Ábrahám Gyermekei Keresztény Közösség - Krisztus Teste - Eger

"Értsétek meg tehát, hogy akik hisznek Istenben, azok Ábrahám igazi gyermekei." Galata 3: 7/ - A Nyitott Menny irányvonal képviselője

TEREMTÉS VAGY EVOLÚCIÓ



Mi a tétje a teremtés/evolúció vitának?

Teremtés és evolúció: két szembenálló hitrendszer

A világegyetem, az élet, a különféle élőlények és az emberiség eredetére vonatkozóan alapvetően kétféle magyarázat létezik: evolúció vagy teremtés. Az evolúció tanítása szerint az egész világ spontán módon, isteni beavatkozás nélkül fejlődött ki. A Biblia ezzel szemben kijelenti, hogy a világot egy mindenható Isten teremtette. Ez a két magyarázat tehát szöges ellentétben áll egymással.

Minthogy sem az evolúciót, sem a teremtést nem látta senki megtörténni, és kísérletekkel sem lehet azokat ellenőrizni, ezért mind a kettő hitrendszernek és világnézetnek számít.

Az evolúcióelmélet néhány gyarló ember által kiagyalt ateista, materialista ideológia, amely tagadja Isten és az angyalok, valamint a menny és a pokol létezését, a különleges teremtést, a lélek halhatatlanságát és a végítéletet.

A teremtéstan ezzel szemben a Szentírásra támaszkodó istenhívő hitrendszer. A tudomány és az új felfedezések az istenhívő és nem az ateista rendszert igazolják, bárhogy is igyekeznek minket meggyőzni ennek az ellenkezőjéről.

Az evolúció aláássa a kereszténységet és az erkölcsöket

A teremtés/evolúció kérdése első pillantásra nem tűnik nagyon fontosnak. De ha visszatekintünk arra a százötven évre, ami Darwin A fajok eredete című könyvének kiadása óta eltelt, elmondhatjuk, hogy az evolúció elmélete nagyban hozzájárult a kereszténység meggyengítéséhez. Ez az ideológia elidegeníti az embereket Istentől, demoralizál és lealjasít egész társadalmakat.

„Az evolúciós filozófia azt mondja: »Isten nem létezik, minden a véletlen műve. A legfőbb szabály a halál és a küzdelem, nemcsak most, hanem a múltban és a jövőben is, a végtelenségig.« Ha ez igaz volna, akkor nem lenne alapja a jónak és a rossznak. A Bírák könyvében olvashatjuk, hogy amikor nem volt király, aki megmondta volna mi a teendő, mindenki azt cselekedte, amit jónak látott. Amikor nincs abszolút hatalom, bárki tehet bármit, ami neki jólesik. Ha az emberek hisznek az evolúcióban, azt mondhatják: »Nincs Isten. Miért engedelmeskednék a hatalomnak? Miért tiltaná szabály az abnormális szexuális viselkedést? Miért lenne tilos az abortusz? Az evolúció végül is arra tanít, hogy mi mindannyian csak állatok vagyunk...«"

„A növekvő féktelenség (senki sem rendelkezhet velem, nincsenek szabályok); az abortuszok (úgyis csak állatok vagyunk); a házasságok felbomlása (Jézus házassággal és válással kapcsolatos tanításai mindig a Mózes első könyvében levő alapokra támaszkodtak) és az egyre nyíltabb homoszexualitás csak néhány példa arra, hova vezet az, ha a társadalom a fiatalokat e Biblia-ellenes világnézetre tanítja."

Darwinnak tisztában kellett lennie elméletének a társadalomra gyakorolt hatásával. Adam Sedgwick (1785-1873) szerint, aki a geológia tudományának egyik megalapítója volt Angliában, Darwin igazi célja az volt, hogy „függetlenné tegyen minket a Teremtőnktől", elmélete pedig „egy nagy adag materializmus az elejétől a végéig, eszesen megfőzve és feltálalva".

Részese volt Darwin egy, a kereszténység lerombolását célzó sátáni összeesküvésnek, vagy nem volt tudatában annak, hogy a Sátánnak dolgozik? Csak Isten a megmondhatója, de mi is meg fogjuk egyszer tudni.

Az evolúció ateistává teszi az embereket

A jelentősebb evolucionisták ma teljesen tisztában vannak azzal, hogy nem tudják sem elméletüket, sem Isten nemlétét bebizonyítani.

A tények ellenére ragaszkodnak elképzeléseikhez, mert a világ eredetét mindenáron a Teremtő nélkül akarják megmagyarázni. Az evolucionisták eltökélt ateisták, akik a dogmáikat akarják terjeszteni.

„Az evolúció valójában az ateista hit áltudományos alapja, amint arra Ruse is rámutatott. Egy másik tudós, a Cornell Egyetemen dolgozó Will Province is őszintén elismeri ezt: »A kreacionisták jól mondják, hogy a modern evolúcióban való hit ateistává teszi az embereket. Csak akkor lehet valakinek az evolúcióval összeegyeztethető vallásos nézete, ha az a vallásos nézet megkülönböztethetetlen az ateizmustól.«"

Teremtés kontra evolúció: kereszténység kontra istentelenség

„Itt nemcsak a teremtés áll szemben az evolúcióval, és nemcsak tudományos vitáról van szó. A teremtésen alapuló kereszténység és örök érvényű igazságai állnak szemben az evolúción alapuló humanizmussal és azzal az állítással, hogy minden erkölcs relatív. A küzdelem két vallás között folyik, és ennek a harcnak vagyunk szemtanúi a mai világban."


ABORTUSZ

A világon évente körülbelül 25 millió legális terhességmegszakítást végeznek. Ötvenhat országban engedélyezett az abortusz kérésre, minden indok nélkül: a kommunista Kubában, Mongóliában, Vietnámban, Kínában és Észak-Koreában; a volt Szovjetunióból kialakult 15 államban; 11 kelet-európai volt kommunista országban; néhány nyugat-európai országban; az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában, Japánban és még 12 országban. Az utóbbiak kivételével ezek az országok vagy ún. fejlett államok, ahol elterjedt az evolucionizmus, vagy volt ill. jelenlegi kommunista országok, ahol evolúciót tanítanak már évtizedek óta. Az abortusz sok más országban is engedélyezett némi korlátozással.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint Európa volt kommunista országaiban és a Szovjetunió utódállamaiban végződik a terhességek legnagyobb aránya abortusszal. A listavezető Romániában ez az arány 75-80%, ami évi 800.000 abortuszt tesz ki. Oroszországban, ahol a világon először engedélyezték az abortuszt 1920-ban, a bolsevik hatalomátvétel után, napjainkban három terhességből kettő végződik abortusszal, ami évi hárommillió abortuszt jelent. Lengyelországban viszont, amely ugyan kommunista ország volt, de erős keresztény hagyományokkal rendelkezik, az abortusszal kapcsolatos törvények nagyon szigorúak.


VÁLÁSOK

Az ateizmus és az evolucionista világnézet társadalmunkra gyakorolt káros hatásai közé tartozik a házasságok felbomlása is. Az elmúlt években nagyon elterjedtek a válások; a családok egymás után szakadnak szét.

Az élethossziglan tartó házasság intézményét Isten vezette be a Teremtés Könyvében (Mózes Első könyve): „Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté." (1 Móz. 2,24). Jézus Krisztus nyíltan elítélte a válást: „...Azért többé nem két, hanem egy test. Annakokáért a mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza." (Márk 10:8-9) és „Mondom pedig néktek, hogy a ki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő..." (Máté 19,9).

Amint elterjedt az evolucionista, ateista ideológia, törvényben engedélyezték a házasságok minden indok nélküli felbonthatóságát. Az USA-ban például 1870-ben, amikor még erős volt a kereszténység és az istenhit, 3 válás jutott 100 házasságra. Ez az arány 1920-ra elérte a 13%-ot, a hatvanas években pedig már 26% volt. Miután elkezdték az evolúciót tanítani az iskolákban, és legalizálták a házasságok szabad felbonthatóságát, a válások aránya hirtelen megemelkedett, 1975-ben már 48% volt. Manapság a házasságok - melyeket Isten élethossziglan tartónak rendelt - fele végződik válással az USA-ban, ami a gyerekekre és magukra a felnőttekre is erősen káros hatással van.


Mi a helyzet az ősrobbanással?
Egyes csillagászok még azt a feltevést is támadják, hogy a világegyetem tágul

Werner Gitt


Alább az Answers in Genesis szervezet Creation Ex Nihilo című folyóiratának 20(3):42-44., 1998. júniusi-augusztusi számában megjelent What about the ‘big bang'? című cikk magyar fordítása olvasható.

Stephen W. Hawking közismert brit fizikus A Brief History of Time (Az idő rövid története) című könyvében így foglalja össze az emberiség legalapvetőbb kérdését: „Még mindig sóvárogva kutatjuk, hogy miért vagyunk itt és honnan jöttünk"

Könyve utolsó fejezetében így ír:

„Zavaros világban élünk. Meg akarjuk érteni a körülöttünk levő dolgokat, ezért feltesszük a kérdést: Mi a lényege a világegyetemnek? Mi végre vagyunk benne, honnan jött a világegyetem és honnan jöttünk mi? Miért olyan, amilyen?"

Hawking elismeri, hogy arra a fontos kérdésre, miért létezik a világegyetem, nem lehet egyenletek és elméletek segítségével válaszolni.

„Még ha létezne is egy elfogadható egységes elmélet, akkor is csak egy sor szabály és egyenlet lenne. De mi az, ami tüzet lehel az egyenletekbe és létrehozza az általuk leírt világegyetemet?"

Mindazonáltal az egyenletekre szorítkozva fejezi be könyvét ahelyett, hogy Alkotójuk után kutatna.

„Ha azonban felfedezünk majd egy hiánytalan elméletet, annak idővel... nemcsak egy pár tudós, de mindenki számára érthetővé kell válnia. Akkor leszünk mindannyian... képesek részt venni annak a kérdésnek a megvitatásában, hogy miért létezünk mi és a világegyetem. Ha megtaláljuk majd a választ erre a kérdésre, az lesz az emberi értelem végső győzelme - mert akkor ismerni fogjuk Isten gondolatait."

Mint sok más csillagász és fizikus, Hawking is anélkül próbálja megmagyarázni a világegyetemet, hogy elismerné Teremtőjét. De Isaac Newton (1642-1727), valószínűleg minden idők legnagyobb fizikusa és Hawking előde a Cambridge Egyetem ugyanazon tanszékén, szilárdan hitte, hogy a Naprendszert Isten teremtette.

Az az elképzelés, hogy a Naprendszer kavargó anyagból állt elő, Immanuel Kanttól (1724-1804) származott. Sok mai kozmológus szerint a kozmosz evolúció eredménye. Legtöbbjük elfogadja az úgynevezett „big bang"-et, azaz az ősrobbanás-elméletét.

Ezen elmélet szerint a világegyetem kb. 10-20 milliárd éve kezdődött egy felfoghatatlanul kis térfogatú térrel (vagy egyetlen óriási energiájú ponttal), amely azóta is tágul. A táguló világegyetemet alátámasztó legfontosab megfigyelés a távoli csillagok fényének ún. vöröseltolódása.

Ezt a tágulást nem lehet közvetlenül megfigyelni, de a messzi galaxisokból érkező fény hullámhossza annál nagyobbnak tűnik (azaz „vörösebb"), minél távolabb vannak. Ezt vagy a Doppler-hatásnak (azaz a fény hullámhossza „széthúzódik", amikor a galaxisok távolodnak egymástól) tulajdonítják, vagy a világegyetem tágulása következtében a csillagok közötti tér relativisztikus kinyúlásának. Az ősrobbanás-elmélet azt állítja, hogy a kozmosz eredetileg egy forró és sűrű „őstojásba" volt összesajtolva, amely azután a világegyetem öregedésével kitágult.

Helyszűke miatt itt nem tudjuk az ősrobbanás melletti és elleni összes bizonyítékot kifejteni, azonban az utóbbi években tökéletesebb műszerekkel és jobb megfigyelési módszerekkel elért felfedezések ismételten megingatták ezt az elméletet. A rendelkezésre álló tények kiértékelése a jelenlegi kozmológiai modellek alapján nagyon hamar megoldhatatlan ellentmondásokhoz vezetett. Egyre nő azon csillagászok száma, akik meggyőző érveket hoznak fel az elmélet ellen.

Ha a világegyetem egy ősrobbanás következménye lenne, akkor az anyag egyenletesen lenne szétosztva, azonban a világegyetem tömegének eloszlása rendkívül egyenlőtlen. Ez azt jelenti, hogy az anyag viszonylag üres terek körüli övezetekbe és síkokba tömörül. Két csillagász, Geller és Huchra mérésekbe kezdett arra számítva, hogy a big bang modellt alátámasztó bizonyítékokat talál. Nagy csillagtérképeket állítottak össze azt remélve, hogy kimutathatják az anyag egyenletes eloszlását a kozmoszban (megfelelően nagy lépték esetén).

Minél inkább előrehaladtak az űr térképészeti áttekintésével, annál világosabbá vált, hogy a távoli glalaxisok kozmikus világrészekhez hasonlóan csoportosulnak majdnem üres űrrészek mögött. Ez a felfedezés erősen megrendítette az ősrobbanás-modellt.

Ráadásul a látható galaxisok tömege nem elegendő ezen szerkezetek létének és eloszlásának a megindoklásához. Ennek ellenére az ősrobbanás-modellt nem vetették el, hanem megfogalmazták egy titokzatos, ismeretlen és látatlan anyagforma, a „sötét anyag" létezését. Bár semmi közvetlen bizonyíték sem igazolja a meglétét, erről a „sötét anyagról" azt feltételezik, hogy a látható tömeg tízszeresét teszi ki.


Az ősrobbanás-elmélet egyik kritikusa, Ernst Peter Fischer, aki a németországbeli Constance-ban fizikus és biológus, így töpreng az elmélet népszerűségén:

„...a [fizikus és filozófus] Carl Friedrich von Weizsäcker figyelmeztetése... nevezetesen az, hogyha egy társadalom elfogadja azt a gondolatot, hogy a kozmosz eredete megmagyarázható egy robbanással, többet árul el magáról a társadalomról, mint a világegyetemről. Mindazonáltal az elmúlt 25 év számos megfigyelését, amely ellentmond a standard modellnek, egyszerűen nem veszik figyelembe. Amikor tény és elmélet ellentmondanak egymásnak, akkor egyiküknek engednie kell."

Az ősrobbanás-elmélet egy másik kirtikusa, Halton C. Arp a Pasadena (USA) melletti világhírű Mount Wilson Obszervatóriummal és a kaliforniai Las Campanas Obszervatóriummal állt kapcsolatban. A „Der kontinuierlicher Kosmos" („A folyamatos kozmosz") című figyelemre méltó cikkében így magyarázza meg, miért veti el az ősrobbanás-elméletet:

„A világegyetemről alkotott elképzelésünk az ókor óta változik, feltételezésektől vagy konkrét megfigyelésektől függően. A jelenlegi 'big bang' elmélet kb. 60 év óta irányadó modell. Közben pedig nő azoknak a megfigyeléseknek a száma, amelyek szerint a távoli galaxisok fényének vöröseltolódása nem magyarázható meg távolodó mozgással."7

Más szóval: egyes csillagászok még azt a feltevést is támadják, hogy a világegyetem tágul.

Arp folytatja az ősrobbanás-elmélet bírálatát és az elmélet elutasítására szólítja fel a tudományos közösséget.

„Véleményem szerint a megfigyelések más nyelven beszélnek, és a világegyetem egy más nézetét teszik szükségessé. Azt hiszem, hogy az ősrobbanás-elméletet mással kell helyettesíteni, mivel többé már nem megalapozott."

A Németországban levő Bonni Egyetem Asztrofizikai Intézetének professzora, Hans Jörg Fahr Der Urknall kommt zu Fall (Az ősrobbanás-elmélet kimúlása) című könyvében így ír az ősrobbanás-elmélet haláláról:

„A világegyetem kb. 20 milliárd évvel ezelőtt jött létre egy kozmikus robbanás (az ősrobbanás) következtében, azóta is tágul és tágulni fog az idők végezetéig... Ez meggyőzően hangzik, és a mai fő 'természet-filozófusok' ezt el is fogadják. De nyilvánvaló, hogy egy zajos tetszésnyilvánítással elfogadott elmélet nem feltétlenül áll közel a valósághoz. A kozmológia területén a széles körben támogatott ősrobbanás-elmélet nem meggyőzőbb más alternatíváknál. Tulajdonképpen meglepően sok alternatíva van."

A virginiai Mason Egyetem fizikaprofesszora, Dr. James Trefil elfogadja az ősrobbanás-modellt, de elismeri, hogy szükségállapot van annak az alapvető kérdésnek a megmagyarázása körül, hogy miért létezik a világegyetem.

„Egyáltalán nem kellene galaxisok létezzenek, és mégha vannak is, akkor sem kellene csoportot alkotniuk a mostaniakhoz hasonlóan." Később folytatja: „A kozmológia egyik legbonyolultabb problémája a galaxisok létének megmagyarázása. Igazából nem kellene galaxisok létezzenek, ennek ellenére mégis ott vannak. Nehéz kifejezni a csalódottság mértékét, melyet ez az egyszerű tény kelt a tudósokban."


Nagyon sajnálatos, hogy sok keresztény hajlandó Isten tévedhetetlen Igéjét átértelmezni, csakhogy találjon az ősrobbanáshoz hasonló, emberek által kitalált gyarló elméletekkel. Ezeket az elképzeléseket végső soron azért agyalták ki, hogy szembeszálljanak a bibliai kijelentéssel, mely határozottan tagadja a több milliárd év alatt lezajló kozmikus evolúciót.

Azok, akik az ősrobbanás-elméletének a Szentírással való összeegyeztetését sürgetik, természetesnek tartják más evolúciós elméletek elfogadását is, mint pl. a fokozatosan lehűlő „ősi Földét", a bűnbeesés előtt több millió évig tartó halált és küzdelmet, stb.

Az a megfontolt véleményem, hogy mindaddig, amíg a világegyetemet Teremtőjétől függetlenül próbáljuk magyarázni, és nem vesszük figyelembe az Általa adott bibliai kijelentéseket, addig továbbra is olyan ötletes kozmológiai elképzelések fognak minket elvakítani, amelyek távolról sem közelítik meg az igazságot."


Az evolúcióelmélet

A világ eredetéről szóló ateista magyarázat

Az evolúció tanítása szerint a Föld és az egész világegyetem több milliárd éven keresztül alakult ki spontán módon, természetfölötti beavatkozás nélkül, miután felrobbant egy parányi részecske - a majdnem semmi -, melyben ott volt összesűrítve az egész tér, idő, anyag és energia. A Föld létrejötte után egy adott pillanatban, úgy pár milliárd évvel ezelőtt, élő anyag keletkezett az élettelenből, szerves anyag a szervetlenből, egy, vagy nagyon kis számú őssejt formájában. Ezekből az őssejtekből fejlődtek ki véletlenszerűen az alacsonyabbrendű, azokból pedig a magasabbrendű élőlények (biológiai evolúció) oly módon, hogy a környezethez való alkalmazkodás során mind több és több tulajdonságra, azaz genetikai információra tettek szert. Végül létrejött a rengeteg ma élő csodálatos faj, illetve a kihalt fajok, amelyek egykori meglétéről a kövületek világa tudósít.

Az evolucionisták szerint a biológiai evolúció két lehetséges mechanizmusa a természetes kiválasztódás és a mutáció.

A természetes kiválasztódás

A természetes kiválasztódás azt jelenti, hogy egy populáción belül általában azok az egyedek hagyják hátra a legtöbb utódot, amelyek az adott környezethez jobban illő öröklődő tulajdonságokkal, azaz génekkel rendelkeznek. Ezeknek az egyedeknek tehát fajtársaikénál több esélyük van arra, hogy génjeiket átadják a következő generációnak. Az előnyös gének a generációk során egyre nagyobb gyakorisággal fordulnak elő, míg a kevésbé előnyösek gyakorlatilag eltűnnek. Ez a folyamat azt eredményezi, hogy az adott populáció „alkalmazkodik" a környezethez és egyre életképesebb lesz. A természetes kiválasztódás tehát genetikai információt töröl ki, mégpedig a kevésbé előnyös tulajdonságok genetikai kódját. Új információt létrehozni nem tud, márpedig arra feltétlenül szükség lenne az evolúcióhoz.

Darwin a természetes kiválasztódást teremtő folyamatnak vélte, amely új tulajdonságokat hoz létre, sőt, hosszú távon akár teljesen új típusú élőlényeket is, és bármeddig folytatódhat. De a természetes kiválasztódás, lényegénél fogva, csak a meglévő tulajdonságok közül tud választani, újak létrehozására nem képes. Ez a folyamat információt töröl ki: a kevésbé életképes egyedek génváltozatai eltűnnek, ezért a következő generáció génállománya korlátozottabb.

Darwin szerint minden fa a természetes kiválasztódás seítségével alakult ki lassan, fokozatosan, több millió év alatt, az apró változások egész során keresztül. Visszavetítve ezt a jelenséget a legelső sejtig, megmagyarázható a molekula emberré való átalakulása. Darwin természetesen nem ismerte a genetika alapelveit.

„A genetika és az evolúció már kezdettől fogva szembenállt egymással. Gregor Mendel, a genetika atyja és Charles Darwin, a modern evolúció atyja kortársak voltak. Ugyanakkor, amikor Darwin azt állította, hogy az élőlények más élőlényekké tudnak fejlődni, Mendel kimutatta, hogy még az egyes tulajdonságok sem változnak. Míg Darwin az öröklésről alkotott hibás, és a gyakorlatban ki nem próbált elképzeléseire alapozta elgondolását, Mendel gondos kísérletezések után vonta le következtetéseit. Az evolúció meséjét csak a modern genetika figyelmen kívül hagyásával sikerült fenntartani."

A természetes kiválasztódás egy fajta mikroevolúció. Mikroevolúciónak nevezzük a környezet vagy mesterséges tenyésztés által egy fajon belül előidézett felszínes változásokat. A mikroevolúció nem hoz létre új genetikai információt, ezért a lehetséges variációkat behatárolja a faj eredeti génállománya, és semmi új sem „fejlődhet" ki, bárhogy próbálják is azt az evolucionisták elhitetni.

A makroevolúció, más néven biológiai evolúció viszont az az állítólagos folyamat, amely segítségével az élőlények bonyolultsága folyamatosan nő, azaz teljesen új szervek és tulajdonságok fejlődnek ki új genetikai információ keletkezése által. A makroevolúciót sohasem észlelték a természetben és a kövületek sem támasztják alá. Az evolucionisták mindig mikroevolúciós példákra - vízszintes vagy lefelé történő változásokra - hivatkoznak, amikor bizonyítani próbálják a felfele történő makroevolúciót.

Azokat az evolucionistákat, akik szerint a természetes kiválasztódás az evolúció fő mechanizmusa, darwinistáknak nevezik.

A mutáció

A huszadik század elején több evolucionista is ráébredt, hogy a természetes kiválasztódás nem képes új szervekhez, fajokhoz szükséges genetikai információt létrehozni. Ezért azzal az ötlettel hozakodtak elő, hogy mutácók - véletlenszerű genetikai másolási hibák - szolgáltatják az új információt, a természetes kiválasztódás pedig az evolúciós folyamatot vezérli. Ezeket az evolucionistákat neodarwinistáknak hívjuk, és napjainkban ők vannak többségben.

Egy élőlény genetikai információja, azaz a felépítéséhez szükséges tervrajz, annak minden egyes sejtjében megtalálható a rendkívül összetett DNS molekulákban. E hatalmas információmennyiség másolásakor néha hibák következnek be - ezek a mutációk. Az evolucionisták beismerik, hogy csak a mutációk idéznek elő igazi változást az élő szervezetek génjeiben, ezért azt remélik, hogy a makroevolúcióhoz szükséges új információt is elő tudják valahogyan állítani. De a véletlenszerű mutációk az eredeti információmennyiséget nem tudják növelni, csak csökkenteni. Emiatt a mutációk többsége ártalmas és sok közülük halálos.

A makromutációk avagy a megszakított egyensúly elmélete (Punctuated Equilibrium)

Ha az evolúció valaha is megtörtént, a kövületek között sok átmeneti fajt kellene találnunk - pl. félig hüllő - félig madár élőlényeket - félig kifejlődött, átmeneti szervekkel. Darwin beismerte, hogy elmélete majd csak akkor lesz bebizonyítva, ha a paleontológusok rengeteg átmeneti kövületet találnak. Az evolucionistáknak az a gondjuk, hogy nem kerültek elő ilyen kövületek, azaz a kövületek világában nincsenek átmeneti láncszemek a különböző élőlények között! Mindenütt határozottan különböző fajokat találunk, amelyek nem fejlődtek ki semmiből és semmi mássá sem alakulnak át.

Darwin a kövülettár akkori hiányosságának tulajdonította e hézagokat. Azóta több millió kövületet találtak, és egyik hézagot sem sikerült betölteni. A várt több millió átmeneti faj nem került elő, és a néhány átmeneti láncszemnek tartott kövületről tüzetesebb vizsgálat után kiderült, hogy nem átmeneti fajt képvisel. Az átmeneti formák hiányát a kövületek között a „hiányzó láncszemek" problémájának hívják.

Manapság az evolucionisták is beismerik, hogy az átmeneti kövületek „rendkívül ritkák", és a kövületek világa nem támasztja alá a lassú, fokozatos evolúció hipotézisét. Valami újat kellett tehát kitalálniuk. Richard B. Goldschmidt vetette fel az ún. „reményteljes szörnyeteg" (hopeful monster) elméletét. Azt állította, hogy időnként több millió előnyös mutáció történik egy élőlényben egyszerre, ami által egy teljesen új faj jön létre! Az elméletet kinevették és kevés követőre talált.

1972-ben Niles Eldredge és Stephen Jay Gould előterjesztette az ún. „megszakított egyensúly" elméletét (punctuated equilibrium), amely Goldschmidt reményteljes szörnyein alapszik, csak annál sokkal összetettebb. Az elmélet lényegében azt mondja ki, hogy az élet történetének legnagyobb részére változatlanság volt a jellemző. Az egyensúlyt néha-néha rövid evolúciósorozatok szakították meg, amikoris egy adott faj földrajzilag elszigetelt populációjából rövid idő alatt új faj fejlődött ki. Ez a hipotézis valamennyire megmagyarázná az átmeneti fajok hiányát, de a neodarwinista fokozatos fejlődés elméleténél is valószínűtlenebb: ha a természetes kiválasztódás és a véletlenszerű mutációk hosszú idő alatt sem tudtak létrehozni új fajokat, akkor hogyan tudnának nagyon rövid idő alatt?

Következtetés

Nagyon szomorú, hogy sokan elhiszik ezeket a meséket, amelyek valójában arra irányuló próbálkozások, hogy megmagyarázzák a világ eredetét és sokféleségét egy mindenható, végtelenül intelligens Teremtő Isten nélkül


Mikroevolúció és makroevolúció
A variáció és a biológiai evolúció közötti különbség


Az evolúció szót két igen különböző folyamat megnevezésére szokták használni, amelyeket az alábbiakban ismertetünk.


Makroevolúció

A makroevolúció, más néven biológiai evolúció, az a „természetes folyamat", amely öröklödő genetikai változásokat idéz elő a fajokban, például az alábbiakat:

  • Bizonyos szervek bonyolultsági fokának a növekedése, pl. az agyé.
  • Teljesen új szervek kifejlődése, például egy hüllő mellső lábainak szárnyakká, vagy egy hal uszonyainak lábakká való átalakulása.

Mese:

Béka + Királylány csókja = Hercegfi

Hazugság:

Egysejtű + Évmilliárdok = Emberek


A makroevolúciót arra alapozzák, hogy a fajok környezetükhöz való alkalmazkodásuk közben genetikai mutációk folytán egyre tökéletesebb és életképesebb egyedeket hoznak létre. Ezt a folyamatot évmilliárdokra visszavetítve, megmagyarázható az egysejtűből-ember átalakulás. Tehát ez egy függőlegesnek is felfogható folyamat.


Mikroevolúció

Ez a folyamat nem jár komplexitás-növekedéssel és napjainkban is megfigyelhető.

  • Klasszikus példája a mikroevolúciónak a mesterséges tenyésztés. Az emberek több évszázada foglalkoznak a kutyák tenyésztésével. Sok kutyafajta létezik ugyan, de azok azért kutyák maradnak, és keveredhetnek egymás között. Ugyanazokkal a génekkel rendelkeznek, de más-más kombinációban, azért térnek el méretben, alakban, színben, stb.

  • Természetes kiválasztódás is vezethet mikroevolúcióhoz. Sokan azt hiszik, hogy a baktériumok alkalmazkodnak az antibiotikumokhoz. Ez téves. Az antibiotikumok alkalmazása előtt már léteztek ellenálló baktériumok, amelyek fennmaradtak, az adott antibiotikumra érzékenyek pedig elpusztultak. Nem új baktérium keletkezett, hanem az eleve szívósabb, ellenállóbb egyedek maradtak életben és szaporodtak.

Amint az a fenti példákból is kitűnik, mikroevolúció esetén csupán felületes változásokól van szó, amelyek a gének eltérő kombinációján alapulnak, nem pedig új gének kialakulásán. A mikroevolúció tehát egy vízszintesnek elképzelhető folyamat.
Az evolucionisták mikroevolúcióval vagy spontán mutációval próbálják bizonyítani a makroevolúciót

Az evolucionisták gyakran a mikroevolúcióval érvelnek. Szerintük elég hosszú idő - több százmillió év - alatt a mikroevolúció biológiai evolúciót eredményez.

Darwin helyesen jelezte előre: elmélete majd akkor lesz bebizonyítva, amikor a paleontológusok temérdek átmeneti faj kövületét tárják fel. Ugyanis az evolúció csak folyamatos átalakulások, próbálkozások és kudarcok által történhet, véletlenszerűen, mert ha nem véletlenszerű, akkor tervszerű. A tervezés pedig csakis Istentől eredhet, Akiről az evolucionisták nem vesznek tudomást. A várt sokmillió átmeneti forma sehogy sem akar előkerülni a föld alól. Sőt: egyetlen átmeneti kövületnek tartott lelet sem állja meg beható tanulmányozás után a próbát. Ahelyett, hogy egyre kevesebb lenne a  hiányzó láncszem, egyre több les.

Próbáljuk magunk elé képzelni, hogyan mehetett végbe a dinoszauruszból-madár folyamat. Először is, szükség van kb.100 millió évre. Ezen időszak elején ott van a négylábú dinó, a végén pedig a kétlábú-kétszárnyú madár. Nos, a mi kis dinoszauruszunk nagy bajban volt, mert a ragadozók tizedelték a fajtáját, és ő nem tudott eléggé gyorsan futni, vagy pedig megváltozott a környezete és nem volt hová elrejtőznie. Ekkor egy véletlenszerű mutáció következtében az egyik dinótojásból furcsa kis szauruszka kelt ki, amelynek egy pár pihe volt a hátán és az első két lába kissé csökevényes volt. Ennek ellenére életben maradt, ugyancsak véletlenszerűen. Az ő fiókáinak még több pihéjük lett, a lábuk pedig még csökevényesebb, szintén véletlenszerűen. Ez így ismétlődött véletlenszerűen 50 millió éven keresztül, amíg az evolúció folytán a mi dino-darunknak sem két jól futó mellső lába, sem pedig repülni tudó szárnya nem lett. Tehát ahelyett, hogy életképesebb lett volna a társainál, amint azt az evolúció elmélete elvárja, sokkal életképtelenebb volt. Szegény nem is élt volna sokat, mert a ragadozók őt falták volna fel legelőször.

Innen azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az átmeneti fajoknak sokkal rosszabb esélyük volt a fennmaradásra, mint őseiknek. Ezt a tényt egyes evolucionisták el is fogadják, és újabban egy másik, minden tudományos alap nélküli magyarázattal állnak elő: a spontán mutációval. Ez nem folyamatos apró változások sorából áll, hanem hirtelen bekövetkező, nagy ugrásokból. Ezekkel az evolúciós ugrásokkal két fő gond van:

1.

Elég nagy, és természetesen véletlenszerű ugrások kellettek volna ahhoz, hogy pl. a dinoszauruszból egy gyakorlatilag azonnal repülni képes új faj jöjjön létre tollazattal, szárnyakkal, üreges csontokkal, megfelelő testsúllyal, stb. Ennek az új fajnak eltérő génjei kellett volna legyenek, amik visszafele inkompatibilisek lettek volna a szüleiével. Ebből az következik, hogy egy másik ellentétes nemű, de hasonló egyedre is szükség volt ugyanakkor és ugyanott a szaporodáshoz. Nos, mit gondoltok, mi a leírt folyamat valószínűsége? Megmondom: nulla.

2.

Elenyészően kevés spontán mutációt figyelnek meg a természetben. Ezek egytől-egyig gyengébb életképességű egyedeket eredményeznek. Például radióaktív környezet hatására mutációk jelennek meg, amelyek patológiai kimenetelűek. Láthattuk Csernobil következményeit, a deformált csecsemőket és állatokat. Nem születtek jobb képességűekenek, sőt. Kinn a természetben ezeknek nincs esélyük a túlélésre. A „természet" gondoskodik róluk, így nem képesek szaporodni, mégha életben is maradnak.

Napjainkban a génsebészet segítségével létre tudnak hozni ellenálló növényeket és állatokat. Ennek az eredményei a nagyüzemi módon termelt zöldségek, óriási paprikák, paradicsomok. Ezek emberi gondoskodásra vannak utalva, a vadonban életképtelenek. Ráadásul ezek is tervezés és teremtés folytán jöttek létre: az ember munkája eredményeképpen. A paradicsom, ha megváltozik is a mérete, íze, ellenállóképessége a kórokozókkal szemben, azért még mindig paradicsom marad, nem lesz új növény. Itt sem beszélhetünk makroevolúcióról, mivel csak a mikroevolúciót gyorsították fel mesterségesen.


Összefoglalás

A természetes kiválasztódás a meglévő egyedek közül választja ki a legéleterősebbeket, és azoknak a génkombinációit örökíti tovább. Ezáltal nem keletkeznek új fajok, mint ahogy azt a makroevolúció elmélete tartja.

                                        Zavaros vizek
A természetes kiválasztódás körüli félreértések tisztázása


írta Carl Wieland

Alább az Answers in Genesis szervezet Creation című folyóiratának 23(3):26-29, 2001. júniusi-augusztusi számában megjelent Muddy waters: Clarifying the confusion about natural selection című tanulmány magyar fordítása olvasható.

„A természetes kiválasztódás (szelekció)" helyett gyakran „a legalkalmasabbak fennmaradása", újabban pedig „a legalkalmasabbak elszaporodása" kifejezést használják. Sok embernek zavaros elképzelése van erről a fogalomról, azt hivén, hogy a természetes kiválasztódást igazoló bizonyítékok egyúttal azt az elgondolást is igazolják, hogy a molekulák mikrobákká alakultak át, azokból pedig százlábúak, magnóliák és ügyvezető igazgatók fejlődtek ki. A tévedéshez az evolúció tálalása is hozzájárul, amelyből legtöbbször kimarad, hogy ez az elgondolás még az evolúcióelmélet szerint sem igaz: a természetes kiválasztódás önmagától nem hoz létre semmi újat.


Darwin a plagizátor?

A természetes kiválasztódás fogalma egy tiszta és józan felismerés eredményeként született meg. Egy kreacionista, a kémikus/zoológus Edward Blyth (1810-1873) írt róla először 1835-1837-ben, még Darwin előtt, aki valószínűleg Blyth-től vette kölcsön ezt az ötletet.1 Egy organizmusnak lehet olyan öröklődő jellegzetessége vagy tulajdonsága, ami egy adott környezetben társainál esélyesebbé teszi őt arra, hogy átadja génjeit a következő generációnak. A következő nemzedékek során azután jó esély van arra, hogy ez a jellegzetesség vagy tulajdonság szélesebb körben elterjedjen az adott populációban. Ez a jobb reproduktív eredmény több úton érhető el:

  • Nagyobb esély a túlélésre. Másképp megfogalmazva: az adott organizmus „alkalmasabb a fennmaradásra". Ezt jelenti „a legalkalmasabbak fennmaradása", ami nem feltétlenül a köztudatban szereplő jó kondícióra vonatkozik. Ha egy élőlény nagyobb valószínűséggel marad életben a társainál, akkor nagyobb valószínűséggel hagy hátra utódokat és azáltal a saját génjeit. Például hosszabb szőrzetet eredményező gének növelik egy állat túlélési esélyét a hidegben. A fehér színezés génjeinek köszönhetően egy medve észrevétlenebb maradhat a havas tájon (az álcázás nemcsak arra jó, hogy egy állatot ne vegyenek észre és ne egyék meg, hanem arra is, hogy egy ragadozó odalopakodjon a zsákmányához). Egy világosabb színű medvének így nagyobb esélye van az életbenmaradásra és arra, hogy világosabb szőrszínét átadja a következő generációnak.

  • Nagyobb esély a párkapcsolatra. Ha egy halfajta nőstényei a hosszabb úszójú hímeket kedvelik, akkor azoknak a hímeknek átlagban véve nagyobb esélyük van a szaporodásra és génjeik átörökítésére. A hosszú úszóért felelős gének (azaz a hosszú úszójú változat) így gyakoribbak lesznek az adott populációban.
  • Bármely más út, ami növeli a reproduktív sikert. Vizsgáljunk meg egy növényfajt, amelynek magvait a szél szórja szét. Ha rendelkezik olyan, a magok alakját meghatározó génekkel, amelyeknek köszönhetően a magok enyhén magasabbra emelkednek a levegőben, akkor ezek a gének (és maga a jellegzetesség is) előnyben részesülnek, azaz „természetes" módon „kiválasztódnak" - innen a kifejezés. Ezzel szemben, ha ez a növényfaj egy kis szigeten él, akkor a messzebbre utazó magok nagyobb valószínűséggel hullnak a tengerbe és vesztődnek el. Ebben az esetben a kisebb „felemelkedést" eredményező gének az előnyösebbek. Ha jelen vannak mindkét, a rövid távú és a hosszú távú repülés génjei is, akkor ez az egyszerű hatás gondoskodik róla, hogy e növény szigeten élő populációjának minden egyede végül csak „rövid pályájú" magokat hozzon létre, a „hosszú pálya" génjei pedig eltűnjenek.


Adaptáció

A fenti módon az élőlények alkalmazkodhatnak a környzetükhöz. Tekintsünk egy növénypopulációt, amelyben több gén szabályozza a gyökerek hosszúságát. Ha ez a populáció generációkon keresztül ismételten nagy szárazságnak van kitéve, akkor azok a növények maradnak életben nagyobb valószínűséggel, amelyeknek hosszabb gyökereik vannak és leérnek a mélyebben levő vízhez. Tehát a rövidebb gyökérért felelős gének kisebb valószínűséggel öröklődnek. Egy idő után egyik növény sem fog rendelkezni rövid gyökeret létrehozó génekkel, azaz mind hosszú gyökerűek lesznek. Ekkor ők már alkalmasabbak a szárazság elviselésére, mint elődeik.


Darwin hiedelme

Darwin az adaptációt, ami valójában a környezethez való „finombeállítás", egy alapjában véve alkotó és gyakorlatilag korlátlan folyamatnak tekintette. Ha a környzethez való alkalmazkodás eredményeképpen rövid idő alatt létrejöhetnek „új" változatok, akkor megfelelően hosszú idő esetén bármennyi jellegzetesség megjelenhet, sőt egészen új élőlények is. Darwin azt hitte, hogy így jöttek létre eredetileg a tüdők egy tüdő nélküli világban, és a tollak egy toll nélküli világban. Ő nem tudta, hogy működik az átöröklés, de a mai embereknek nála több eszük kellene legyen. Darwin nem tudta például, hogy szaporodással tulajdonképpen nagy mennyiségű információ (gének), azaz kódolt utasítások adódnak át.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a természetes kiválasztódás tulajdonképpen információt töröl ki. Nem képes semmi új létrehozására, már csak lényegénél fogva sem. A fenti példában a növénypopuláció úgy vált alkalmasabbá a száraz időjárás átvészelésére, hogy bizonyos gének kiküszöbölődtek, azaz a növények elvesztették annak az információnak egy részét, amellyel az elődeik rendelkeztek. A hosszabb gyökerekhez szükséges információ már jelen volt az eredeti populációban, a természetes kiválasztódás nem hozott létre vagy adott hozzá semmi újat a populációhoz.

Az adaptációnak vagy specializálódásnak az az ára, hogy az adott organizmuscsoportban véglegesen eltűnik az információ egy része. Ha a környezet megváltozna és csak a rövidebb gyökerű növények maradhatnának fenn, az azokhoz szükséges információ nem jelenne meg újra valamilyen csodálatos módon, és a populáció nem tudna abba az irányba alkalmazkodni. Csak akkor jelenne meg a rövid gyökerű változat a környezethez való adaptációként, ha újból kezdődne minden a „vegyes" vagy „korcs" populációval, amelyben jelen volt mindkét típusú gén.


A variációnak belső korlátai vannak

Egy olyan folyamatnál, amelynél információ vesztődik el, a variációnak nyilvánvalóan határai vannak. Jelen esetben a génállomány sem tud információt veszteni a végtelenségig.

Ez jól látható a tenyésztésnél, ami a szelekció egy másik, mesterséges formája, de amely ugyanazon elv alapján működik, mint a természetes kiválasztódás. Vegyük például a lovakat. Az emberek mindenféle változatokat kitenyésztettek a vadlovakból: nagy, munkára fogható lovakat, miniatűr játék pónikat, stb. De hamarosan korlátba ütköztek, mivel a szelekció csak arra hathat, ami már eleve adott. Ki lehet tenyészteni fehér szőrű és barna szőrű lovakat, de zöld szőrűeket soha, mivel a zöld szőrszínhez szükséges információ egyszerűen nincs meg a lovak génállományában.

A variációknak az is határt szab, hogy mindegyik lófajta kevesebb információt hordoz, mint az eredeti „vad" fajta, amelyből származik. A józan ész is azt sugallja, hogy nem lehet kicsi shetlandi pónikból kitenyészteni a clydesdale igáslovakat, mivel az azokhoz szükséges információ már nem létezik! Minél nagyobb a specializálódás (vagy „adaptáció", ebben az esetben a tenyésztő, mint „környezet" követelményeihez), annál biztosabb, hogy a génállomány alaposan meg lett „ritkítva" vagy ki lett merítve, és annál kevesebb jövőbeli változatot lehet létrehozni ebből az állatállományból.

Ezek a nyilvánvaló, logikus tények világossá teszik, hogy a természetes kiválasztódás messze áll a Darwin által elképzelt „felfele vivő" korlátlan folyamattól, amiben azok a mai laikus emberek is hisznek, akiket félrevezetett a felületes közoktatás.

Az evolucionista teoretikusok természetesen tisztában vannak ezzel. Tudják, hogy valamilyen másfajta folyamatot kell találniuk, ami létrehozza az evolúciós mese által megkövetelt új információt. Hol volt hol nem volt, így a mese, volt egyszer egy tüdő nélküli élőlényekkel teli világ. Valahogy azután létrejött a tüdőkhöz szükséges információ, ugyanakkor madártollak még nem voltak sehol a világon - később azok is létrejöttek. A lényeg végül is az, hogy a természetes kiválasztódás önmagától képtelen újat létrehozni. Ez egy válogató folyamat: csak olyan dolgok közül tud választani, amik már eleve léteznek.


                A CSODÁLATOS SEJT - ÉS A BAKTÉRIUMMOTOROK

Könnyebben elképzelhető az egysejtű átalakulása fejlett állattá, illetve növénnyé, mint több kémai elem összeállása élő sejtté. Sokkal nagyobb az ugrás homoktól és tengervíztől az élő sejtig, mint a feltételezett evolúció az őssejttől az emberig.

Darwin idejében a tudósok az élő sejtet nagyon egyszerű szervezetnek hitték, egy hártyán belüli sejtmagból és a körülötte levő folyadékból állónak. Azóta a tudósok felfedezték, hogy a sejtek több száz alkotóelemből tevődnek össze és több ezer funkciót látnak el, de még mindig nagyon messze vannak a sejtek szerkezetének és működésének a megértésétől. Manapság már tudjuk, hogy „egyszerű" sejt nem létezik. Most már értjük, hogy egy baktérium sokkal összetettebb, mint bármi, amit az ember épített. Nincs olyan laboratórium a Földön, amely utánozni tudná a legkisebb élő organizmusokban végbemenő biokémiai tevékenységeket. Minél többet tanulunk, annál inkább rájövünk, hogy képességeinket meghaladja a legegyszerűbb sejt fizikai-kémiai szerkezetének részletes megismerése.

A sejtek egy Boeing 747 repülőgéphez hasonlíthatóak, bár a sejtek sokkal összetettebbek és hatékonyabbak. (Egy Boeing 747 nem lenne képes tökéletes másolatot készíteni önmagáról - a Boeing vállalat nagy csalódására.) Mikor erre a repülőgépre tekintünk, mindjárt a megépítéséhez szükséges nagy tervezési erőfeszítés és intelligencia jut eszünkbe. Meg se fordul a fejünkben, hogy tengervíz által véletlenszerűen lötyögtetett homokból lenne megépítve. Akkor miért nem látjuk az intelligenciát és a Teremtő kezét, mikor az élő sejtekre nézünk? Hogyan bolondíthat el minket az áltudományos evolucionista locsogás? 

A sejt egy összetett rendszer, a sejt energiáját előállító erőművekkel, fehérjéket termelő gyárakkal, specifikus vegyi anyagokat egyik helyről a másikra irányító komplex szállítási rendszerekkel. A sejthártya hozza a döntéseket arról, hogy mi lépjen be, és mi hagyja el a sejtet. A sejtmag tartja fenn a rendet és tölti be a központi genetikai kormány szerepét, azonkívül tárolja a szaporodáshoz szükséges tervrajzokat.





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 139
Tegnapi: 122
Heti: 389
Havi: 4 098
Össz.: 307 064

Látogatottság növelés
Oldal: Teremtés vagy evolúció???
Ábrahám Gyermekei Keresztény Közösség - Krisztus Teste - Eger - © 2008 - 2017 - abrahamgyermekei.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: bibliai kvíz kérdések és válaszok - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »