a szenvedés Isten tervét szolgálta. Izrael fiai a szenvedés miatt szabadságra vágyódtak és Istenhez kiáltottak szabadulásért. Isten pedig megemlékezett az ősatyáknak adott ígéretéről és meghallgatta a hozzá imádkozó népét. Gondoskodott szabadulásukról. Népe vezetőjéül Mózest rendelte.
Isten parancsára Mózes a fáraótól a nép szabadon bocsátását kérte, a fáraó azonban nem akarta őket elengedni. Isten ezért csapásokkal sújtotta az egyiptomiakat. A legsúlyosabb a tizedik volt, mert minden házban meghalt az elsőszülött gyermek. A fáraó félelmében végül teljesítette Mózes kívánságát és elengedte a népet.
A megszabadított nép elindulhatott az ígéret földje felé. Isten megnyitotta előttük a Vörös tengert, az őket üldöző egyiptomiak pedig mind belefulladtak a tengerbe. Isten nappal felhőoszlopként, éjjel pedig tűzoszlopként járt előttük. A nép, vándorlása közben hamar elfelejtette az egyiptomi rabszolgaság szenvedéseit. Zúgolódva, panaszkodva lázadoztak Isten és Mózes ellen. Isten ennek ellenére nem hagyta el őket, de a bűnt megbüntette.
A Sinai hegyhez érve Isten szövetséget kötött népével. Átadta Mózesnek a Tízparancsolatot és elrendelte a szent sátor felépítését és az áldozatok bemutatását.
A Tízparancsolat azóta is minden emberre érvényes, Jézus is megerősítette tanításával ezeket a törvényeket. De az áldozatokról szóló törvények már nem kötnek bennünket. Jézus értünk hozott áldozatával fölöslegessé tett minden áldozatot.

Mózes harmadik könyve

Az izraelitáknál kezdetben a családfők teljesítették a papi feladatokat. Amikor Mózes a nép vezetője lett, a papok Áron családjából, a Lévi nemzetségből kerültek ki. Mózes harmadik könyve arról szól, hogyan szentelték fel Áront és fiait a papi szolgálatra. A könyv tartalmazza azokat a törvényeket, amelyeknek a megtartására a papoknak kellett ügyelniük. Isten így szólt népéhez: "Szentek legyetek, mert én szent vagyok!" Akit Isten magának kiválasztott, az szent. Izrael népe szent, mert Istené. Isten elkülönítette a többi néptől. A könyv arról számol be, mit kell tenni Isten népének azért, hogy választott, szent nép maradjon.

Mózes negyedik könyve

Izrael népe a Sinai hegytől tovább vonult az ígéret földje felé. Amikor Kánaán határához érkeztek, Mózes kémeket küldött ki az új haza felderítésére. A kémek azt állították, hogy Kánaán földjét igen erős nép lakja. Izrael nem tudja elfoglalni az országot. A választott nép megijedt a rá váró harctól. Megfeledkezett Isten ígéretéről. A zúgolódó népet Isten avval büntette, hogy negyven éven keresztül bolyongniuk kellett a pusztában. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy az Úr a szolgasághoz szokott népet szabadság szerető néppé nevelje.
Isten egyik nevelő eszköze volt a vándorlás során a büntetés. Az egyik alkalommal a zúgolódás miatt tüzes kígyók marták meg az embereket. Isten parancsára Mózes egy póznára rézből készült kígyót tűzött fel és aki erre feltekintett, az életben maradt.
Isten népe végül a hosszú vándorlás során visszaérkezett arra a helyre, ahol megijedtek az ígért föld elfoglalásától. Itt megszámlálták a népet, ezért nevezzük ezt a könyvet a számok könyvének is.
Az érckígyó történetét Jézus is megemlíti az egyik prédikációjában. Aki az érckígyóra föltekintett, az megmenekült a biztos halálból. Ugyanúgy, aki Jézusra néz, benne hisz, az elnyeri az örök életet, megszabadul a haláltól, az örök kárhozattól.

Mózes ötödik könyve

Izrael népe 40 évi vándorlás után megérkezett Kánaán határába. A pusztai vándorlás közben felnőtt egy új nemzedék, akik nem voltak jelen a Törvény kihirdetésénél.
Mózes összegyűjtötte a népet. Emlékeztette őket Isten megmentő szeretetére. Felelevenítette a régi eseményeket és elismételte a törvényeket, hogy felkészítse népét a jövendőre. Számolt avval, hogy Izrael népe beékelődve a nagy birodalmak közé, számos kísértésnek lesz kitéve. Felébredhet majd bennük a vágy, hogy úgy éljenek, mint a többi nép. Átvegyék szokásaikat, imádják isteneiket. Ezért Mózes az egy Isten iránti hűséget akarta beírni népének szívébe. Elbúcsúzva népétől megáldotta a 12 törzset, majd felment a Nébó hegyre és meghalt.
Jézus is jól ismerte ezt a könyvet és gyakran idézett belőle. A szeretett parancsát amit Mózes hirdetett népének, így foglalta össze: "Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből. Ez a legfőbb, az első parancs. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat."

Józsué könyve

Isten megígérte, hogy Egyiptomból új hazába vezeti népét. Ezt az ígéretét Józsué által valósította meg.
Józsué Egyiptomban, a szolgaság házában született. Egészen fiatalon került Mózes mellé. Nem riadt vissza semmitől, amikor Isten feladatot bízott rá. Az Úr választotta ki őt Mózes utódjául. A Mózes idejében engedetlen nép, készségessé vált arra, hogy Józsué vezetése alatt Istenre figyeljen. Az ígéret földjére Isten vezette be népét, legyőzve a külső akadályokat. Kicsiben megismétlődött az egyiptomi szabadulás. A népnek át kellett kelnie a Jordánon, hogy az ígéret földjére jusson. Isten feltartóztatta a folyó vizét, így száraz lábbal jutottak át a túlsó partra. Isten győzelemről-győzelemre vezette népét, kezükbe adva a városokat. De büntetett is, ha kellett, amikor engedetlenséget tapasztalt.
Kánaán elfoglalása után Józsué a földet Jákób 12 törzse szerint 12 részre osztotta. Mindenki megkapta a részét az új hazába. De a föld továbbra is Istené maradt, nem adhatta el senki amit kapott. Más tulajdonát senki el nem vehette. Isten törvényével meg akarta őrizni népét az önzéstől.
Izrael fiai Kánaán földjén fejlett civilizációt találtak. A nomád izraeliták számára ez ismeretlen volt. Letelepedtek az ígéret földjén, de sok veszélyt rejtett magában, hogy együtt éltek az őslakossággal.
A honfoglalás után az ország közepén felállították a szent sátort. Itt őrizték a szövetség ládáját, benne a tízparancsolat kőtábláival, és itt mutatták be az áldozatokat. Amikor Józsué érezte, hogy közeledik élete vége, országgyűlést hívott össze és elbúcsúzott népétől. Elmondta nekik Isten sok jótettét és arra bíztatta népét, hogy az Úrnak szolgáljanak, aki a szolgaságból az ígéret földjére vezette őket. Így tett bizonyságot népe előtt: "Én és az én házam az Úrnak szolgálunk." A nép vállalta, hogy engedelmeskedik Istennek.
Józsué könyve az ígéret földjének meghódításának történetét örökítette meg. Izrael a hódítást egyedül Istennek köszönhette. A könyv ezért csak azokat az eseményeket tárgyalja részletesen, amelyek Isten hatalmát és segítségét mutatják.
Józsué neve eredetileg Hóseás volt. Kánaán kikémlelése után kapta Mózestól a Jehosua nevet, ami annyit jelent: Isten üdvössége. E névből alakult ki később a Jézus név. Az Újszövetség Jézusban mutatja be az igazi Józsuét, aki bevitte népét a teljes nyugalomba. Józsué az ígéret földjére vezette be népét, ahol a hosszú vándorlás után megpihenhettek, Jézus minket teljes nyugalomba, az örök életbe vezet be.

Bírák könyve

Kánaán földjének elfoglalása után Izrael számára egy küzdelmes korszak kezdődött. Ennek az volt az oka, hogy az ország elfoglalása csak részben történt meg. A Kánaánban lakó népek erősebbek voltak az izraelitáknál. Új ellenség is jelentkezett: a filiszteusok, akik Kréta szigetéről jöttek. A gázai övezetben telepedtek le. Magas kultúrájukkal felette álltak az izraelitáknak. Ismerték a vasat és éberen őrködtek, hogy tudományukat a zsidók el ne sajátíthassák. Palesztina a filiszteusokról kapta nevét.
Izrael népe nagy változásokon ment át. Nomád törzsként telepedtek le az ígéret földjén. Az új hazába földművelők lettek. Megismerkedve a környező népekkel, a bálványimádás hatása alá kerültek. A szomszédos népek kihasználva a zsidók gyengeségeit, gyakran betörtek az országba rabolva, fosztogatva.
Józsué nem jelölt ki utódot. A zsidók nem választottak közös fővezért, mindegyik törzsnek külön elöljárója volt. A 12 törzs külön közösséget alkotott. Az egység hiánya megnehezítette a védekezést az ellenséggel szemben.
Az állandó háborúskodás közben a nép felismerte, hogy Isten bünteti őket engedetlenségükért és bálványimádásukért. Istentől kérték, hogy szabadítsa meg őket. Az Úr meghallgatta imádságukat és bírákat rendelt a nép élére. A bírák olyan vezérek voltak, akik válságos helyzetben a nép élére álltak. Az Úr Lelke szállt rájuk és visszaállították a rendet vallási és politikai téren egyaránt. Isten nem elpusztítani akarta népét a büntetéssel, hanem bűnbánatra és megtérésre vezetni.
A bírák könyve azt hirdeti, hogy Isten kimenti a bajból, veszedelemből azt, aki bűnét megbánja és segítséget kér.

Ruth könyve

A bírák idejében Izraelben éhínség volt. Egy Betlehemben élő asszony férjével és két fiával Móáb földjére költözött. Itt bálványimádó pogányok éltek. Egyik fia feleségül vette a moabita Ruthot. Férje és fiainak halála után az asszony elhatározta, hogy visszatér hazájába, ahol véget ért az éhínség. Menye, Ruth ragaszkodott hozzá, hogy vele mehessen Betlehembe. Isten megjutalmazta Ruth hűségét, férjjel és gyermekkel ajándékozta meg. utódai közül származott Dávid király, kinek családjából született Jézus, a világ megváltója. Ruth történetével kapcsolatban olvasható először a Bibliában Betlehem, Jézus születésének helye.

Sámuel két könyve

Izrael utolsó, legjelentősebb bírája Sámuel volt. Több győzelmet aratott a filiszteusok fölött, papi szolgálatával pedig erősítette népét hitében.
A Kánaánt körülvevő népek felett királyok uralkodtak. A katonai szervezet nélkül élő Izrael tehetetlen volt az egyre erősödő ellenséges támadásokkal szemben. Izrael vénei azt kérték Sámueltől, hogy adjon nekik királyt. Isten megengedte Sámuelnek, hogy Sault királlyá kenje, de figyelmeztette a népet, hogy Izrael igazi királya Isten.
Saul királysága kezdetén engedelmeskedett Istennek. Hűségesen szolgálta Isten ügyét és a nép érdekét. Később hűtlen lett Istenhez ezért ő új királyt rendelt népének: Dávidot. Dávid kis pásztorfiú volt, amikor Sámuel királlyá kente. Saul irigykedni kezdett Dávidra és addig üldözte, amíg el nem hagyta az országot. Dávidnak évekig rejtőzködnie kellett. Isten magára hagyta Sault engedetlensége miatt, aki a filiszteusok elleni csatában vereséget szenvedett. Mindhárom fia meghalt és ő is súlyosan megsebesült. Kétségbeesésében öngyilkos lett.
Dávid hazatért Saul halála után és a nép vénei királlyá választották. Célja az volt, hogy népét ellenségeivel szemben megerősítse és Isten iránti hűségre nevelje. Sikerült a különálló törzseket egységes nemzetté formálnia. Mivel istenfélő király volt, uralkodását áldás kísérte, békesség és jólét.
Dávid elfoglalta Jeruzsálemet és az ország fővárosává tette. Nagy ünnepség keretében ide vitette a szövetség ládáját, hogy később majd templomot építtet neki. De Isten nem engedte meg ezt Dávidnak, mert egész életében háborúskodott. Az Úr megígérte Dávidnak, hogy utódai közül származik majd a Messiás.
Sámuel könyvében olvashatunk először a Messiás névről. Izraelben olajjal kenték fel a választott királyokat. Az olaj Isten megerősítő kegyelmét jelképezte. A héber Messiás, görögül Krisztus, azt jelenti: felkent. Jézus tanítványai hitték, hogy ö a Messiás, a Dávidnak adott ígéret benne teljesedett be.
Többször olvashatunk az Úr Lelkéről is. A Szentlélek megváltoztatja az embert, megvigasztalja azt, aki szomorú, bátorságot ad annak, aki fél és segít hinni, hogy Isten mindig velünk van.

Királyok két könyve

Sámuel könyvének folytatása a királyok két könyve. Nevét azokról a királyokról kapta, akik Dávid halálától Jeruzsálem pusztulásáig uralkodtak.
Amikor Dávid király nagyon megöregedett, fiát Salamont kente fel királlyá. Apjától olyan királyságot örökölt, amely Egyiptomtól Damaszkuszig terjedt. Békés korban vette át az országot. Ragaszkodott Istenhez, mindig tőle kért tanácsot, ezért béke és jólét kísérte uralkodását. Politikailag is sikeres volt. Szövetséget kötött a szomszéd népekkel, a fáraó lányát pedig feleségül vette. Bölcsességét és gazdagságát az egész világ csodálta. Jeruzsálemben felépítette a templomot, ahol elhelyezték a szövetség ládáját. A templom építése több mint tíz évig tartott. Amikor elkészült, imádsággal szentelték fel. A templomot elborító felhő jelezte, hogy Isten elfoglalta a neki szánt hajlékot.
Salamon öreg korára elfordult Istentől. Pogány nőket vett feleségül, akik arra csábították, hogy pogány isteneket imádjon. Jeruzsálem határán templomokat építtetett és ezzel a népet is a bálványimádás bűnébe vezette. Isten büntetése az volt, hogy halála után kettészakadt az ország. A déli országrész az Izrael nevet kapta, az északi neve pedig Juda lett.
A két országrész történetét egymás mellé állítva tárgyalja a könyv. Egymást követték a királyok mindkét országban. Ezek állandóan harcban álltak egymással. A legtöbb király úgy került trónra, hogy megölte elődjét. A könyv szerzője a politikai történéseket vallási szempontból értékeli. Minden egyes király életében azt vizsgálja, hogy engedelmeskedtek-e Istennek és az ő törvényének.
Isten ezekben a szomorú, nehéz időkben sem feledkezett meg népéről. Választott embereit, a prófétákat küldte el a királyokhoz. Figyelmeztette őket, hogy vessenek véget a bálványimádásnak és az erkölcstelenségnek. A királyok könyve két prófétáról ír: Elizeusról és Illésről.
A két ország legtöbb királya nem hallgatott a prófétákra. Üldözték őket. A nép sem engedelmeskedett Istennek, bálványokat imádtak. Isten ezért megbüntette az országot: két hatalmas nép pusztította el az ígéret földjét.
Izraelt az asszírok dúlták fel és elhurcolták a népet. Helyükre a birodalom más területeiről pogányokat telepítettek. Ezekből az idegenekből és az izraeliták maradékából alakult ki a samaritánusok keverék népe.
Juda országát a babilóniak fosztották ki. Felgyújtották a templomot és fogságba hurcolták a nép vezetőit, a papokat és a mesterembereket. Dávid királysága megszűnt. Az ígéret földje elhagyott lett. A királyok könyve arról beszél, hogy Isten az uralkodóktól és a néptől egyaránt engedelmességet vár el. Saját vesztébe rohan az a nép, amely elfordul Istentől. A Messiás útkészítői voltak azok a királyok, akik hűségesek voltak Istenhez. A próféták előhírnökei voltak az eljövendő Szabadítónak.

Krónikák két könyve

A krónikák könyve nagyszabású történeti munka. A választott nép életét a világ teremtésétől a Krisztus előtti 3.századig írja le. A könyv írójának igen értékes forrásanyag állt rendelkezésre. De nem politikai történelmet írt, Isten felől nézi az eseményeket. Hitet akar ébreszteni az olvasókban. Azt mutatja be, hogyan cselekedett Isten népével azért, hogy az egész emberiséget megmentse.
A könyv kiemeli Dávid személyét. Részletesen beszámol arról, hogyan jutalmazta meg őt Isten engedelmességéért. Tudósít a könyv arról is, hogy a száműzetés után Cirusz perzsa király engedélyt adott arra, hogy a zsidó foglyok hazatérjenek Jeruzsálembe. A leírásból kiderül, hogy a hazatérés nem a pogány uralkodó jótette, hanem Isten ajándéka népének, mert megbocsátott nekik.
A krónikák könyvében olvashatjuk: "Az Úr veletek lesz, ha ti is ővele lesztek. Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket."

 

Ezsdrás könyve

A fogság idején a nép, amely elvesztette templomát, nem tudta megtartani az istentiszteletet. Nem mutathatott be áldozatot, de a szombat ünnepét megtartották. A fogságban élő papok, próféták kezdték összegyűjteni a szent iratokat, Mózes törvényeit, a próféták beszédeit. Ezekből olvastak fel az imaházakban, a zsinagógákban az összegyűlteknek. A nép figyelmesen hallgatta Isten üzenetét és sokan vágyódtak már vissza a régi hazába.
Végül 70 évi fogság után Isten népe visszatérhetett az ígéret földjére. A hazatérők között volt Ezsdrás pap is, aki valószínűleg a babilóni fogság idején születhetett. Jól ismerte Mózes törvényeit. Hazatérve igyekezett helyreállítani az istentiszteleti életet. Összegyűjtötte Isten népét Jeruzsálemben és felolvasta a Törvény rendelkezéseit. A nép lelkesen fogadta meg, hogy megünnepli a szombatot, megfizeti a tizedet és nem fog összeházasodni a pogányokkal. Először oltárt építettek, aztán elkezdték az áldozatok bemutatását. A templom felépítését a samaritánusok nagyon megnehezítették, de mégis sikerült befejezni az építkezés.
A könyv szerzője azt akarja bemutatni, hogy Isten megtartotta azt az ígéretét, amit prófétái a fogság idején hirdettek. Népét hazavezette, megengedte, hogy felépítsék a templomot és újra kezdődjenek az istentiszteletek.

Nehémiás könyve

A perzsa király pohárnoka volt Nehémiás. Itt értesült a szentföldre hazatért zsidóság sok szenvedéséről. Engedélyt kért a királytól arra, hogy hazamehessen. Megbízást kapott a város újjáépítésére. A templom már készen állt, de a város teljesen védtelen volt. A samaritánusok sok bajt és szenvedést okoztak a népnek.
Nehémiás felfegyverezte Izraelt. A zsidók egyik kezükben fegyvert tartottak, a másik kezükkel a falakat építették. Amikor elkészültek a város falai, Nehémiás összehívta a népet és felolvasta előttük Isten Törvényét.
Ezután visszatért Perzsiába. Távozása után a nép újra visszaesett régi bűneibe. ezért megint visszament Jeruzsálembe és bűnbánatra szólította fel a népet. Figyelmeztette őket arra, hogy engedelmeskedjenek Istennek. Ezután megint visszatért a perzsa király udvarába.
Ezsdrás és Nehémiás könyve arról számol be, hogy a fogságból megmentett nép újra az ígéret földjére léphetett. Isten folytatta azt, amit elkezdett. Szeretetével megtartotta a választott népet, hogy előkészítse a Messiás eljövetelét.

Eszter könyve

A fogságból nem tért haza minden zsidó. Sokan a Perzsa birodalom tartományaiban éltek. Pogány környezetükben is hűségesek maradtak Istenhez. Igyekeztek megtartani az ősöktől örökölt hagyományokat. Elkülönülésük sokakban ellenséges érzéseket ébresztett. A királyi udvar egyik főembere elhatározta, hogy kiírtja a zsidókat.
A király zsidó származású felesége Eszter, az életét kockáztatta azért, hogy megmentse népét. A könyv arról szól, hogyan őrizte meg Isten szeretete rajta keresztül a zsidókat. Eszter az idegen országban is hűséges maradt Istenhez, bízott benne. Ezért tudta Isten őt, a gyenge asszonyt felhasználni arra, hogy megmentse népét.
A zsidók azóta évente megünneplik azt, hogy őseik a Perzsa birodalomban megmenekültek a haláltól. Ezen az ünnepen mindig felolvassák Eszter könyvét.

Jób könyve

Isten előtt megjelent a Sátán azért, hogy az istenfélő, becsületes Jóbot vádolja. Azt állította, hogy Jób csak azért féli Istent, mert haszna van belőle. Arra bíztatta Istent, hogy tegye próbára Jóbot. Az Úr azt mondta a Sátánnak: "Kezedbe adom őt, csak az életére vigyázz."
Jóbot egymás után érték a csapások. De ő mindent zúgolódás nélkül elfogadott: "Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az ő neve." Felesége arra bíztatta, átkozza meg Istent, de ő így felelt neki: "Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadni."
Amikor Jób barátai meghallották mennyi baj érte őt, elmentek hozzá. Részvéttel vigasztalni akarták. Próbálták megmagyarázni Jób szenvedésének okát. Azt bizonygatták, hogy a szenvedés Isten büntetése. Felszólították, hogy térjen meg, forduljon Istenhez, akkor visszatér a régi boldogsága. Az egyik barátja azt állította, hogy a szenvedéssel Isten próbára teszi a benne bízókat. Jób nem fogadta el barátai véleményét. Ekkor szólalt meg Isten, hogy feleletet adjon Jób kérdéseire. Elmondta, hogy a világmindenség az ő alkotása. Korlátlan hatalma van az ember felett. Nem lehet számon kérni tetteiért.
Isten válaszából kiderült, hogy Jób nem az ajándékokat szerette, melyekkel Isten megáldotta őt. Jób Istent magát szerette. A Sátán vallott szégyent, amikor Jóbot vádolta. Kiderült, hogy Jób istenszeretete önzetlen volt. A próbákban a Sátán bukott el, nem Jób. A próbatétel alatt Jób nem fordult el Istentől. Példát mutatott arra, hogyan lehet a szenvedést hittel elhordozni. Isten szeretetével Jób mellett állt a szenvedés idején. Próbára tette Jób hitét, hogy leleplezze a Sátán hazugságát. Nem hagyta őt magára.
Jób könyve azt hirdeti, hogy Isten szereti és megérti a szenvedő embert. Boldoggá akarja tenni. Ezért küldte el fiát, aki szenvedésével, halálával megváltotta a világot. Legyőzte a Sátánt és utat nyitott az örök életre. Ott nem lesz szenvedés, ott nem vádolhat bennünket a Sátán.

Zsoltárok könyve

A Biblia könyveiben Isten szól az emberhez. Az ember énekben és imádságban válaszol Isten szavára. A zsoltárok könyve ének és imádság gyűjtemény. Azt a vízhangot halljuk benne, amelyet Isten szava ébresztett a választott nép szívében.
A zsoltárok felirata
A legtöbb zsoltár felirattal kezdődik. A felirat megnevezi a szerzőt és közli a zsoltár tárgyát. Emlékeztet a keletkezés körülményeire, a költő élethelyzetére, amiben énekét megírta. Jelzi, hogy milyen alkalommal kell énekelni a zsoltárt és utasítást ad arra, hogy milyen legyen a zenei kíséret. Közli, hogy férfiak vagy nők énekeljenek, megjelöli a hangszert, amivel kísérni kell az éneket: vonós vagy fúvós hangszer. Utalást találunk a feliratban arra is, hogy milyen dallamra kell énekelni a zsoltárt.
A zsoltárok szerzői
A zsoltárköltészet megalapítója, a zsoltárok jelentős részének szerzője Dávid király. Dávid hárfán játszó, zeneértő férfi volt. A búskomorságban szenvedő Saul király azért fogadta udvarába, hogy jókedvre derítse. Jelentős szerepe volt a zsidóság költészetének kialakításában. Ő újította meg az istentisztelet rendjét és zenekart is szervezett az istentiszteletek gazdagítására. A zsoltárköltők között Mózes és és Salamon nevét is olvashatjuk. Sok esetben bizonytalan, hogy ki a zsoltár szerzője. A név a feliratban nemcsak a költőt, hanem az összegyűjtőt is jelentheti. A zsoltárok könyve több század költészetét foglalja össze.
A zsoltárok tartalma
Történeti zsoltárok. Isten tetteit emlegetik, felsorolják csodáit: a szabadulást Egyiptomból, Kánaán birtokbavételét. Céljuk a múlt emlékeinek felelevenítése és megőrzése.
Tanító zsoltárok. Isten törvényét dicsérik. Rámutatnak a bűnös élet sötétségére. Hirdetik a hívő élet boldogságát. A Törvény méltatásában kiemelkedik a 119.Zsoltár, amelynek versei a héber ábécé betűivel kezdődnek. A hagyomány szerint a zsidók e hosszú éneket akkor énekelték, amikor kiszabadultak a fogságból.
Hálaadó zsoltárok, himnuszok. Isten nagyságát magasztalják, dicsérik teremtő munkájáért, gondviseléséért. Hálát adnak gyógyulásért, szabadulásért.
Bűnbánati zsoltárok. A bűn felismerése szólal meg bennük.
Messiási zsoltárok. A Dávid családjából származó király képét rajzolják meg. Kiemelkedő a 22. Zsoltár, amely jövendölés arról, amit Krisztus szenvedésében megvalósul.
 

A példabeszédek könyve

Tömör mondásokból áll, amelyek hasonlítanak a közmondásokhoz. Az Isten Szentlelke által vezetett ember élettapasztalata szólal meg a könyvben. A gyűjtemény legfontosabb gondolata ez: az igazi bölcsesség az Úrtól van. "A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme." Az istenfélelemből helyes magatartás születik: a családban, a hétköznapi életben, az emberi közösségben. Ezt a bölcsességet nem nélkülözheti a sok kísértésnek kitett ifjúság. A bölcsesség által jut a kívánt boldogságra. Krisztus adja az igazi életbölcsességet, amely segít a földi életben és segít az örökélet felé vezető úton.

A prédikátor könyve

Olyan valaki szólal meg a könyvben, aki mindenféle kísérletet tett a boldogság elnyerésére. Próbálkozásait így összegezte: minden, ami ebben a világban van mulandó. Képtelen megadni azt, amire az ember vágyik. Isten azonban az örökkévalóságot az ember szívébe adta. Az tehát az egyetlen megoldás, hogy élvezzük hálásan Isten ajándékát, az életet és annak javait, de ne felejtsük el, hogy Istennek felelősséggel tartozunk tetteinkért. Neki engedelmeskednünk kell.
A prédikátor könyvének írója ebből a megállapításból indul ki: minden hiábavalóság. A könyv ezzel az intéssel zárul: "Féld Istent és tartsd meg parancsolatait."

Énekek éneke

A könyv címe azt jelenti: a legszebb ének. Izraelben az volt a szokás, hogy az új házasokat több napon át királyként és királynőként ünnepelték. Trónra ültették a vőlegényt és a menyasszonyt és hódoltak előttük. Közben lakodalmi dalokat énekeltek. Az énekek éneke is egy ilyen gyűjtemény lehet.
A könyv arról tanúskodik, hogy Isten emberi módon szól hozzánk a Bibliában. Azt akarja, hogy az ember bizalommal forduljon hozzá, mint menyasszony a vőlegényéhez. Ha az emberben felébred a bizalom, a hit, akkor Isten elhalmozza szeretetével.
Az Ószövetség más könyvei is szemléltetik Isten és a választott nép kapcsolatát a házastársak bensőséges egységének képével. Az Újszövetség szerint a vőlegény Jézus, a menyasszony az Egyház. Az Énekek éneke a Krisztusban elnyerhető örömöt hirdeti.

Ézsaiás próféta könyve

A próféta Isten választott embere, akin keresztül szólt népéhez. Szájába adta szavait, amelyet el kellett mondania és Szentlelkének erejét, hogy képes legyen küldetésének betöltésére. A próféta előtt látomásokban tárult fel Isten akarata, ezért gyakran nevezték látónak, nézőnek is.
Ézsaiás próféta könyve három fő részre osztható fel, ezért sokan tévesen úgy gondolják, hogy három különböző szerző műve.
Az első rész, a 1-39. fejezet. Isten a templomban hívja el a prófétát. Az oltár tüzéből kivett parázzsal tisztította meg nyelvét az Úr. Üzenetében az eljövendő királyról jövendölt. Olyan bensőséges kapcsolatba lesz Istennel, hogy az Immánuel (velünk az Isten) nevet fogja kapni. Az evangélisták ebben a jövendölésben Jézus születésének hírül adását látták.
A 40-45. részben azzal az örömhírrel fordul a népéhez, hogy a szolgaság rövidesen véget ér. Isten kivezeti a foglyokat a rabságból és visszaviszi őket hazájukba. Jeruzsálem és a templom ismét felépül. Az Úr megbocsát népének ha az megtér és hisz benne. A próféta bemutatja az Úr Szolgájának titokzatos alakját, aki szenvedésével viszi győzelemre Isten ügyét.
Az 55-56. fejezetben Babilon legyőzését és Juda országának szabadulását jövendölte meg a próféta. Reménységet ébresztett azokban, akik elcsüggedtek. Azt hirdette, hogy a pogányok is részesülnek Isten ajándékaiban.
Ézsaiás próféta könyve hirdeti: Isten ítéleten keresztül vezeti népét a teljes szabadságra. Az ő Szenvedő Szolgája hozza az emberiség megváltását.

Jeremiás próféta könyve

Isten fiatal korában hívta el Jeremiást prófétának. Azt hirdette, hogy a jeruzsálemi templom el fog pusztulni. Ezért istenkáromlónak mondták és a templomőrség parancsnoka kalodába záratta. Kitiltották a templomból is. Jeremiás tanítványa, Báruk által írásban küldte el honfitársainak Isten üzenetét. Amikor Báruk felolvasta Jeremiás szavait az egybesereglett nép előtt, mindenki mélyen megrendült. A király is végighallgatta Jeremiás írását, aztán felháborodásában elégette a könyvtekercset. Jeremiást megverték és börtönbe zárták, de ő továbbra is hirdette, hogy fogság vár a népre. Jeruzsálem elfoglalásakor nyerte vissza szabadságát. A hódítók megengedték, hogy az országba maradjon, de az Egyiptomba menekülő nép magával hurcolta. Szülőhazájától távol, késő öregségben halt meg.
Azt hirdette a próféta, hogy a választott nép elhagyta Istenét. Isten ezért kénytelen ítéletet hirdetni a nép és Jeruzsálem felett. Egyetlen mentség az lenne, ha a nép megtérne. Ha ez bekövetkezik, Isten szeretetét tapasztalja meg Izrael. Népét megszabadítja az Úr, hazavezeti és új szövetséget köt vele. Megbocsátja bűnét

Jeremiás siralmai

Izraelben temetés alkalmával a holttest mellett gyászéneket énekelnek. Jeremiás siralmainak könyve ilyen gyászénekek gyűjteménye.
Jeremiás népében bűntudatot és megtérést akart ébreszteni. Ezért hirdette Jeruzsálem pusztulását, ami hamarosan be is következett. A pusztulás a bűn büntetése volt. Jeremiás átélte mindazt ami történt, látta, hogyan hajtotta végre Isten az ítéletet. Könyvében elsírja fájdalmát. Leírja a pusztulást, az éhínséget, a fogságba hurcolást, az ellenség gonoszságát. Nem feledkezet meg azonban Isten könyörülő szeretetéről sem. Előre tekintett a jövendő felé és imádságot mondott a nép szabadulásáért.
Jeremiás könyvében példát mutatott arra, hogyan hordozzuk el fájdalmunkat. Forduljunk Istenhez és neki mondjuk el mindazt, ami szívünket betölti.

Ezékiel próféta könyve

Jeruzsálem ostromakor a királlyal, az ország vezetőivel együtt Ezékielt is Babilonba vitték fogolyként. A fogolytáborban hívta el Isten, hogy fogolytársait prófétai szavával vigasztalja és intse. A foglyok abban reménykedtek, hogy hamarosan visszatérhetnek Izraelbe. Ezékiel azt hirdette, hogy először az Úrhoz kell megtérniük, csak azután lehetséges a hazatérés.
Ezékiel könyvében Isten üzenete látomásokban, képekben jelenik meg. Isten akaratát nemcsak hirdette, hanem szemléltette is.
A fogságban szenvedő népet Ezékiel igehirdetése tartotta meg a hitben. A szétszórt, majd újraéledő csontokról szóló látomásában hirdette, hogy Izráel népe feltámad. Az Úr egy pásztor vezetése alatt újraegyesíti népét. A Lélek kitöltése által, új, Istennek tetsző élet kezdődik Izraelben.
Ezékiel könyvének ígéretei Jézus eljövetelével kezdtek valóra válni, de visszajövetelekor fognak egészen beteljesedni. Szavain keresztül az Úr meghirdette, hogy az Ábrahámnak adott ígéret beteljesedik. A nép nem vész el, lesz boldog jövendő.

Dániel próféta könyve

Királyi családból származott Dániel. Fiatalon, több társával együtt került a babiloni fogságba. Izrael Istenének a követeként élt a pogány király udvarába. Nabukodonozor királynak megfejti az álmát, ettől kezdve a birodalom vezető emberei közé kerül. Hivatalát megtartotta több király alatt is. Megérte azt az időt, amikor Cirusz megengedte a zsidóknak, hogy hazatérjenek, de öreg kora miatt nem tartott velük.
Dánielnek az volt a küldetése, hogy a pogányok között hirdesse: csak egy Isten van! A zsidók elvesztették nemzeti életüket, de Isten tovább él. Csodákat tesz idegenbe is. Előtte minden ember egyformán kedves. Egyet nem tűr el: a bűnt. Ezért kellett megszűnnie Izraelnek és Judának és ezért jutottak fogságra. Könyvében sokat beszél Isten eljövendő országáról. Ez az ország minden embert magába foglal, mert Isten minden embert szeret.
Jézus tanításában és az apostolok bizonyságtételében nagy jelentősége volt Dániel jövendöléseinek. Jézus magát az Ember Fiának nevezte, aki az ég felhőin jön el. A Jelenések könyvében találunk részleteket, melyeket nem lehet megérteni Dániel könyvének ismerete nélkül.
Dániel példát adott arra, hogyan lehet a politikai életben is hívő szívvel Isten ügyét szolgálni. Küldetését azért tudta teljesíteni, mert állandó összeköttetésben volt Istennel. Istenben bízott egyedül.

Hóseás próféta könyve

Sikertelen házasságának történetét mondta el könyvében a próféta. Feleségül vett egy leányt, akit szeretett. Három gyermekük született, de felesége később elhagyta. A próféta továbbra is szerette a hűtlen asszonyt, aki visszakívánkozott a családjához. Isten parancsára a próféta magához vette feleségét.
A házasság Hóseás számára nehéz terhet jelentett. A nép körében feltűnést keltett. A próféta a fájdalmas eseményt úgy fogta fel, mint egy példázatot. Isten szeretetét akarta megmutatni népének házasságával. Az Úr eljegyezte magának Izraelt. A választott nép úgy viselkedett, mint egy hűtlen feleség, elhagyta Istent. Bűneivel kiérdemelte Isten haragját és büntetését. A próféta azt hirdette, hogy az Úr népét megbünteti. De csak azért, hogy visszavezesse magához.
Hóseás próféta a szeretet győzelmét hirdeti. Azt amit János apostol is leírt levelében: "Isten szeretet."

Joel próféta könyve

Aratási hálaadó ünnepre gyülekezett össze Isten népe a templomban. Nem sok ok volt a hálaadásra. A sáskajárás, a szárazság tönkretette a termést. Annyi sem maradt, amennyit áldozatként bemutathattak volna az ünnepen. Az Úr lelke ekkor indította szólásra Joelt. Mindenkit arra hívott, hogy imádsággal forduljon Istenhez, tartson bűnbánatot. A nagy csapás: a sáskajárás, a vele járó drágaság jó alkalom volt arra, hogy mindenki magába nézzen. Fölismerje bűnösségét és készüljön az Úr napjának, az ítéletnek eljövetelére. A böjt befejezésekor Joel próféta szólt a néphez. Arról beszélt, hogy elérkezik a messiási idő, Isten népe részesül a Lélek adományába. Valóra válik Mózes kívánsága: "Bárcsak az egész nép prófétálna és az Úr nekik adná lelkét."
Péter apostol pünkösdi prédikációjában Joel próféta szavaira hivatkozik. A pünkösdi események a jövendölés beteljesülését jelentették.
Joel próféta üzenete abban az igében foglalható össze, amelyet Péter pünkösdkor hirdetett: "Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztus nevében, bűnök bocsánatára és veszitek a Szentlélek ajándékát."

Ámosz próféta könyve

Juhnyáj tulajdonos és fügetermelő volt Ámosz. Lakóhelye közelében karavánutak vezettek. Így módjában volt értesülni az akkori világpolitika nevezetesebb eseményeiről. Könyvéből arra következtethetünk, hogy járt Egyiptomban is. Jól ismerte népének életét.
Isten megszólította és prófétai üzenettel Béthelbe küldte. Ez a város zarándokok nagy sokaságát vonzotta. Egy ünnep alkalmával mondta el Ámosz Isten üzenetét. Az Izrael sorsáról elhangzott jövendölést a király elleni összeesküvésnek tekintették. A templom főpapja tájékoztatta a királyt Ámosz prédikációjáról. Az uralkodó a prófétát kiutasította az országból. Ámosz tiltakozott a főpap önkénye ellen, de kénytelen volt visszatérni hazájába. A próféta hazaérve leírta Isten üzenetét. Ő volt az első, aki írásba foglalta próféciáját.
Ámosz mondanivalójával a szegények kizsákmányolását, a gazdagok pazarló életét, a bálványimádást leplezte le. Látomások sorozatában mutatta be Isten ítéletét, az Úr napjának közeledését. Sürgette Isten keresését és a megtérést. De megszólal a vigasztalás is könyvében: Isten megőriz népéből egy maradékot, mely hűséges lesz hozzá.
Ámosz próféta őrzi Istennek ezt a kijelentését: "Engem keressetek és éltek."

Abdiás próféta könyve

Ézsau leszármazottai voltak az edomiták, Izrael népének rokonai. Amikor a választott nép Egyiptomból Kánaán földjére vonult, az edomiták nem engedték meg, hogy országukon átmenjenek. Később Jeruzsálem pusztulását, a lakosság elhurcolását kárörömmel szemlélték. Az Edomon át Egyiptomba menekülő zsidókat legyilkolták.
Abdiás Jeruzsálem ostromának szemtanúja volt. Akkor az arab törzsek fenyegették Edomot, a próféta kijelentést kapott az Úrtól. Ítéletet hirdetett Edóm felett, de Izraelnek mást jövendölt a próféta: sokféle hűtlensége ellenére megmarad Isten népe.
Abdiás próféciája beteljesedett. Nabukodon

Oldal: Bibliaiskolai leckék
Ábrahám Gyermekei Keresztény Közösség - Krisztus Teste - Eger - © 2008 - 2024 - abrahamgyermekei.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat