ISTENTISZTELETEK

ELŐADÁSAINAK JEGYZETEI

TARTALOM:

1. A VALÓSÁGOS HIT

2. A KEGYELEM ISTENE  - sorozat

1.

A VALÓSÁGOS HIT, MINT A VALÓSÁGOS MEGTÉRÉS FELTÉTELE

Emberek ezrei imádkoznak azért, hogy valóságos hitük legyen, miközben a hit Isten igéjének hallása által keletkezik.

Mivel a természetes világban élünk, ezért arra vagyunk hajlamosak, hogy inkább érzékeinkre támaszkodjunk, mint Isten igéjének igazságaira.  

A valóságos hit - az Ábrahám típusú hit - nem a fizikai valóságon alapul, hanem Isten igéjén.

A tömegméretű gyógyító összejöveteleknek mindig voltak kritikusai, mivel sok esetben a gyógyulások nem véglegesek.

Ez igaz, mert ahol a tömeghit megjelenik, időlegesen az emberek meggyógyulhatnak, de az egészséget megtartani csak akkor képesek, ha Isten igéjével folyamatosan táplálkoznak e területen is.

A kétfajta igazság

János evangélium 17,17: A te igéd igazság.

Kétfajta igazság létezik:

1)

Az egyik, amelyik Isten igéjén alapul, vagyis mit mond Isten igéje.

2)

Reális igazság - amit látok, abban hiszek

Amíg az érzékszerveink által észlelt valóság és a bibliai igazság nem konfrontálódnak, addig nincs probléma.

De mivel a természetes világban élünk, ezért egyszerűbb elhinni, amit a külső emberünk mond, és nagyon is nehéz átváltanunk a bibliai, Isten igéje által adott igazságokra, és hitben járni.

Ha gyógyító szolgálat után teljes a gyógyulás, bizonyos idő után viszont a fájdalom visszajöhet, de ekkor ellene kell állni, mert ezek a fájdalmak az ördögtől vannak. A biblia azt mondja, álljatok ellene az ördögnek, s ő elfut tőletek (Jakab levél 4,7.)

Abban, hogy meg tudja tartani egészségét bárki is, akiért imádkoztak Jézus nevében, és ellene tudjon állni a visszajövő fájdalmaknak, az ige tanítása segít. Az ige tanítása által tele lesz az ember hittel, és meglátja a különbséget Tamás hite és Ábrahám hite között.

- 2 -

A különbséget a hit között, amely a fizikai valóságon alapul, és a hit között, ami arra épül, hogy mit mondott Isten.

Akinek nincs megfelelő tanítása az igéből, hajlamos arra, hogy keressen valakit, aki a hit imádságát mondja el érte.

Ez átmenetileg a gyógyulást jelenti számára, de a hitetlenség rövidebb-hosszabb idő múlva megszüntetheti az imádság hatásait.

Ha ilyesmi történik olyasvalakivel, aki meggyógyult egy összejövetelen, bár nem volt hívő, imádkozni, tanítani kell őt, mielőtt a gyógyulását el tudná venni. Akkor az ő hite kezd el működni, s így már meg tudja tartani az egészségét.

Gyógyulása véglegessé válik. A gyógyító összejöveteleknek mindig voltak kritikusai, mivel sok esetben a gyógyulás nem végleges. Ez azért igaz, mert a nagy gyógyító összejöveteleken a közös hit van jelen, és az embereken ez időlegesen segíthet. Azonban ahhoz, hogy megtartsák gyógyulásukat, ezeknek az embereknek folyamatosan Isten igéjével kellene táplálkozniuk. VAGYIS HÍVŐVÉ KELL VÁLNI!!!

Fontos, hogy az emberek helyesen értsék meg a dolgokat, és megfelelőképpen legyenek tanítva!

A Jelenések könyvében 3,11 -ben azt mondja az írás, tartsd meg, ami nálad van.

A mi esetünkben azt mondhatnánk: tartsd meg erősen a gyógyulásodat - s ebben neked is van szereped, mivel minden egyes győzelemben van egy ember által, és egy Isten által megharcolt terület.

Isten megígérte Izrael gyermekeinek Kánaán földjét, de azt is mondta, hogy minden talpalatnyi hely, ahová lábukat teszik, az az övék. Röviden - Isten azt mondta: én ezt a földet nektek adom, de nektek kell ténylegesen átvenni és megőrizni.

A szó: hinni, egy ige - olyan ige, amely cselekvést fejez ki - bízni, rátámaszkodni.

Hinni egy bibliai igazságban azt jelenti, hogy azt el kell venni, meg kell ragadni. Hinni Jézusban azt jelenti, hogy mindent el kell fogadni, amit az írás kijelent róla: Jézus a megmentő, Jézus a gyógyító.

Egy ember mondhatja, hogy hiszek az üdvösségben, ennek ellenére soha nem lesz üdvössége.

- 3 -

Mondhatja: hiszek Jézusban, hogy Ő Isten Fia. Ennek ellenére, amikor meghal, a pokolba megy.

Mondhatja: hiszem, hogy az újjászületés igei. Ennek ellenére soha nem birtokolja azt.

Hasonlóan ehhez, mondhatod azt, hiszek az isteni gyógyításban, mivel láttál valakit meggyógyulni, vagy olvastál erről a témáról a bibliában. Ez nem jelenti azt, hogy el tudod fogadni, vagy már megvan az isteni gyógyulásod. El kell fogadnod Jézust, mint a te gyógyítódat.

A hit egy akarati cselekvés.

Józsué azt mondta a 24,15-ben:

ha pedig rossznak látjátok hogy szolgáljatok az Úrnak, válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok, akár azokat az isteneket akiknek atyáitok szolgáltak, amíg túl valának a folyóvízen, akár az Emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.

Jelenések könyve 22,17: És aki szomjúhozik, jöjjön el, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.

A hit egy akarati cselekvés Isten igéje alapján.

A kételkedés pedig nem más, mint megtagadni az Isten igéje alapján való cselekvést.

Kétfajta igazság van tehát: A természetes, emberi igazság, és az az igazság, amely Isten igéjéből származik. A másodikat úgy is nevezhetjük, hogy bibliai igazság, vagy szellemi igazság.

A szellemi dolgok épp olyan valóságosak, mint a fizikai dolgok, mivel Isten, aki szellem, alkotott minden fizikai dolgot, valóságot. Ha a fizikai test meghal, és bekerül a temetőbe, porrá válik, de a szellemi ember tovább él.

Az érzékeken keresztül, a természeten keresztül, az emberi igazságon keresztül egy személy észlelheti, hogy beteg, hogy fájdalmai vannak, de Isten igéje azt mondja a Máté evangélium 8,17-ben: Ő vette el erőtlenségünket, és Ő hordozta betegségeinket.

Vagy a Péter első levél 2,24-ben: az Ő sebeiben meggyógyultunk.

- 4 -

Ha Isten igéjébe vetett, Isten igéje szerinti igazsággal hiszel, akkor ezt mondhatod: meggyógyultam az Ő sebeiben.

Természetesen lehet, hogy akár tízezerszer kell megvallanod ezeket az igéket (vagyis együtt beszélned Isten Igéjével), hogy már ne csak az értelmed mondja, hanem a szellemedbe legyen belevésve - kitörölhetetlenül, mint a lényed része: valódi hittel elfogadva, hogy tényleg igaz! Bár az is lehet, hogy csak egyszer! Tőlünk függ!

Az Úr már kétezer éve megtette a saját részét!

Kétfajta hit

A biblia kétfajta hitet állít szembe egymással: a Tamás féle hitet az Ábrahám hitével.

a) Tamás emberi, természetes, látáson alapuló „hite" volt - valójában hitetlensége.

b) Ábrahámnak szellemi hite volt, szív-hite, amely Isten igéjén alapult - azon, amit Isten mondott.

A János evangélium 20:24-29!

Ha Ábrahám az alapján járt volna, amit látott, s amit a fizikai érzékszervei mondtak neki, sohasem kapta volna meg Isten ígéretét.

Egy 99 éves öregembernek és egy 90 éves idős asszonynak nem lehet gyermeke. Azonban Ábrahámnak Istentől volt ígérete, miszerint ő lesz nagyon sok nép atyja, és hitt Isten ígéretének.

Róma levél 4:8-21: „... reménység ellenére reménykedve hitte, .....dicsőséget adván az Istennek, és teljesen elhitte, hogy amit ő ígért, meg is cselekedheti.

Ábrahám hitt annak, amit Isten mondott, és nem hitt annak, amit érzett.  Ábrahámnak a szeme sem rezdült, mert tudta, Istennek semmi sem lehetetlen.

Galata 3,14-ben: Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.

Ábrahám áldása hármas természetű volt: szellemi, fizikai és anyagi.

Galata levél 3,13 azt mondja: Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk, mert meg van írva: átkozott minden, aki a fán függ.

A 29 vsz.: ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök. Mivel mi Ábrahám magva vagyunk, .Ábrahám áldásai a miénk kell hogy legyenek. S mivel Krisztushoz tartozunk, Ábrahám magva vagyunk, tehát az ígéret szerint örökösök.

-  5 -

Ez az, amiben Ábrahám hitt - az ígéret. Hogy Isten szent és igaz, megbízható és betartja a szavát - MINDIG.       

Problémás az imádságra adott válaszokkal kapcsolatos hozzáállás is.

Sok ember hite a fizikai valóságon, az érzékszerveik által közölt ismereteken nyugszik. Néhányan azt mondják: úgy érzem, Isten meghallgatott.

Akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. (János evangélium 15,16)

Nem érezni kell, hanem hinni, hogy erre vonatkozó ígérete is igaz!

Arra helyezem a hitemet, amit Ő mondott az Igéjében - s ha ez ellentétes is volna azzal, amit én érzek egy adott időben -, és szigorúan ragaszkodom az ígéretéhez, a válasz megérkezik mindig.

Hinni szívvel, azt jelenti, hogy hinni belül, hinni a belső emberrel - szellemmel.

 A valóságos, a szívvel való hit Istenben: hiszi, hogy Isten igéje igaz, hisz Isten igéjében függetlenül attól, hogy a fizikai valóság milyen. Ez a hit a belső emberrel, természetesen azt okozza, hogy a hit manifesztálódik, azaz megjelenik a külső emberben is.

Smith Wigglesworth jelentette ki egyszer: „én nem aszerint élek, amit látok, vagy amit érzek, aszerint élek, amit hiszek."

Ez az az út, amely szerint Ábrahám is élt. Tamás ezzel szemben azt mondta: hacsak nem látom, és nem érzem, nem fogok hinni.

Hitben járunk, nem látásban. (2 Korinthoszi levél 5,7)

Megsanyargatom a testem... (1 Korinthoszi levél 9,27)

Az angol ezt úgy mondja: én alul tartom a testemet, - én, vagyis az az ember, aki belül van, a valóságos Pál, a belső ember, aki Istenben született.

A tested nem te vagy, csak a házad, amiben élsz. Ha a tested lenne, aki te valójában vagy, akkor Pál azt mondta volna, szolgaságban tartom magamat. Ő ellenben azt mondta: megsanyargatom testemet, és szolgává teszem.

- 6 -

Más szavakkal: nem engedte, hogy a teste, a fizikai érzékei irányítsák őt - a szellemi embert, aki rendelkezik egy testtel (hús házzal), hogy uralkodjanak rajta.

Sok ember úgy gondolja, hogy szent, és Isten számára el van választva, mivel szigorú szabályokat és előírásokat követ, azonban nagyon sokszor ennek épp az ellenkezője igaz.

Ahogyan a külsejük találkozik az előírásokkal, annak megfelelően érzik magukat. Általában beleesnek a törvénykezés és a rituálékban gazdag, élő hitet nélkülöző vallásosságba.

Nagyon sok ember az érzéseit teszi az első helyre, a hitét az érzéseivel a másodikra, és Isten szavát, ha egyáltalán marad még hely, utoljára.

Fordítsd meg a sorrendet!

Az ésszerűség alapján cselekedni Isten igéje helyett azt jelenti, hogy emberbe veted a bizalmadat Isten igéje helyett.

Természetesen nagyon sok esetben az ésszerűség alapján kell cselekednünk. De most olyan eseményekről van szó, amikor a körülmények nem arra késztetnének, hogy Isten Igéje alapján cselekedj.

Átkozott az a férfi, az az ember, aki emberben bízik. (Jeremiás könyve 17,5) Nekünk Isten szavában kell bíznunk. Ugyanez igaz az üdvösség kérdésében is.

Sokan úgy vélik: „tudom, hogy meg vagyok mentve, mert ellene álltam és elhagytam a bűneimet, és feladtam az összes rossz szokásomat."

Egyáltalán nem biztos, hogy az ilyen ember meg van mentve. Miért? Mert ez az ember az ő üdvösségét arra alapozza, amit ő tett, s nem arra, amit Jézus.

Egyszer valahol egy nagyszerű ember egy gyülekezetben kiment a megtérés imájára, és elfogadta Krisztust, mint megmentőjét. Ennek az embernek az otthonában rend volt, barátságosság, rendszeresen imádkozott, és olvasta a Bibliát. Tinédzser fiai soha nem hallottak apjuktól egy rossz szót, vagy egy undok viccet, s azt sem hallották, hogy ő és édesanyjuk valaha is veszekedett volna. Ennek ellenére ez az ember nem volt keresztény! Megkérdezték, hogy miért ment ki az egyik evangelizációs összejövetelen megtérni, mikor már meg volt mentve a szelleme, hisz évek óta példamutató életet élt, mire azt mondta: Nem, még sohasem voltam megmentve.

 

- 7 -

Ha valami ellen vétkeznek az emberek, sokszor így kiáltanak fel: Isten, bocsásd ezt meg ezt meg nekem. De ha soha nem hívja Jézust a szívébe, ha sohasem fogadja be őt hittel, mint megmentőjét, megváltóját, akkor a rossz cselekedeteknek való ellenállás nem menti meg.

Ez épp olyan, mintha a szomszédodnak, barátodnak azt mondanád, sajnálom, bocsáss meg. Nem ettől leszel megváltva! Csak ha Jézus az Életed Ura - tehát (egy fiatalos és modern párhuzammal) az életed buszán valóban ő a sofőr! Otthon a döntést hozó széken Ő ül és nem te!

Róma levél 10,9: „...ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol."

Kétfajta hitetlenség

Kétfajta hitetlenség létezik.

A)

Az első oka a tudatlanság, az ismeret hiánya.

A Róma levél 10,17 azt mondja: a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Ebből következik, hogy mindazoknak, akik nem hallanak igét, nem lehet ismeretük, éppen ezért nem is hihetnek.

Ha szerintük van is valamilyen hitük, annak az alapja nem lesz Igaz, tehát nem lesz igei, így nem tekinthető valódi hitnek - olyan hitnek, ami üdvösséget és örök életet eredményez!

 Az ilyen hit bibliai, szellemi szempontból: HIÁBAVALÓ!

Sokan tudatlanok azzal kapcsolatban, hogyan lehet Szent Szellemmel betöltekezni, egész egyszerűen azért, mert nem ismerik az igét. Az orvosság erre a fajta hitetlenségre természetesen Isten igéjének ismerete.

B)

Izrael fiai az Ígéret földjére a 40 évnyi vándorlás után nem léphettek be az engedetlenség miatt.

A Zsidó levél 4,11 figyelmeztet: Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.

 

- 8 -

Izrael gyermekei tudták, mit mond nekik Isten, de nem akaródzott nekik ez alapján cselekedni.

Bűnösök voltak a hajlandóság hiánya miatt, amit a Biblia egyébként hitetlenségnek is nevez.

Nekik megvolt az ismeretük Isten igéjéről, de nem voltak hajlandók ez alapján cselekedni. Nem akarták megengedni, hogy Isten igéje irányítsa őket. Ez a fajta hitetlenség nagyon gyakori a keresztyének között.

Megtagadják a cselekedetet, amit pedig ismeretük alapján meg kellene tenniük..

A hit - egy akarati cselekvés. Mi tudunk Isten igéje alapján cselekedni - ha akarunk.

Az engedetlenség: a hajlandóság hiánya Isten igéjével szemben.

Az első problémára - ahogy már említettük - a gyógyszer az ismeret, a másodikra az engedelmesség.

Sokszor felvetődik egy másik kérdés is a hívők között:

Hogyan tudjuk megállapítani, hogy egy személy valóságosan hisz-e, szívéből, vagy csak egy pszichikai beleegyező?

Az utóbbi azt fogja mondani, hogy a Biblia igaz, de nem ennek megfelelően él.

A hit Isten igéje alapján való cselekvés.

Mi történik, amikor jön a krízis, amikor az élet viharai tornyosulnak? A pszichikai beleegyező mondhatja, hogy Isten soha nem téved, az Ő igéje igaz, amikor a dolgok jól mennek. Ám ő ezt éppen csak elfogadja, igazából nem hisz benne. Úgy gondolja, hogy hisz, de mégsem így van.

Ha valóságosan hiszünk Isten igéjének, épp annyira leszünk szilárdak, amikor jönnek a felhők, és eltakarják a napot az életünkben, mint amikor az ránk süt. Valójában ekkor is tudunk nevetni ezen.

- 9 -

Amikor a bankszámlád és a pénztárcád hirtelen kiürül, és a számlák farkasszemet néznek veled, na, az egy külön eset. Ekkor a pszichikai beleegyező visszaesik a Tamás -féle hitbe, és csak az alapján hajlandó járni, amit lát.

Az én Istenem betölti minden szükségemet. (Filippi levél 4,19.)

A hit ellenségei

1)

A hit legnagyobb ellensége Isten igéje ismeretének a hiánya.

Sátán valamilyen úton-módon Isten igéje ismeretének a hiányát akarja elérni.

Az emberek, akik a hitért imádkoznak, megpróbálnak megszerezni valamit, amit egyedül az ige adhat meg.

2)

A hit következő ellensége az értéktelenség érzése.

Sokan biztosak benne, hogy ők nem töltekeztek be Szent Szellemmel, mert valamiért, valamilyen területen nem elég jók hozzá. Ők értéktelenek. A probléma az, hogy látják saját hibáikat, hiányosságaikat, és természetes nézőpontból szemlélik magukat, ahelyett hogy bibliai szemszögből tennék, úgy, ahogyan Isten.

2.Korinthoszi levél 5,17-et: azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme újjá lett minden.

Pál így írt az Efézusiakhoz a 2,10.-ben : Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban ... Mi nem tudjuk magunkat új teremtéssé tenni, Ő tett minket új teremtéssé.

Az Efézusi levél 4,24. ezt mondja: És felöltözzétek amaz új embert, amely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.

Kérdés: tud Isten egy értéktelen új teremtést létrehozni?

 

- 10 -

Sokkal jobban nézek ki Krisztusban, mint bármilyen más módon. Ha rám néz a Teremtő Isten, valójában nem engem lát, Ő Jézust látja, és lát engem Jézusban.

3.)

Megpróbálják a hitet sokan reménnyel vagy pszichikai behelyettesítéssel biztosítani.. Az ő imádságuk nem érvényes, mivel reménységben történt. A Biblia a hit imádságáról beszél.

A Jakab levél 5,15.-ben ez így szól: A hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt.

A reménykedés természetes emberi reakció. Hívhatod hitnek is, de ez semmivel sem jelent többet, mintha egy Suzukit  repülőgépnek gondolnál - attól az még nem lesz repülő.

Hiszed, hogy ő meg fog gyógyítani, meg fog hallgatni, és válaszolni fog rá valamikor. Hát ez a tipikus reménykedés. Ez nem hit.

Hívhatod annak, de attól még reménység marad, mivel ennek az eredményét a jövőbe toltad.

A hit - jelen idő.

Az áldásokat tehát már kiosztották nekünk Jézus Krisztusban. Istennek nem kell több dolgot elvégeznie, mivel már mindent elkészített.

Bár a gyógyulás a fizikai valóságban áll elő, mégis szellemi áldásnak kell tekintenünk, mivel ez szellemi gyógyulás. Isten nem fogja a testedet meggyógyítani, nem fog nekilátni, hogy csináljon valamit, hogy meggyógyítson. Ő ezt már megtette.

A Mennyei, előkészített valóságot csak le kell hívni hit által a Mennyből. Mert ott az már készen áll... Küldenék, ha hit által kinyitnánk az ajtót és beengednénk, hogy látható legyen!!!!

Azt kell mondani: én Isten igéje szerint egészséges vagyok. Soha nem beszélhetünk arról, hogyan érezzük magunkat aktuálisan.

 

- 11 -

Zsidó levél 11,1-ben: a „most" hit a remélt dolgoknak ad valóságot. A reménynek önmagában nincs semmilyen valósága. Csak a hit ad valóságot annak, amiben reménykedsz.

Más szóval: a hited az, ami valóságot ad az életedben a gyógyulásnak is. Elhiszed, hogy: ELVÉGEZTETETT!

Ez már létezik a szellemi valóságban, de te természetesen azt akarod, hogy ebben a látható világban legyen itt és most érezhető és látható. És a te hited adja meg ennek a valóságát.

A Máté evangéliuma 8,17-ben Isten igéje azt mondja: Ő vette el a mi erőtlenségeinket, és Ő hordozta a mi betegségeinket.

Egy kisfiú az intenzív osztályon feküdt, s az édesanyja reggelenként csak tíz percre tudott bemenni hozzá, az édesapja pedig este láthatta rövid időre. Az apuka azt mondta a fiának: ha nem tudsz aludni, vedd elő a Bibliádban a Máté 8,17-et, és egész éjjel ismételd: Ő vette el a mi erőtlenségeinket, és Ő hordozta a mi betegségeinket, Ő vette el a mi erőtlenségeinket, és Ő hordozta a mi betegségeinket., Ő vette el a mi erőtlenségeinket, és Ő hordozta a mi betegségeinket. Ugyanígy ezt: az Ő sebeiben én meggyógyultam.

Három éjszaka ismételte ezt a fiú, ekkor meggyógyult és hazament.

Amikor a krízis jött, ezek a szülők már fel voltak készülve rá. Nagyon jól fel voltak fegyverkezve Isten igéjével, az ő hitük jó helyen állt.

Jakab levél 1,6-7-ben: De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól.

A legnagyobb csaták, az emberi gondolatokban történnek - önmagunkkal.

Hiterősítésnek, bár furcsán hangozhat, álljunk fizikailag a földre tett Bibliára, ami nem tűnik túl bölcs dolognak, de jól illusztrálja, ha megvallást is teszünk hozzá:

Uram, én a te igéden állok nem csak fizikailag, hanem szellemben is, és nem fogok kételkedni, nem fogok elmozdulni innen. Itt állok valóságosan, fizikailag, hogy demonstráljam szellemileg is azt a tényt, hogy szellememben én a te igéden állok - ÖRÖKRE.

 

 

- 12 -

Az ige azt mondja (Márk 11,24.): amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megkapjátok, és meg lesz néktek. Én hiszem és így megkapom.

Ezt mondtam tegnap, ezt mondom ma és ezt fogom holnap is megvallani! Ezt mondom az ördög és a pokol minden szellemi lénye előtt, hiszem és megkapom, és ezt mondom az Atya, a Fiú, a Szent Szellem, és a mennyei angyalok jelenlétében: hiszem és megkapom. Le van írva: te igéd örökkévaló. Isten soha nem téved, Ő nem tud tévedni. Megtagadom a kételkedést.

A kételkedő hit olyan ellenség, ami az élet csatáiban legyőzhet téged.

Harcold meg a hit nemes harcát - írta Pál az 1 Timóteus levél 6,12-ben.

Mi, sátán nem reális világában élünk, hitetlenséggel körülvéve, ami olyan erős, hogy képes minket meghatározni, felkészületlenül csapdába ejteni, mielőtt még megállapíthatnánk hogy mi is történt.

Galata levél 3,7 kifejezi: értsétek meg tehát, hogy akik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai.

A hit abban hisz, amit nem lát.

Hisz azokban, amiket nem lát - még.

A hit az ellentmondásos valóság ellen cselekszik. A hit számít azokra a dolgokra, amiket Isten már előtte elvégzett.

Számítok a keresztre!

2.

A kegyelem Istene

 

      I. - II. rész

A keresztény hitélet egyik célja az kellene, hogy legyen, hogy a hitünk és a kegyelem között egy egészséges egyensúly nyilvánuljon meg.

A legfontosabb, hogy identitásunk, énképünk Krisztustól származzon! Mert Krisztus nélkül semmik vagyunk.

Kapcsolatot csak úgy tudok kialakítani valakivel, ha elkezdek valami módon kommunikálni vele és ezáltal megismerni őt!

Ha valami miatt hamis képet alakítok ki róla, akkor ez meggátolhatja, hogy akarjak vele bármiféle kontaktust.

Istennel kapcsolatban is sok téves információ kering, ami miatt az emberek nem akarják őt megismerni, nem akarnak vele kapcsolatot!

A kereszténység alap üzenete rövid és egyszerű:

Jézus Krisztus feltétel nélkül szeret minket, függetlenül a teljesítményünktől!

Soha nem tudta és fogja tudni senki kiérdemelni a földi viszonyok között jóindulatát. Erre képtelenek vagyunk - az ember gyarló. Még a legkiválóbb is!

Nem tudunk az Istennel pozitív kapcsolatot kialakítani, ha rosszul értelmezzük pl. amit a Bibliában olvasunk, vagy egy prédikációban hallunk.

Sok helytelen értelmezés az oka, hogy sok ember elpártol a kereszténységtől.

Félreérti Isten jellemét, szándékát, tervét és akaratát.

Sokan úgy gondolják, egy isten van csak a világon (ami egyébként igaz), de ahhoz az Istenhez több út is vezethet. Ez hamis elgondolás, ami információ hiány miatt alakul ki tévesen az emberekben.

Úgy gondolják sok keresztény felekezetben is, hogy a jó cselekedetek adják a jogot a Mennybe való belépéshez.

Pedig a Szent Élet egy gyümölcs - nem a forrás.

A gyökér a kegyelemből fakadó hit.

A kiindulópont az Isten határtalan szeretete irántunk, teremtményei iránt, ami kifejeződik Krisztus földi megjelenésében, szolgálatában és kereszthalálában.

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

Isten önmagamért szeret, aki vagyok, és nem azét, amilyen vagyok jelen pillanatban, vagy amit teszek...

A bűn miatti haragját végleg kiöntötte a Fiára, a megtestesült Igére, a názáreti Jézusra! Teljesen kiöntötte!

Istennel megbékültünk Jézus Krisztuson keresztül. Végérvényesen! Ez Isten igazi természete: A SZERETET!

A békeszerződés kétezer éve készen van, csak alá kell írnunk.

Az emberek mindig méricskélnek minket, és ez befolyásolja őket a velünk való kapcsolatkialakításban.

Ha helytelen és rossz a benyomás, akkor gyakran elutasítanak.

Aztán, ha mégis kiderül a tévedés, helyreállhat a kapcsolat.

Isten nagyon régóta rossz színben tűnik fel a világ előtt sokak torz, vallásos beszéde és cselekedete miatt, akik maguk sem ismerték és értették meg az isten valódi arcát.

Isten sokszor emiatt rossznak és ítélkezőnek tűnik.

Az emberek vele szemben tele vannak előítéletekkel évszázadok, vagy inkább évezredek óta.

Ez a sok téves kép főleg a Bibliából jön. A félremagyarázás a hibás, nem a Szentírás!

Tisztázni kell, hogy a Biblia két könyvből áll! Két egymásra épülő, de merőben mást tartalmazó és más céllal létező Szövetséget ír le!

Az Ószövetségben keménységet és haragot mutat az írás első benyomásra istenről. Ez rossz benyomást ad az embereknek.

Ezért is kérjük, hogy a „csecsemő" keresztények az Újszövetség evangéliumaival kezdjék az Ige tanulmányozást, ne az úgynevezett Tórával és az egyéb régi könyvekkel!

Nem biztos, hogy mindent a megfelelő módon fognak értelmezni.

ISTEN A SZERETET!

És pont ezt fogjuk bebizonyítani.

Mert igazságos és szent, ezért kiöntötte a haragját a bűnre az Ószövetségben.

Az Újszövetség elején viszont mindezt már csak egy személy ellen használta -a saját Fia, vagyis önmaga ellen!

Ránk már soha többé nem akarja kiönteni! Mert már nincs mit - végérvényesen lezárult ez a korszak a kereszten! Megbékéltetett Önmagával!

Az Ószövetség haszna nem évült el, de már másként viszonyul az emberiséghez az Úr!

Jobb szövetségünk van, jobb ígéretekkel!

Új előjogok és teljes szabadság van nekünk ajándékozva kegyelemből Jézus Krisztusban.

Isten természetét nem lehet saját érzésekre és tapasztalatra alapozni. Őt bemutatja objektíven a Biblia!

Az Ószövetségben félelemből engedelmeskedtek az emberek.

Aki nem tette, az vagy kizárta saját magát a  közösségből, vagy meghalt, mert kiirtották maguk közül.

Nem tudni, hányan hittek valóban ősatyáik Istenében és hányan tették a szertartásokat csak azért, mert pont ebbe a zsidó közösségbe születtek és  az életük múlt rajta, hogy alkalmazkodjanak a hagyományokhoz, A KÖZÖSSÉGI ELVÁRÁSOKHOZ- ha tetszett, ha nem.

Nyilvánvaló az ószövetségi történtekből, hogy bizony a hittel nem álltak teljesen egy hullámhosszon, hiszen nem tudott volna olyan sokszor és hosszú időn át újra és újra erőteljesen megjelenni a bálványimádás különféle fajtája.

A kötelező és félelemből táplálkozó hit - nem hit!!!

Nagyon rossz az ilyen motiváció!

Kényszer, ami nem a szívből jön, hanem külső, erőszakos nyomásra, esetleg tradícióból, mert "így szokás". Ez nem is szülhetett igazán jó gyümölcsöt.

Izrael sokszor szembesült azzal, hogy csak egy maroknyi mag tudta szívből imádni és követni az Urat.

A háborúk idején is csak ennek volt esélye a fennmaradásra, a túlélésre, Isten természetfeletti védelmére.

A bűnt, hogy valahogyan visszaszorítsa, Isten kénytelen volt ítélet alá vonni.

Kénytelen volt az első kétezer év törvény nélküli lázadó törvénytelenségei miatt egy család kivételével eltörölni a gonoszságot a földről AZ EMBEREKKEL EGYÜTT.

Sajnos, nem hosszú időre sikerült. Az ádámi ember nem tud megváltozni.

Az elhajlások miatt kellett írásos szabályrend, ami kordában tartja az embereket és minimalizálja a sátán befolyását.

Az Isten tanításait csak Ábrahám Izsáktól való utódai tartották meg. A többi nép pogány (istentől elforduló) szokásokat vett fel. Ez folyamatos konfliktust eredményezett.

A hit és a hitetlenség közötti feszültség nem csak a zsidók és pogányok között, hanem a változásra éhező és a hagyományhoz szó szerint ragaszkodó zsidók között is megjelent ismétlődően.

Istennek tehát meg kellett valahogy állítani a lázadást és az erkölcsi romlás túlkapásait.

Nem azért, mert ezt akarta, hanem mert a bűnös emberiség ezt kikényszerítette.

A gyermekeinket mi is megfenyítjük, ha elmagyaráztuk A VESZÉLYT, megkértük őket nyomatékkal és még mindig folytatják a magukra vagy másra veszélyt jelentő tevékenységet.

Ha a szép szó nem használ...

Ebből adódóan sokan még ma is úgy vélik, hogy Isten sújt le cunamival, rákkal, földrengésekkel, stb...

NEM !

 1 János 4: 8

Isten a szeretet!

Természetesen tett néhány kemény dorgálást! Ő a Vagyok! Előre látta, hogy mi történhetne, ha ezt vagy azt megengedi!

Ezért tűnik keménynek egyes csoportok kiirtására való felszólítás!

De ez egy kényszerhelyzet! Neki szövetségi kötelessége is volt, hogy az Őt követő népet (zsidóság) megmentse a többitől!

Az ígéret földjének elfoglalása azzal járt, hogy kiirtsák az ott bűnben élő , bálványimádó, öntörvényű pogányokat - AZ ÖRDÖG GYERMEKEIT. Mindenkit, kivétel nélkül!

Ezek az emberek akkor még nem tudtak újjászületni szellem által (nem volt kiöntve a szent szellem, mert nem volt még megváltás az ádámi bűnből). Ördögiek, visszafordíthatatlanul gonoszak és romlottak voltak. Szexuálisan szabadosak, vérfertőzőek,  áldozati gyermekgyilkosok voltak többségükben, kíméletlen szadisták ellenségeikkel.

Gyerekek is szóba kerültek egy nép kiirtásánál! Valószínű azonban, hogy Isten mennyei perspektívából látta, tudta, hogy a gyerekek így hozzá kerülnek, viszont, ha felnőnek, akkor bűnözővé válnak és nem menekülhetnek meg soha!

Azt hiszem, hogy sok dolgot csak egy megváltozott látásmód elsajátítása révén tudunk elfogadni és megérteni. Ez pedig az, hogy nem földi nézőpont szerint vizsgálódunk és keressük a válaszokat.

A dorgálás mindig azért jött, hogy távolt tartsa egy súlyos következményű tragédiától  szövetségeseit.

Más szemszögből Isten keménysége abban az időben jótétemény!

Igyekezett visszaszorítani a bűnt és annak fájdalmas következményeit megakadályozni.

Ki akarta iktatni a „rákos daganatot".

Ha tetszik, ha nem  - Szeretetből.

Az Újszövetség azonban már más módot használ.

Másképp bánik velünk - dicsőség az Úrnak!

Ez az új bánásmód Jézus Krisztus miatt van. Ránk nem haragszik már Isten a bűneink miatt - maximum szomorú.

Nem haragszik, mert már kitöltötte végleg a haragját, amikor Jézus meghalt az egész világ összes bűnéért.

De magára a bűnre és a sátán királyságára haragszik.

1Jn 2,2
Ő maga volt az áldozat a bűneinkért. De nemcsak a mi bűneinkért, hanem minden ember összes bűnéért is.  

Vallásos emberek úgy gondolják, hogy az Istennel való kapcsolat a teljesítményükön alapszik.

És még ma is kiárad rájuk Isten haragja, ha ezt vagy azt nem teszik. Ez nem igaz.

De a Biblia 100%-ig pontos. És az nem ezt írja.

Nem az egyéni bűn a sértő Isten számára!!!!

Pokolra az ember önhibájából jut. A Pokol a sátán számára van készítve.

Mát 25,41
Ezután pedig így szól majd a király a bal oldalán állókhoz: »Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és az ő angyalainak elkészített örök tűzre! >> 

De ha valaki önszántából a kegyelem elutasításával marad a sátán önkéntes rabszolgája, akkor sajnos ugyanoda fog kerülni, ahová az ő gonosz tulajdonosa, akit szolgál.

A sátán mindenkit magával ránt. Mert így áll bosszút ellenségén, az Istenen.

Gyűlöli az embert, akiben mindig az Atyát látja, mint az isten képmását.

Fájdalmat akar okozni az Istennek, amikor a teremtményeit magával rántja a pokolba - sajnos jogosan!

A sátán mindent megtesz, hogy elhitesse az embereket! Becsap és a célja, hogy ne kövesse senki Jézust, mint Megváltót.

Bárkiben hihetünk, egy célja van: Jézus kerüljön ki a képből!

A vallásos, jó cselekedetekben gazdag élet nem érdekli.

Csak azt tekinti ellenségnek, aki Krisztus munkáját folytatja hitben, újjászületve, a Szellem ereje által.

Az Atyánknak fáj, ha valaki elutasítja a bűneiért szenvedő, a tartozást helyettünk kiegyenlítő Jézus Krisztust.

Nagyon szereti azt, aki elfogadja és tiszteli, megbecsüli az Ő Fiát és annak áldozatát.

A személyes bűn tehát el van rendezve!

Az Istentől való elválasztódás és ellenségeskedés azért jön, mert elutasítjuk Jézus Krisztus engesztelő kereszthalálát, mintha az nem lenne fontos.

Jól mutatja a következő igehely, hogy Jézus már másként ítélte meg a bűnös embereket és szituációkat az Újszövetségben.

Lukács 9: 51

Amint közeledett az idő, hogy visszamenjen a mennybe, Jézus elhatározta a szívében, hogy felmegy Jeruzsálembe.  

Luk 9,52
Követeket küldött maga előtt, akik egy samáriai faluba mentek, hogy ott Jézus számára szállást készítsenek.  

Luk 9,53
De a samáriaiak nem akarták befogadni, mert Jeruzsálembe tartott.  

Luk 9,54
Amikor ezt két tanítványa, Jakab és János megtudta, megkérdezték Jézustól: „Uram, akarod, hogy a mennyből tüzet parancsoljunk rájuk, hogy megégesse őket?"  

Lk 9,55
De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, (és ezt mondta: "Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, 

Lk 9,56
mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.") Aztán elmentek egy másik faluba. 



Ennyi idő elteltével egy irgalmat és kegyelmet hirdető Mester mellet miért ajánlhattak a tanítványok ilyen erőszakos megoldást?

Természetesen vissza kell nyúlni egészen az Ószövetségig.

A zsidó 12 törzsből 10 északon, Izraelben erősen bálványimádó életformát tett magáévá, míg Júda tartománya két törzsével megpróbált megmaradni az ősatyák hitének útján.

Az ítélet jött is Asszíria képében, akik elhurcolták a nép nagy részét, az ott maradottak pedig a szír helyőrség  és kiszolgáló személyzet embereivel kezdett házasodni és keveredni. Létrejött egy félvér nép - a szamáriai.

Az idők során isten igazi imádata elferdült, keveredett mindenféle keleti elemekkel, amit magukkal hoztak a hódítók. Nem mentek már fel Jeruzsálembe, hanem saját templomot építettek maguknak.

Jn 4,9
A samáriai asszony csodálkozva azt mondta: „Te zsidó vagy, és mégis tőlem kérsz inni, amikor én samáriai asszony vagyok?" (A zsidók ugyanis szóba sem álltak a samáriaiakkal.)  

Két szempontból is úttörő volt Jézus fellépése.

Egy számára idegen nővel állt közterületen szóba, ráadásul egy bűnös viszonyban élő asszonnyal, akit megkért az örömhír terjesztésére, vagyis az ő szolgálatára.

A második lényeges momentum a hölgy életében, hogy a hittől elhajló Szamária lakosa volt. A zsidók és a szamáriaiak nem szóltak egymáshoz, megvetéssel néztek egymásra.

Ez a terület az ország közepén helyezkedett el.

Az ortodox zsidók tehát hosszú időn át kiépítették azt a gyakorlatot, hogy ezt a vidéket inkább megkerülve közlekedtek az országban, csak ne kelljen Szamárián keresztül haladniuk.

Szokatlan volt tehát, amit Jézus tervezett.

A hírét már ismerték az asszony által.

 

Jn 4,28
Az asszony otthagyta a vizeskorsóját, visszament a városba, és ezt mondta:  

Jn 4,29
„Gyertek, nézzétek meg azt az embert, aki mindent elmondott nekem, amit valaha tettem! Még az is lehet, hogy ő a Messiás."  

Jn 4,30
Erre az emberek kimentek a városból Jézushoz.  


Aztán az eredménye ez lett:

Jn 4,39
Abban a városban sok samáriai hitt Jézusban az asszony beszéde miatt, aki ezt mondta nekik: „Mindent elmondott nekem, amit valaha tettem."  

Jn 4,40
Amikor a samáriaiak megérkeztek Jézushoz, kérték, hogy maradjon velük. Jézus ott is maradt két napig,  

Jn 4,41
és szavai miatt még többen hittek benne.  

Jn 4,42
Meg is mondták az asszonynak: „Most már nem a te szavaid miatt hiszünk benne, hanem mert magunk is hallottuk, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Szabadítója."  


Ezek után nem véletlen, hogy Jézus át mert és akart menni  - lerövidítve az utat - Szamárián.

Viszont most  visszautasították, mert az általuk gyűlölt fővárosba és templomba akart menni.

Ezt a kemény kritikát, ami az Urat érte a szamáriaiak részéről, akiket a tanítványok sem tartottak akkor még sokra, az apostolok nem tűrték és lobbanékony megoldással álltak elő.

Ahhoz a régi szemlélethez ragaszkodva és abból merítve, amiben felnőttek - többek között Illlés csodatévő és bátor szolgálatáról szóló beszámolókon.

2 Kir. 1: 14-től olvashatunk egy történtet arról, hogy 102 katonát ölt meg Isten mennyből leszálló tüze, amikor Illés próféta ellen lépett fel a király. (Háttértörténet: 1 Kir. 21 és 2 Kir. 9: 30-37)

Jézus azonban felhívta a figyelmet, hogy most már más idők járnak, más a szellemi légtér, egyéni életekben - az övékben - is.

Az elintézési mód változni fog radikálisan. Egy jobb és irgalmasabb irányba.

Irgalom: a büntetés végrehajtásának érdem nélküli nagyvonalú eltörlése.

Kegyelem: az elmaradt büntetés mellé megkapja a szabadságot és egyéb dolgokat is esetleg, amit nem érdemel meg. Ez AJÁNDÉK! Az újszövetségben üdvösséget jelent- teljes szabadság (vádlástól, ítélettől, béklyóktól való végleges megszabadulás) és áldás átvételének lehetőségét.

Felhívja a figyelmet az Úr, hogy ezzel a lelkülettel már át kell formálódniuk, nem gondolkozhatnak már ugyanúgy, mint eddig! Itt az emberek megmentése a cél.

A dél-amerikai indiánok felé szolgált egy 5 fős fiatal fehér lelkész csapat az 50-es években. Az egyik kisfia megkérdezte, hogy ha az őslakosok megtámadják őket, megvédik-e magukat, akár az árán is, hogy meg kell ölni az agresszív dzsungel harcosokat. Az apa azt felelte, soha nem tennének ilyet, inkább meghalnának...

Mert míg ők újjászületetten a Mennybe jutnak, addig az indiánok a pokolra kerülnének!

A cél pedig a megmentésük, nem az elpusztításuk!!!!!

Ez a csapat megértette, miért is jött le Jézus a földre!

SZERETETBŐL!

Az Úr csodáit sem azért tette, hogy hatalmas, természetfeletti megnyilvánulásokkal felhívja magára a figyelmet.

A csodák melléktermékei a SZERETETÉNEK. A fájdalmak eltörlése, sebek begyógyítása és a láncokból való szabadítás nem figyelemfelhívás, hanem gondoskodó, védelmező, áldó atyai szeretet.

Szeret minket, ezt ki akarta és akarja mutatni - miattunk bánik már másképp a bűnnel.

Tisztában van a sátán szellemet elhomályosító erejével, ezért is akar tanítványokat és nem csak hívőket, hogy jól ki tudjon képezni a szellemi kommandóra, amikor is át kell hoznunk a sötétségből, a halálból az embereket a világosságra, az Örök Életre.

Az Ószövetség beteljesedett (minden prófécia), és lezárult. Az ottani kemény ítélet időszaka is.

A János 8: 3-ban a házasságtörő nő esetében érdekes felvetés lehet, hogy előre megrendezett esemény volt, Jézus provokálására. Mert ugye a férfi nem jelenik meg a bűnös asszony mellett - egyedül pedig nehéz házasságtörést elkövetni. A büntetés nem csak a nőkre vonatkozott - mint manapság néhány iszlám országban, ahol a megerőszakolt nőt ítélik el, míg az erőszaktevőt meg sem dorgálják.

Jézust kényszerhelyzetbe akarták hozni valószínűleg egy bűnös asszony előtte történő megvádolásával.

Hiszen akkoriban azt is megkövezték, aki a bűnöst nem ítélte el és nem vett esetlegesen részt a kivégzésében, mert úgy tekintettek az olyanra, mintha pártolná a bűnt.

Jézustól azt várták, hogy ítélje el, majd dobja rá az első követ a nőre.

De Ő nem hagyta magát. Ha megteszi, ellentmond a cselekedete mindannak, amit az irgalomról és kegyelemről tanított. Ha nem teszi, a törvény szerint elítélhető, mint bűnpártoló.

Nem sértette meg Jézus az írást, hiszen nem mondta, hogy nem bűnös, vagy hogy nem érdemli meg, amit szántak neki.

Az Úr azonban nem hogy nem ítélte el ( bár a bűn tényét és súlyát elismerte), de még meg is védte. Nem az Ószövetség isteneként állt ott. Hanem a valóban irgalmas és kegyelmet közvetítő istent hirdette.

Új viszonyt kezdett tanítani Istennel. Ez természetesen összeférhetetlen volt az Ószövetséggel és igazából csak a kereszten tudott kiteljesedni, majd az apostoli  tanítványozásban tudott érthetővé válni és kibontakozni.

2Kor 5,19
Isten ugyanis maga volt jelen Krisztusban, amikor kibékítette az embereket önmagával, és nem hibáztatta őket a bűneik miatt. Ezt az üzenetet pedig, amely az Istennel való kibékülésről szól, ránk bízta.  

Gal 3,24
Így tehát Krisztus megérkezése előtt a Törvény volt a Krisztushoz vezető nevelőnk, hiszen azóta már hit által válhatunk Isten számára elfogadhatóvá.  


A Törvény az ószövetségben igazságot képviselt. Számunkra viszont már csak egy nevelő, mely rámutat a bűnre. Most viszont már nem vagyunk neki alárendelve.

A régi szövetség helyett végtelenül jobb az Újszövetség!

Azért azt is látnunk kell, hogy pl. Jónás által megtérésre felszólított Ninive is az Úr kegyelmének és szerető várakozásának ékes példája.

Adott időt és lehetőséget mindig, hogy az emberek elforduljanak a bűntől és a jót akarják, keressék, válasszák.

De kevés ilyen szívet talált. Sajnos.

Vajon ma jobb a helyzet? Talán nem véletlen, hogy Jézus előre megmondta, kevés ember fog valóban a keskeny úton járni és a szoros kapun átmenni. Mert még most is jobban ragaszkodnak a bűnhöz és a pillanatnyi önző vágyakhoz, mint a jóhoz és az igazsághoz.

2Kor 3,7
A Törvényt kőbe vésett betűkkel rögzítették, és a halálba vezetett. Mégis olyan dicsőséges volt a Törvény szolgálata, hogy Izrael népe rá se tudott tekinteni Mózesre, annyira ragyogott az arca Isten dicsőségétől! Pedig ez a dicsőség hamarosan elmúlt!  

2Kor 3,8
Akkor mennyivel dicsőségesebb a Szent Szellem szolgálata?!  

2Kor 3,9
Dicsőséges dolog a Törvényt szolgálni, vagyis rábizonyítani az emberekre bűneiket, és elítélni őket. De sokkal dicsőségesebb az a szolgálat, amely Isten számára elfogadhatóvá teszi az embereket!  

2Kor 3,10
Annak a régi szolgálatnak is volt bizonyos dicsősége. Ez azonban elhalványul, ha összehasonlítjuk az új szolgálattal, amely sokkal dicsőségesebb.  

2Kor 3,11
Az a régi elmúlt, mégis dicsőséges volt. Mennyivel dicsőségesebb tehát az, ami örökké megmarad!  

2Kor 3,12
Mivel mi ebben reménykedünk, teljesen nyíltan és félelem nélkül beszélünk.  

2Kor 3,13
Nem olyanok vagyunk, mint Mózes, aki eltakarta az arcát, hogy Izrael népe ne láthassa. Nem akarta, hogy lássák, amikor az arcán ragyogó dicsőség elhalványul, és végleg eltűnik.  


A Mózesen megnyugvó dicsőséghez képest sokkal nagyobb és jobb a rajtunk megnyugvó dicsőség, mely a kegyelem szolgálatát követi a Szent Szellem által Jézus nevében.

A gyarló ember soha nem lehet méltó a hibátlan és tökéletes istenhez!

De szerencsére nem azt kapjuk, amit megérdemlünk.

Hatalmas a szeretete és az ebből fakadó türelme is határtalan. Mindig van nála esély az újra kezdéshez, ha az őszinte odaszánással és valódi bűntől való végleges elfordulás indulatából történik.

Ha VALÓBAN elfogadjuk Jézust és a megváltás csodálatos művét, akkor mindent megkaphatunk.

Minket már másként ítél meg az Isten Krisztuson keresztül.

Tehát mi sem róhatjuk fel a hitetlen emberek bűneit.

Főként, mert szellemben leuraltak sátán fogságában.

Senkit sem ítélhetünk el, vagy kritizálhatunk, mert mindannyian híján voltunk Isten dicsőségének, egy hajóban evezünk.

A bűnösöktől minket csak Krisztus kegyelme választ el. Ha ez nem lenne, nem lenne mivel dicsekedni. Ha dicsekszünk, csak az Úrral és az Ő szeretetével dicsekedhetünk.

Keresztény testvéreinket is csak szellemben megítélni szabad, és erősítve tanácsolni, bátorítani a megtérésre, ítélkezni nem!

Csak súlyosabb ellenállásnál és eltorzult látásmódnál, lázadásnál tanácsos az intés, feddés, dorgálás, fenyítés szóbeli eszközeit használni. De akkor is lehetőleg a legnagyobb szeretetben, hogy legyen mindig kiút mindenki számára Krisztusban, ha mégis meg és visszatérne a Testbe.

Isten tehát már nem haragszik, bár nem ért egyet a gonosz cselekedeteinkkel.

Nem haragszik, hanem szomorú, ha a bűnt éltetjük, és a sátánnak szolgálunk.

Feltétel nélkül szeret! Új módon! Nem azt adja, amit megérdemlünk.

Folyamatosan vár ránk, hogy kapcsolatot kezdeményezzünk vele.

Isten már nem mérges vagy bosszúszomjas.

Isten igazi természete a SZERETET.

Az Ószövetségben egy időszakos, átmeneti módszert alkalmazott.

Az első 2000 évben még nem volt Törvény. Az Ádám utódainak nemzedéke a bűnbeesés után néhány kivételtől eltekintve (pl. Énok), egyre mélyebbre merült el az erkölcsi romlásban. Ennek az ítélete volt az Özönvíz.

Aztán 2000 évig a Törvény volt a megzabolázás egyetlen hathatós módszere.

Egy külső kényszer, ami nem jó motivációt jelentett.

Ma viszont, az utóbbi 2000 éve megbékélve élünk Istennel.

Sokan a folyamatos bűntudat miatt nem érzik méltónak magukat Istenhez.

De Jézus a Lukács 9: 55-ben kijelenti, hogy ő megmenteni jött, nem elítélni.

 

Zsidó 7: 10-22

Zsid 7,10
Hiszen Lévi akkor még meg sem született: Ábrahám testében volt, amikor Ábrahám Melkisédekkel találkozott.  

Zsid 7,11
A Törvényt Isten a lévita papsággal együtt adta a népnek. De ezen az úton a szellemi tökéletességet nem lehet elérni. Ezért volt szükség arra, hogy egy teljesen másféle pap jöjjön. Ez az új pap Melkisédekre hasonlít, és nem Áron családjából való!  

Zsid 7,12
Ha pedig a papság rendszere megváltozik, akkor vele együtt a Törvénynek a papságra vonatkozó része is meg kell változzon.  

Zsid 7,13
Jézus Krisztus, akiről beszélünk, nem Lévi törzséből származott, hanem egy másikból. Abból a másik törzsből pedig senki sem végzett papi szolgálatot az oltárnál.  

Zsid 7,14
Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk, Jézus, Júda törzséből származott. Mózes pedig semmit nem mondott Júda törzsével kapcsolatban a papokról.  

Zsid 7,15
Még világosabb, hogy milyen nagy változást jelent ez, amikor Jézus, ez a Melkisédekhez hasonló másfajta pap megjelenik.  

Zsid 7,16
Ő ugyanis nem emberekre vonatkozó rend alapján lett pap, hanem a benne lévő elpusztíthatatlan élet hatalma által.  

Zsid 7,17
Mert Jézus Krisztusról ezt mondja az Írás: „Örökké pap vagy, Melkisédekhez hasonlóan."  

Zsid 7,18
A régi rend (Törvény) már félre van állítva, mert gyengének és eredménytelennek bizonyult,  

Zsid 7,19
hiszen senkit sem tudott tökéletessé tenni. De most Isten ennél sokkal jobb reménységet adott nekünk, és így közel jöhetünk hozzá.  

Zsid 7,20
Az is fontos, hogy Isten az esküjével tette Jézust főpappá. A régi Izraelben pedig eskü nélkül léptek szolgálatba a papok.  

Zsid 7,21
Jézus úgy lett főpap, hogy Isten megesküdött, és ezt mondta neki: „Az Úr megesküdött, és soha nem vonja vissza: ‘Te mindörökké pap leszel.'" 
 Zsolt 110,4
Zsid 7,22
Ez az azt is jelenti, hogy Jézus maga a biztosíték a szövetségre Isten és a népe között. Ez az új szövetség pedig jobb, mint a régi.  

Az Ószövetség már nem érvényes! Eltöröltetett! Teljes érvénytelenítése valósult hát meg!

Egy bizonyos pontig persze jó volt a történelem során, megtanított különbséget tenni, hogy Isten szemében mi a jó és mi a rossz.

Isten nem változik, tehát, ez ma is érvényes!

De a 10 parancsolat mellett tartalmazott még 602 egyéb szabályt és szertartási rendet, ami teher volt a népnek és képtelenség volt betartani. A legjobb rabbik is max. 40-50 parancsolatot tudtak megvalósítani szent életükben. Pedig nagyon odaszántak voltak.

Hát akkor egy átlag ember?

A valódi hit kifejlődését nem igen mozdította előre ez a rendszer.

Róm 8,1
Így azután, senki sem ítéli el azokat, akik a Krisztus Jézusban élnek.  

Róm 8,2
Miért? Mert a Krisztus Jézusban az Élet Szellemének törvénye felszabadított a bűn törvénye alól, amely a halálba vezet.  

Róm 8,3
Így oldotta meg Isten azt, amire a Mózesi Törvény képtelen volt, mivel a régi emberi természet miatt nem volt rá ereje. Isten azonban saját Fiát küldte el hozzánk, hogy általa elbánjon a bűnnel. Igen, a Fiú (Jézus) ugyanolyan testben élt a földön, mint amilyenben most mi élünk. Isten ezt az emberi testet, Jézus testét használta fel arra, hogy általa elítélje a bűnt.  

A Törvény gyenge eredményt ért el a gyenge ember miatt!

De Krisztusban hit által már a szívünkbe írt törvény betölthető, erőlködés, külső kényszer nélkül - jó szándékból, és hálaadó szívből ezért a hatalmas kegyelemi ajándékért, mely a legnagyobb kincs az Univerzumban.

Ennek tudatában és hálájával a Szent Szellem segítségével már nem teher betölteni a szeretet törvényét, vagyis az egész törvényt.

Nem fogok és akarok senkinek sem már kárt okozni - még magamnak sem.

Mert már nem én élek, hanem Krisztus él bennem. Én vele együtt meghaltam a kereszten.

 

Zsid 8,7
Ha a Régi Szövetség tökéletes lett volna, nem lett volna szükség helyette másikra.  

Zsid 8,8
De Isten nem volt megelégedve, ezért így szólt a népéhez: „Eljön az idő - mondja az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izrael népével és Júda népével,  

Zsid 8,9
de ez az új nem olyan lesz, mint a régi, amit őseikkel kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel nem maradtak hűségesek ahhoz a régi szövetséghez, én is elfordultam tőlük - mondja az Úr.  

Zsid 8,10
Azok után a napok után majd új szövetséget kötök Izrael népével - mondja az Úr - és az ilyen lesz: törvényeimet beírom az értelmükbe, és a szívükbe vésem, Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek.  


Tehát:

 

Zsid 8,12
Mert megbocsátom gonoszságaikat, és bűneikre többé nem gondolok vissza." 
 Jer 31,31-34
Zsid 8,13
Isten „újnak" nevezte ezt a Szövetséget, ami azt jelenti, hogy a Régi Szövetség már nem használható. Ami pedig régi és használhatatlan, az hamarosan el is fog tűnni.  

Ha jó lett volna az első, nem kellett volna a második. Az új mindig jobb, hisz a fejlődés szándékával van mindenben újabb.

Jeremiás tehát jelezte Isten akaratát jó előre.

ISTEN NEM VÁLTOZIK! De az, ahogy velünk, emberekkel bánik, az a régi szövetséghez képest alaposan megváltozott!

Mert mi vagyunk mások Jézus Krisztusban, mint új teremtmények!

A kis gyerekeket is fenyíteni kell, sokszor nem értik a magyarázatot, nekünk mégis, ha kell, erővel, el kell érni, hogy ne tegyen sem önmagában, sem másban kárt, ne jelentsen veszélyt.

Ha fél a fenyítéstől, bár szívesen tenné a rosszat, mégsem teszi, mert fél.

Ez azonban csak átmeneti idő, míg érettebb nem lesz, és már lehet a szívére beszélni. Amikor már megérti és értékeli a szülői törődést, óvást, felelősséget, akkor már más irányból közelíti meg a dorgálást és a bűnhöz való viszonyt.

Így volt ez az Ószövetségben is!

Minden időben aktuális volt és lesz is a kérdés:

Luk 18,8
Mondom nektek: ő igazságot fog szolgáltatni nekik, mégpedig gyorsan! De amikor az Emberfia visszajön, vajon talál-e hitet a földön?"  

Volt és van valódi, önmagát megtagadó, Istent odaszántan követő hit???

Isten valódi arca és törvénye - a SZERETET - bennünk él és működik egy új módon.

Kijelenti magát nekünk és mély kapcsolat alakulhat ki közöttünk. Személyes, intim

Oldal: Istentiszteletek előadásainak jegyzetei
Ábrahám Gyermekei Keresztény Közösség - Krisztus Teste - Eger - © 2008 - 2024 - abrahamgyermekei.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat