BIZONYSÁGOK
ISTEN MA IS MŰKÖDŐ CSODÁIRÓL
Csodák Indonéziában
Noha az indonéz egyház folyamatos üldöztetésekkel néz szembe az iszlám fundamentalizmus miatt, a szigetvilág legdinamikusabban növekvő egyháza, a 3500 gyülekezetből álló Bethel ezreket ér el évente objektív, dokumentálható csodákkal.
A dzsakartai Bethania gyülekezet közel százezer tagból áll, hetente összesen mintegy négyszáz összejövetelt tartanak, ebből legnagyobb csoportjuk a városi Hilton szállodában minden vasárnap ötöt, hatezer résztvevővel. A gyülekezet imatornyokat is fenntart, ahol a tagok a nap huszonnégy órájában imádkoznak, kétórás váltásokban.
Az újjászületett hívők sokat harcolnak a tradicionális szigeti vallások szellemi erőivel szemben is. Egy ízben például egy Dzsori nevű sátánista próbálta átkokkal megölni a dzsajapurai Manurung pásztort prédikálás közben, ám legnagyobb meglepetésére azt tapasztalta, hogy átkai egy "láthatatlan üvegfalról" visszapattannak. A pásztor segítőivel együtt négy órán keresztül harcolt a fiatalembert uraló démonokkal, melyek a földön vonagló Dzsoriból folyamatos szitoközönt zúdítottak rájuk. Dzsori végül csak azután szabadult meg, hogy elégették a sátánizmushoz és varázsláshoz kötődő okkult tárgyait.
Forrás: http://www.ujexodus.hu/index.php?cikk=61
Ugandában minden megváltozik
Ugandában az elnök és felesége jelenlétében egy olyan szövetségkötésre került sor, amelynek során Istennek ajánlották az országot az elkövetkezendő ezer évre. Az elkötelezésben megígérték, hogy az ország népe szolgálni fogja Istent, valamint hogy eltörlik a bálványimádást és a boszorkányságot.
Jackson Senyonga kampalai pásztor szerint az Idi Amin kegyetlen rezsimje alatt megsokszorozódott imák hatására változott meg minden.
A gyülekezetek zsúfolásig teltek, egyedül Senyonga pásztoré húszezer tagot számlál. Mivel a rendőrség munkája csökkent, ők és a kormány is rendszeresen faxolnak imakéréseket a keresztényeknek.
A kormányzati intézményekben rendszeresen imádkoznak, állítólag az AIDS is csökkenőben van, az ország első embere pedig kijelentette: Istent akarja szolgálni elnöksége alatt is, ezért keresztényekkel szeretné feltölteni a kormányt.
Uganda jelenleg gazdaságilag is a leggyorsabban fejlődő ország Afrikában.
Forrás: http://www.ujexodus.hu/index.php?cikk=301
Ébredés a Zuluk között
Urlo Stegen, a dél-afrikai Kwasizabantu misszió vezetője így kezdi történetét: "Aznap, amikor a menny leszakadt ránk, istentiszteleti nap volt. Hirtelen szél hangját hallottuk. Olyan volt, mint amikor a sűrített levegő kijön a pumpából, és mintha ez a szél átfújt volna mindannyiunkon.
Ezután a Szent Szellem elkezdte hozni az embereket. Az első egy boszorkány volt. Hét kilométerre lakott a gyülekezettől, és egy boszorkányiskolát vezetett. Azt mondta, hogy ha nem térhet meg, akkor még ma meghal, és a pokolra jut. Mivel nem tudtam, hogyan kell egy boszorkányért imádkozni, és egyszer már nevetség tárgyává lettem, amikor megpróbáltam, leültünk körbe, és elkezdtünk énekelni egy dalt Jézus feltámadásáról. Újra és újra elénekeltük. Az asszony egyszer csak leugrott a székről, és egy vadállathoz hasonlóan négykézlábra ereszkedett, egyszerre több hangon ugatott, és az arckifejezése annyira rettenetes volt, hogy az egyik segítő kiszaladt a teremből. Ezután megparancsoltuk a szellemeknek, hogy hagyják el a testét. Ordibálás következett, majd a nő arckifejezése megváltozott, és ragyogó arccal megszólalt: »Ez csodálatos, Jézus megszabadított engem! Elszakította a pokol láncait!« Utána jöttek a varázslódoktorok, a megkötözöttek, egymás után. Két-három hónapig alig aludtunk. Mindegyikőjüktől megkérdeztük: »Ki hozott ide? Honnan hallottatok rólunk, ki hívott ide?« És újra meg újra ugyanazt a választ kaptuk: »Senki..., nem tudjuk megmagyarázni..., belülről hajtott valami ide, nem tudtunk aludni, megnyugodni, csak a bűneink lebegtek előttünk...« A hét bármelyik napján, a nap bármelyik időszakában száz-kétszáz ember állt az ajtó előtt. Emlékszem egy vak férfira, akinek hirtelen megnyíltak a szemei, fel-alá járkált, a fejét rázta, és sírva ismételte: »Jézus az Istenem... Tényleg Ő az én Istenem...«"
Urlo Stegent ma 130 főállású segítő és további 150 önkéntes segíti munkájában. A kicsiny zulu misszió azóta hatalmas ébredési központtá nőtte ki magát Kwasizabantu központtal, ahol egy tízezer fő befogadására alkalmas csarnokot is felépítettek.
Forrás: http://www.ujexodus.hu/index.php?cikk=139
Bonnke megtöltötte a stadiont
Temesvár még soha nem látott ilyet!
Szeptemberben háromnapos „Tűzkonferenciát" tartott a romániai városban Reinhard Bonnke evangélista. Az utolsó estén közel 26 ezer ember gyult össze a város stadionjába, és ezrek fogadták be Jézust a szívükbe. A jelenlévők nemcsak a megtérők nagy számának örülhettek, hanem az imák hatására bekövetkezett több gyógyulásnak is. Egy tizenkét éves fiúnak például kiegyenesedett a deformálódott gerince, míg egy férfi a megtérésre híváskor felemelte addig megbénult bal karjával mankóit. Egy hatéves kislány súlyos szembetegségéből gyógyult meg, és elmondta: „Az ima közben éreztem, hogy egy kéz érinti meg a szemeimet." A világhírű evangélista így emlékszik vissza: „Számtalan csoda történt, és a tömeg ujjongott örömében itt Kelet-Európában. Azóta újra és újra hallom: »Temesvár még soha nem látott ilyet!«"
Forrás: http://www.ujexodus.hu/index.php?cikk=819
Benny Hinn Indiában
Ötmilliós tömeg az istentiszteleteken
A Benny Hinn Ministries megdöbbentő számokról adott hírt az általuk szervezett indiai evangelizációs kapmány után. A februárban Mumbaiban tartott gyógyító istentisztelet-sorozaton 4,8 millió ember vett részt. Indiai keresztények és az amerikai vendégprédikátor munkatársai hetekig dolgoztak egy kétszázezer ülőhellyel rendelkező stadion kialakításán, ahol harminckét óriási videoprojektor hozta közel a jelenlevőkhöz a színpadi eseményeket. Az első estén 1,3 milliós részvételt jelentettek, míg a kampány utolsó összejövetelén a kétmilliót is meghaladta az érdeklődők száma. A szervezők szerint több százezren kötelezték el magukat Jézus Krisztus követésére, és számos fizikai gyógyulásról is beszámoltak.
Forrás: http://www.ujexodus.hu/index.php?cikk=618
Huszonhat csoda 1955-ben (Birmingham, Alabama-állam, USA)
(R. W. Schambach kb. 80 éves evangélista beszámolója 2002-ben Isten teremtő erejéről)
Sohasem felejtem el a legnagyobb csodát, amit valaha is láttam, s ami egy adakozás alkalmával történt.
A. A. Allen evangélista egyik szolgálatakor egy nő is elhozta beteg gyermekét az összejövetelre.
A gyermeknek 26 nagyon komoly betegsége volt. Soha nem felejtem el, amíg csak élek.
A fiú vakon, süketen és némán született. Mindkét karja béna és deformálódott volt.
A könyökei kis pocija felé álltak és térdei érintették a könyökeit. Mindkét lába béna volt, deformálódott és ujjak nélküli.
Amikor a fiú megszületett, a doktorok azt mondták, hogy nem fogja megérni első születésnapját sem. De tévedtek. Már a negyedik éve felé közeledett.
Persze az állapota miatt majd meg szakadt az édesanyja szíve.
Az anya minden nap eljött az egy hetes összejövetelükre és a fiú sorsát Isten a szívemre helyezte. A szolgálatokon mindenki kapott egy kérdőívet, amire fel lehetett írni az imakéréseket, majd imádkoztunk a szükségekért, ahogy a Szent Szellem vezetett bennünket.
A beteg kisfiúért azonban nem indított bennünket Isten imára.
Az édesanya vasárnap odajött hozzám és elkeseredetten így szólt:
„Schambach testvér,az utolsó 20 dolláromnál tartok, kifizettem a hotelt, naponta 3x eljöttünk Istentiszteletre, minden alkalommal adakoztunk, minden pénzünk elfogyott és a kisfiamért, még csak imádkozni sem imádkozott senki."
Az anya nagyon bosszús volt és ott tartott, hogy feladja az egészet, hazamegy.
Erre így szóltam:
„Asszonyom, nem mentegetőzhetek amiatt, hogy a Szentlélek nem indított bennünket imára a gyermekéért. Tudom, hogy ma éjszaka haza kell utaznia, de ha eljön a mai szolgálatra, akkor én magam fogom a gyermekét Isten emberéhez vinni, még ha Isten Szelleme másként vezetné is az alkalmat. Ígérem, nem fog csalódni!"
És ezt tényleg szívemből mondtam.
Aznap este én voltam az összejövetel vezetője.
A dicséret után bemutattam A. A. Allen testvért, aki energikusan kilépett a gyülekezet elé és így szólt:
„Ma este hit általi felajánlásokat fogunk tenni."
Még soha nem hallottam tőle ezt a kifejezést. Körbe nézve tágra nyílt szemeket lehetett látni mindenfelé az emberek arcán, de Allen így folytatta:
„Nos, ha nem tudnátok , hogy mit értek hit általi felajánláson, akkor elmondom: adjatok valamit Istennek, amit nem engedhettek meg magatoknak. Mert ha az ember meg tud engedni magának valamit, ahhoz már nem kell igazán hit. Szóval arra kérlek benneteket, hogy adjatok az Úrnak valami olyat, amit egyébként nem tudnátok adni!"
Amint kimondta ezeket a szavakat, a beteg kisfiú édesanyja elkezdett előre rohanni. 3000 ember nézte, amint ez az asszony bedobott valamit a felajánlási kosárba. Még sohasem láttam senkit, aki így sietett volna adni, és bevallom, kíváncsivá tett a dolog.
- 2 -
Lementem az emelvényről megnézni, mennyit adott az asszony! Tudjátok, mit láttam a kosárban? Egy 20 dolláros bankót!
Tudtam, hogy ez az egész amije volt, mert Ő maga mondta nekem. A Tenesse állambeli Knoxville városából autózott idáig az alabamai Birmingham-be és nem tudta hogy meggyógyul-e a fia, nem tudta, hogyan fog hazajutni, vagy mit fognak enni majd, ha elfogy a pénzük...
Mindez annyira megérintett, hogy rám jött a sírás és az emelvény mögé bújtam...
Ó, Uram - imádkoztam - ezt az asszonyt egész héten a hitre próbáltam tanítani, de most kérlek, nekem adj olyan hitet, amilyen hite neki van!
Nem tudom, meg tudtam-e volna tenni, amit ő tett, és te sem tudhatod, hogy meg tudtad-e volna tenni, amit Ő. Soha nem tudjuk meg, hacsak nem jutunk hasonló helyzetbe.
Allen testvér viszont nem állt meg, hanem folytatta a felajánlások gyűjtését és belefogott a prédikációjába.
Körülbelül 15 perc után hirtelen abbahagyta a tanítást és így szólt:
„A Szent Szellem Isten más utakra vitt."
Ekkor ezt mondtam magamban: „Na, egy kis szokásos kitérő."
Allent ugyanis Isten általában a következőképen használta: a szent szellem úgy kommunikált vele, hogy láthatóvá tette Isten akaratát előtte, úgy mintha tévé képernyőt látná. Allen mindig leírta éppen azt, amit látott.
Most ezt mondta: „A Szent Szellem egy hatalmas fehér épületet mutatott nekem, egy kórházat."
Ilyen hirtelen eseményváltásoknak sokszor tanúja voltam Allen testvér szolgálatakor, tehát a mostani sem ért váratlanul.
Így folytatta Allen:
Egy kórházban vagyok és semmi kétségem efelől, hiszen babákat hallok sírni. Öt doktort látok egy asztal körül. Egy kisbaba született éppen. Az újszülött 12 betegséggel született, nem, 16-tal, nem 26-tal!!!
Amikor ezt kimondta, hideg hullámok kezdtek el fel és le áramolni a hátgerincemen.
„Óh, Istenem, a mai este a kisfiú estéje!"
Allen testvér folytatta:
„26 betegség! A doktorok azt mondták, hogy a baba soha nem fogja meglátni az első születésnapját, de ez nem teljesedett be, mert a fiú már a 4. évéhez közeledik. És most egy anyát látok egy bőröndöt pakolni. Útra készülnek. Egy másik hölggyel mennek. A gyermek egy mózeskosárban van sé egy öreg Ford autó hátsó ülésén. A sztrádán autóznak és az Alabama-Tenesse határt látom. Az autó egy parkolóba hajt. Hölgyem, maga ma este itt van. Isten 26 csodát fog Önnek adni."
- 3 -
A nő most már másodszor rohant előre és Allen testvér karjaiba helyezte a kisfiút. Felugrottam Allen mögött, mint ahogy a teremben lévő 3000 ember is. Allen valószínűleg meg akart győződni arról, hogy a helységben mindenki egy hiten és egy akaraton van, mert így szólt: „Mindenki csukja be a szemét!" Én viszont azt mondtam magamban, nem csukom be, hanem bibliai módon nézni és imádkozni fogok - hiszen erre vártam egész héten, hogy láthassam e kisfiú gyógyulását.
A kicsi fiú nyelve egész héten kilógott és az első dolog, amit láttam, amint Allen imádkozott, hogy a kilógó nyelv úgy visszacsúszott a szájába, mint egy gumiszalag. A kisfiú életének 4 évében először a nyelve a szájában volt.
A fiú szemében két kis örvényszerű valamit láttam, ami tejhez hasonló színű volt, nem tudtad megállapítani, hogy kék, barna, vagy milyen színű a szeme. De az ima alatt az az örvényszerű szem megszűnt olyannak lenni és egy teljesen új, barna szemmé változott.
Tudtam, hogy ha az Úr megadta a látását, akkor meg fogja ajándékozni a hallással is.
Azután azok a kis karok elkezdtek recsegni, ropogni, mintha faágak lettek volna, és életükben először kiegyenesedtek... A lábai úgy recsegtek, mint amikor a száraz ágakon járkál valaki. Egyszer csak hirtelen azt láttam, hogy Isten ujjakat formál a lábfején olyan könnyedén, mint amikor a gyerekek gyurmából megformáznak valamit.
A tömeg közben már kinyitotta a szemét és elhűlve bámulta ezeket az eseményeket! Még olyan örömkiáltást és ujjongást, mint amit akkor hallottam, soha többé nem hallottam.
Láttam, amint a kisfiú talpra áll, és életében először el kezd futni. Soha nem látta a mamáját azelőtt, soha nem mondott ki egy szót sem, de elkezdett futni az emelvényen át egyenesen az édesanyja karjaiba és az első szó, amit kimondott, ez volt: „mama".
Ez a csoda olyan mértékig felsrófolta a tömeg hitét, hogy még több csoda következett be:
A kisfiú csodálatos gyógyulása után még maradtunk egy hétig Birminghamben. Az emberek elhozták a mozgássérült rokonaikat és barátaikat.
Az egyik este 12-13 tolószékben ülő embert sorakoztattak fel az emelvénytől lévő baloldali fal mentén, és kb.15 bénát, akiket a helyi kórházból szállítottak az emelvénytől jobbra eső fal menti részhez.
Amikor ezek az emberek látták Isten erejének megnyilvánulásait, úgy ugrottak fel a tolószékükből, mintha katonák lettek volna, majd elsétáltak a tolószékektől. Ekkor 3000 szempár (mintha valaki vezényelte volna őket) meredt egyszerre a bénák felé nagy várakozással. A következő pillanatban az összes béna felállt és Isten erejétől gyógyultan távozott a hordágyakról. A tömegből 6 vak férfi rohant ki az emelvényhez és a platformra dobták fehér botjaikat. A szemeik megnyíltak! Ezután hallókészülékeket, botokat és mankókat halmoztak egymásra. Az épületben tartózkodó összes ember meggyógyult.
Forrás: keresztény barátoktól :)