GYÓGYULÁSOK KRISZTUSBAN

Nagy Éva Melinda, Kolozsvár

Omega Pünkösdi Gyülekezetek Hálózata - Petra Gyülekezet

Hivő családban  nőttem fel.13 évesen, az Úr kegyelméből megértettem, hogy nekem kell személyesen kapcsolatban lennem az Úrral, be kell hívjam  a szívembe  és életem központjává kell tegyem.

Egy nagyon jó kapcsolat alakult ki köztünk, barátom lett, akivel mindent megbeszélhettem, aki segítségemre sietett, amikor nehézségben voltam, aki meghallgatta imáimat, aki örömöt és boldogságot hozott az életembe, aki megtanított a próbákban is helytállni. Erősödtem hitben.

17 éves koromban egy nagyon kemény próba következett. Megbetegedtem, Non-hodkin limfomával diagnosztizáltak, ami magyarul: nyirokmirigy- rák.

Nagyon nehezen tudtunk ezzel szembenézni, én és a családom kemény időszak elé néztünk. Összetörtem, lázadtam Isten ellen...

Jöttek a kérdések: "Miért Uram? Miért pont velem történik? Én követtelek téged, fontos voltál nekem... életem főhelyét te foglaltad el... miért én?  Más, aki nem vesz téged komolyan, egészséges... miért velem történik mindez ??? Ez nem igazságos !!!"

Megharagudtam Istenre, igazságtalannak tartottam Őt.

Az orvosok közben maximum 3 hónapot adtak nekem, hogy még élni fogok.

Szívem eltávolodott az Úrtól, nem volt már meg az a bensőséges kapcsolat, és nagyon hiányzott nekem.

Közben Budapestre kerültünk (csoda módján, mert akkoriban nehezen lehetett kijutni Romániából).

Itt műtöttek, kezeltek, de sok reményt itt se sugalltak édesanyámnak.

Nagyon sötét időszakon mentem keresztül, fiatalon, még 18 éves se voltam, amikor minden lánynak álmai, tervei vannak, nekem minden szertefoszlott.

Kivették méhemet és petefészkeimet is a daganattal együtt. Szembe kellett nézzek azzal, hogy nem lesz gyermekem. Ez nagyon, de nagyon fájt és nem tudtam elfogadni, haragudtam Istenre.

Valaki azt mondta, megvert az Isten - ez még jobban letört és kérdeztem hogy miért?

Mert tiszta életet éltem? Mert szerettem őt? Mert fontos volt nekem ???

Szóval nem értettem és teljes zűrzavar lett a szívemben. De még mindig hiányzott a Vele való kapcsolat...

Műtét után és csontvelővizsgálat után kiírtak kemoterápiás kezelést, amit szintén nehezen viseltem.

A műtét után szembe kellett nézzek azzal, hogy 18 évesen kopasz leszek, szép hosszú hajamtól búcsúzhatok és még szempillám, szemöldököm se lesz...

De valahogy már mindegy volt... kezdtem lemondani... olyan emberek közt voltam, akik egyik nap voltak, másik nap nem... soha nem tudtuk este, hogy reggelre ki lesz még élve közöttünk... éjjel kit visznek majd a halottasházba... nehéz volt ezt átélni ilyen fiatalon.

Első kezelés után elhullott a hajam, és próbáltam elfogadni, hogy ez így van.

Közben családom és ismerőseim imádkoztak értem. A negyedik kezelésemnél egy kedves ismerősünk elvitt egy gyülekezetbe, ahol imádkoztak a betegekért és sok csoda történt.

Az Úr engem akkor megérintett, meggyógyított.

Amikor az ötödik kezelésemre mentem, az orvosok ismét csontvelővizsgálatot végeztek és nagy csodálkozásukra, nem találták nyomát sem a ráknak

Meggyógyultam!!! 

Nagyon örvendtünk, persze 3 havonta ellenőrzésre kellett járnunk, mert azt mondták, bármikor visszajöhet.

Hála az Úrnak, nem jött vissza, most már 22 év távlatából nézve sem. Hála legyen az Úrnak mindezért!

A gyógyulás megtörtént. Kinőtt a hajam is, de a lelkem nagyon szenvedett...ezt a sok keserűséget, lázadást, haragot Isten iránt nem tudtam egykönnyen letenni...és sajnos évekig vittem ezt a terhet...mert ugye meggyógyultam, de a következmények ott voltak...

A legjobban az a hazug tudat nyomott, hogy Isten nem szeret, mert ezekből milyen más következtetést vontam volna le, csakis ezt hogy Isten nem szeret és Isten szeretete nélkül nem lehet élni.

Eltelt kb. 4 év, amikor Isten szólt hozzám a Róma 8:38-39-es Igével: "Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok ,sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől...".....

És levontam a következtetést hogy akkor ez a dolog sem, a zúgolódások, neheztelések sem választhat el Isten szeretetétől.

És szép lassan elhittem, hogy Isten szeretete körülvett ebben a nagy próbában is és hogy nélküle nem tudtam volna ezt túlélni.

Rájöttem mennyire hibáztam,amikor Istenre azt mondtam, hogy igazságtalan, pedig Ő maga az Igazság.

Arra is rájöttem, hogy Isten nem vert meg, hanem csak megengedte ezt a nagy próbát, ami által tanítani akart.

Aztán szép lassan ismét örömet jelentett az Igeolvasás, ismét szólt hozzám, hisz rendeztem a kapcsolatomat Vele, megkértem bocsásson meg nekem a lázadásokért, haragért.

Van egy vers, ami nagyon megérintett, amikor elolvastam és nagyon beleillettem ebbe a képbe.

Lábnyomok a címe, és arról szól, hogy visszanézve az életemen, 2 pár lábnyom volt a homokban egy ideig, de az életem egy szakaszán már csak 1 pár lábnyom látszódott, ami azt jelölte, hogy életem azon szakaszán egyedül jártam, Isten elhagyott (pont így éreztem).

De aztán szólt az Úr hogy azért van csak 1 pár lábnyom, mert csak az Ő lábnyoma látszódott, mert ölébe vett és úgy hordozott, és rájöttem, hogyha ő nem hordozott volna, már rég ki tudja hol lennék.

Szóval ezek a dolgok vigasztaltak, Isten gyógyította a lelkemet, a szellememet, miután a testemet is meggyógyította.

És az Úr a többiről is gondoskodott, mert ezek a történések után nem is álmodtam, hogy férjhez fogok menni, hogy kellek így valakinek (nagyon leértékeltem magam, hogy kinek is fogok így kelleni).

És hála az Úrnak egy áldott férjem van, aki így szeret, ahogy vagyok, aki elfogadott, aki azt mondta, nem azért szeret, hogy gyereket tudok-e szülni majd neki, hanem ENGEM szeret, aki vagyok.

Ez nagyon gyógyította a lelkemet és Isten kezdett felemelni a mélységből.

És nem maradt csak ennyiben, Isten gondoskodott még a gyerekhiány betöltéséről is, mert házasságunk 9. évében örökbe fogadtunk egy kislányt, aki akkor még csak 3 hónapos volt, és egy nagy örömforrás azóta is az életünkben.

Isten helyreállított, ezek után feleség is lehettem és megengedte, hogy anya is lehessek, sőt, hogy kisbabát  gondozzak.

Visszatekintve, megértettem, hogy Isten így akarta, hogy ennek a kislánynak családja legyen, meg hogy terve van vele - általunk.

Nekünk is nagy ajándék és mi is ajándék vagyunk a számára.

Csodáltam Isten utjait, ahogy így kialakított mindent.

A férjem nagyon sokat segített és segít, hogy helyesen lássam a dolgokat, szellemben és Isten szemszögéből. Nagy áldás nekem, a gyülekezetben is Isten Igéjét hirdeti.

Életem történésein keresztül rájöttem, hogy nagyon fontos dolog a mindenért való hálaadás. Minden helyzetben, körülményben, ha hálát adunk, nem tudunk elkeseredni, és az öröm az életünkben állandó tud lenni. Ezt szeretném gyakorolni.

Mert sok évig gyötrődtem, panaszkodtam, keseregtem, de rájöttem, hogy amíg a keserűség gyökereit nem tépem ki a szívemből, nem tudok boldog és hálás szívű asszony lenni, bárhogy is bejöttek az életemben a pozitív dolgok, nem tudom igazán értékelni.

Ezt tanácsolom azóta is mindenkinek, és magamat is edzem ebben.

Hálaadás, hálaadás, hálaadás !!!

JMD

Oldal: GYÓGYULÁSOK KRISZTUSBAN
Ábrahám Gyermekei Keresztény Közösség - Krisztus Teste - Eger - © 2008 - 2024 - abrahamgyermekei.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat