Ábrahám Gyermekei Keresztény Közösség - Krisztus Teste - Eger

"Értsétek meg tehát, hogy akik hisznek Istenben, azok Ábrahám igazi gyermekei." Galata 3: 7/ - A Nyitott Menny irányvonal képviselője

ÜNNEPEK ÉS EGYÉB ALKALMAK

 

 

TARTALOM:

1) KARÁCSONY - A valódi eredet nyomában

2) Ószövetségi ünnepek - párhuzamban a főbb keresztény ünnepekkel

3) Hálaadás - tartsuk vagy ne tartsuk? - Amerikai és magyar szokások

 

 

KARÁCSONY

 

A valódi eredet nyomában

 

2008. 12. 06.

 

Legszélesebb tömegeket megmozgató ünnepkör - legtöbbet hajlandóak költeni az emberek.

-széles körű elfogadottság

-abszolút tekintély az ünnepek között

(USA-ban csak a hálaadás nap bír nagyobb jelentőséggel!!!)

 

A reformáció kori Angliában azonban eltörölték, mint ünnepnapot és munkanappá nyilvánították a Bibliát legbuzgóbban olvasó protestáns vezetők.

Miért? Mert nem tartották e napot Jézus születésnapjának.

 

A Biblia mit mond?

 

A 4 evangélium közül kettő is beszámol az Úr születésének körülményeiről - Máté, Lukács!!!! - de egyik sem jegyezte föl, hogy pontosan mely évben és mely hónap, mely napján született. Nem tartották fontosnak, ahogy az Újszöv. Egyéb része sem tartalmazza se az idő megjelölését, sem a megünneplésre való buzdítást.

 

Alexandriai Kelemen egyházatya kb. 200 körül számolt be, hogy egyiptombeli (!!!! - emlékezzünk az Exodusra, hogy onnan jött ki a zsidó nép és mi is a Szellemi Egyiptomból) - teológusok foglalkoznak ezzel a kérdéssel számára is meglepő módon. Ők kb. május 20-ára tették, ezek után foglalkozva a kérdéssel, maga Kelemen nov. 17. körülre gondolta.

 

Hyppolitos nevű tanító Augustus uralkodása 42. évének dec. 25. napjára tette, ami szerinte szerda volt.

De Itáliában egy ideig a hívők nagyobb csoportja március 25-ét tartotta a hivatalos dátumnak, mert úgy gondolták, ez a Teremtés napja is.

 

De majd minden hónapra esett egy-egy elgondolás a születési dátumra vonatkozólag az évszázadok során.

 

Tertulliánus (kora kiemelkedő egyháztanítója) által felsorolt egyházi ünnepek között sem szerepelt, se a mártír Iraeneus püspök által említettek közt. 245-ben Origenész pedig a leghatározottabban elutasította.

 

A 354-ben összeállított Philocalus Kalendáriumban viszont már szerepelt dec. 25-e, mint Jézus születésnapja.

Aranyszájú Szent János úgy írt 380-ban, hogy még 10 éve sincs, hogy bevezették ezt az ünnepet.

 

A keleti egyház jóval később csatlakozott csak ehhez, Damasus pápa kifogásolta is, hogy épp Jeruzsálemben nem ünneplik, holott Rómában már 50 éve hivatalos ünnep, és oda küldte a Biblia latin nyelvű fordítását elvégezni Szent Jeromost.

Ott csak a 300-as évek végén, a 400-as évek elején cerebráltak először karácsonyi misét, legutoljára Jeruzsálemben vezették be, de csak mint a szent család ünnepét.

 

- 2 -

 

 

Az egyházatyák kezdeti ellenszenvét az a tény váltotta ki, hogy a téli napfordulóra esett, ami köztudottan pogány ünnep volt, és a perzsa Mithrász, és az egyiptomi Hórusz tiszteletéhez kötődött - vagyis a legyőzhetetlen napistenhez.

 

274-ben még Aurelianus kihirdette, hogy a birodalom legfőbb védelmezője a napisten, és templomot is emelt neki.

 

Ehhez szorosan kapcsolódott az anyaistennő kultusz is Babilontól Rómáig, ma a Mária kultuszban teljesedik ki, különösen karácsony táján (születés - Ave Maria ének).

 

Egyiptomban Hórusz minden évben megszületett az örök szűz Ízisz istennőtől,

A katolikus liturgiában vonásait a „kisjézus" vette fel, aki minden évben megjelenik kisdedként ott, ahol várják Hóruszhoz hasonlóan, anyja karjaiban.

Így jelent meg megerősítésül különböző katolikus szenteknek is az évszázadok során.

 

Páduai szent Antal, híres ferences szerzetes, elmondása szerint ő valóságosan fogta a kisdedet a karjaiban, mindmáig így is ábrázolják templomi szobrain.

 

Ennek a hiteltelensége és démonikus eredete abból ered, hogy Jézus nem jelenhet meg kisdedként - ellentétben a pogány-démoni szellemiségű Hórusszal -, mivel felnőtt, erőteljes férfiként halt meg és támadt föl és ül most is dicsőséges testben az Atya Isten jobbján a Mennyben.

 

Mi lehet a szellemi háttere, hogy karácsonykor mindenki késztetést érez az ajándékozásra, nagy evésre-ivásra, vendégeskedésre???

 

Az egyik karizmatikus válasz az, hogy egy pogány szellemiség járja át a légkört, ami ilyenkor az erre való nyitottság miatt felerősödik.

 

Ennek a forrása egy ősi római ünnepkör, a SATURNÁLIA.

 

Minden év dec. 17. és 23. között ünnepelték Saturnus isten tiszteletére - kezdetben 3, majd 5 napon át. Ő egykor király volt a monda szerint Itáliában és uralkodása alatt volt az aranykor: bőség, jólét, ahol nem volt rabszolgaság, erőszak, háború, nem ismerték a pénzt, a bűnt.

 

Rá mókázással, ünnepségekkel, munkaszüneti napokkal emlékeztek meg. Mindenki rokonlátogatóba ment, ajándékokat adtak, elsősorban a gyerekeknek, de egymásnak is, mécseseket, agyagfigurákat, gyertyákat, később drágább ajándékokat.

Napokig ettek-ittak, és a rabszolgák együtt ehettek uraikkal, tiszteletet kaptak uraiktól, szabadon beszélhettek - a házat ilyenkor szabad háznak nyilvánították - tudósít róla Seneca.

 

Bármennyire is humanista és csábító volt, eredete miatt az egyházatyák először nem tartották tiszteletre méltónak és követendőnek. De az ember gyarló és a keresztények nagy részét ez az ünnepkör vonzotta. Ráhúztak egy elfogadható teológiát, hogy ne kelljen kimaradniuk belőle...

- 3 -

 

 

A fenyő

 

Fényesen földíszített karácsonyfa igazi szimbóluma -  a fenyő számos nép jelképrendszerében szerepel.

 

A jászol - a keresztes háborúk alatt és után terjedt el, állítólag az elsőt maga Assisi Szent Ferenc állította érzelmekre ható, gyakorlatias hagyományteremtéssel.

 

A germánok megtérésével érzelmesebb, meghittebb vonásokkal gazdagodott korábban is a karácsony, már akkor olvasztottak be a téli napfordulóhoz köthető szakrális pogány hagyományokat.

A régi mondavilágban a fenyő szerepe egyenlő volt a gonosz szellek távoltartásával.

Hiedelemviláguk szerint, ha közel húzódtak az örökzöldhöz, úgy védelem alatt voltak.

Ezért vitték be a házba.

Ekkorra datálják az Ó, Tannenbaum... kezdetű dal születését is.

A fenyőre erősített gyertya tűzvarázslás, a születendő napisten győzelmét hivatott erősíteni.

 

Kapcsolódnak még egyéb pogány rítusok, ami nem kerüli el a katolikus templomot sem, az egyház egyetértésével, hozzájárulásával, elfogadásával történik: Luca-széke készítés és arról az éjféli misén a boszorkány felismerés, a különböző időjárás-jóslással kapcsolatos búzanövesztés, házasodáshoz kapcsolódó babonák és varázslások....

 

A fenyő megjelenik még a görögöknél is, mint Artemisz istennő jelképe, aki később Diánának is tiszteltek, ma iszlám területen Holdistennőként jelenik meg, a katolikus vallásban pedig Máriaként.

 

Német protestánsok kezdték meghonosítani és terjeszteni a 17. században, alternatívaként a katolikus karácsonyozással szemben és ősi, nemzeti hagyományokhoz fordultak, nem túl szerencsésen.

Először az uralkodó és a vagyonosabb osztályok (Podmaniczky család, József nádor, Brunswik Teréz - 1820-as évek) szentestéin jelenik meg a fényes-díszes fa, később szerényebben öltöztetve a középosztály, majd a szegényebb népréteg is igényt tart rá és divattá válik.

Az erdélyi szászoknál dán példára 1830 körül honosodik meg.

 

Egy biedermeier verses ponyvatöredék úgy magyarázza a karácsonyfa eredetét, hogy Egyiptomból Názáretbe hazaérve a gyermek Jézus apja munkája során keletkezett hulladék fából keresztet ácsolt, amely ágakat hajtott, majd a lomb kivirágzott és fényes csillagokat termett. A szülők rádöbbentek, hogy épp aznap van Jézus születésnapja, így titokban telerakták a fa ágait mindenféle gyümölccsel, alá ünnepi ruhát tettek. Jézushoz még játszótársai is eljöttek, hogy felköszöntsék...

 

A magyar karácsony szavunk legnagyobb valószínűséggel a szláv „korcun" szóból ered, ami jelentése - átlépő! Ez a téli napfordulóra utalhat.

- 4 -

 

 

Egy másik csoport a keresztények körében elfogadta a karácsony új teológiai magyarázatát, és mint Jézus születésnapját ünnepli, akkor is, ha sok modern felekezet tisztában van vele, hogy nem ezen a napon születhetett, az Ige alapos tanulmányozása során egyértelmű módon.

 

Ezen közösségek úgy vélekednek, hogy nem bűn megünnepelni, mert nincs tiltva, bár jelezve sem...

Nem befolyásolja az üdvösségemet a megtartása, vagy éppen átlagos napként való megélése.

Ki ezt, ki azt a napot tartja fontosnak...

 

Mit jelent akkor ma nekünk, újjászületett keresztényeknek ez az ünnep?

 

Alkalmat látnak benne ezen gyülekezetek, felekezetek, hogy különböző pogány kultuszok és istenségek ünneplése helyett ezen a napon mindennél hangosabban és szélesebb körben Jézus Krisztus örömhírét terjesszék és az Úr legyen a fókuszban az egész világon, és szélsőséges vallási magyarázat, valamint liturgia nélkül, e napot is felhasználják az evangélium hirdetésére, a szeretet közösség gyakorlására.

Mi ezt tesszük.

 

Ha nem hódolunk bálványként a pogány fenyő-kultusz, a fogyasztói társadalom képmutató és szeretetlen ajándékozási láza, valamint a gasztronómia szélsőséges, ördögi színezetű oltára előtt, akkor hittel és jó lelkiismerettel tudjuk ezt a napot is az Úrnak szánni...

 

Mikor is születhetett Jézus valójában?

 

A Biblia ad nekünk ehhez korrekt támpontot.

 

Lukács 1: 5-6

 

Keresztelő János születésének története adja a támpontot.

 

Zakariás rendje beosztása szerint végezte papi feladatait, amikor Gábriel megjelent neki, és ígéretet kapott, hogy fia születik - ezt  ő kételkedve fogadta.

Szolgálata leteltével hazament és felesége meg is fogant. (Lukács 1:24)

 

Ezt követően 6 hónapra jelent meg ez az angyal Máriának, a Dávid házából származó József jegyesének.

 

Kis történelmi kiegészítő:

 

A)

Tehát nem Máriát, hanem Józsefet említi a Biblia minden kétséget kizáróan, a nevelőapát, hogy Dávid leszármazottja!!! József a próféciák súlyponti alakja ez által. A világ előtt pedig, mint vér szerinti apa szerepelt.

Világi szinten is herceg volt  tehát, királyi leszármazott az Úr Jézus - Dávid Fia, de az évszázadok alatt középosztály szintjére csúszott a család. Izraeli ásatások során azt gondolják, hogy jómódú asztalos vállalkozó lehetett József.

- 5 -

 

B)

Néhány katolikus rend pedig azt mondja, hogy Mária a 2. felesége volt és azért voltak testvérei, mert az első házasságából született gyerekek velük éltek. Elég sok bizarr kitaláció forog a katolikus körökben, hogy bizonyítsák, Mária szűz volt és maradt.

 

C)

Nyilván később Heródes, amikor megtudta a bölcsektől, hogy az új királyt jöttek köszönteni, attól is tarthatott, hogy a dávidi (de addigra a névtelenség homályába olvadó) királyi leszármazottak puccsra, hatalomátvételre készülnek. Tudták, hogy élnek, csak már valószínűleg nem tudták behatárolni a leszármazottakat.

Valójában világi szinten is joga lett volna Jézusnak kérni a trónt, de ő szellemi szinten működött, ezt nem is értették meg szolgálata során végig maguk a tanítványok sem...

 

D)

Zakariás Abija papi rendjébe tartozott.

Áron két (életben maradt) fiának leszármazottaiból került ki mindig a papi rend összes tagja.

Eleázár: 16 fia, Itamár: 8 fia volt alkalmas erre a feladatra. Összesen 24. Ők lettek a névadók.

 

Dávid két papja: Cádók és Achimélek állapította meg szolgálatuk sorrendiségét, egymás utániságát. Abija a 8. volt!!!

Babilon után a papi rendek változatlan sorrendben működtek tovább Jézus korában is! Ez az alap! Ezsdrás 6: 18

 

Flavius zsidó-római történetíró szerint is egyhetes ciklusokban váltották egymást, egy héten belül sorsolással jelölték ki, hogy ki melyik napon soros. Egy évben tehát kétszer került sor minden rendre.

A 3 db egy-egy hetes zarándokünnepen (Húsvét-Pünkösd-Sátorok ünnepe) mind a 24 rend egyszerre volt szolgálatban.

 

A vallási év niszán hónapban (március-április) - húsvétkor - a Páska ünnep előtt két héttel kezdődött, vagyis az Exodus hónapjában.

2 Mózes 12: 2

 

Ezek szerint Zakariás valamikor április-május időszakában volt szolgálatban, és így kb. május-júniusra eshet a fogantatás ideje.

Hat hónap múlva kb. november-december táján került sor Mária látogatására Erzsébetnél, tehát a szeplőtelen fogantatás ideje kb. ekkorra datálható.

Ehhez viszonyítva szeptember-október körül születhetett valóságosan Jézus Krisztus, a Megváltó, a Sátorok ünnepén.

 

Aranszájú Szent János 386-ban tartotta első karácsonyi prédikációját. Ő a december 25-ére eső születésnap dátumát úgy okoskodta ki, hogy szerinte Zakariás az Engesztelés napján (őszi ünnepkör középső ünnepe) volt papi szolgálatban. Erre 6 hónapra jelenhetett meg Máriának az arkangyal, valamikor a tavasz elején, tehát december végén így helyes az Úr születésnapját ülni.

 

A probléma az, hogy az engesztelésnapi áldozatot csak főpap végezhette!!!

 

- 6 -

 

Zakariás csak a mindennapi illatáldozatot mutatta be és max. rendbe szedte a menórát, a 7 ágú lámpatartó mécseseit. ( 2 Mózes 30: 7-8)

 

A félreértelmezés oka az lehetett, hogy ekkor már vagy 300 éve nem állt a Szentély, a keresztények nem tartották igazán a kapcsolatot a zsidó vallási elittel, nem igazán volt ismeretük a mózesi törvényekről és szertartásokról - nem valószínű, hogy érdekelte őket.

 

János 1: 14

 

Az eredeti görögben a lakozott eszkénószen eredeti jelentése - sátorozott. Mintha ezzel is utalna az apostol születése időszakára.

 

Lukács 2: 8

 

Az állatok ridegtartása ezen a tájon október végén befejeződik, így a pásztorok szabad ég alatt tanyázása a legeltetett állatok mellett biztos nem decemberben, vagyis télen volt...

 

Mária és József nem talált helyet átmenetileg (!!!) a szálláson. Máté 2: 11

A Bölcsek már a házba mentek, nem egy istállóba. Csak 1-2 éjszakát kellett kint lenniük.

 

 

Több oka is lehetett, hogy nem kaptak szállást. Valószínűleg az összeírások miatt is sokan mentek a születési helyükre, de nagy számú embertömeget egy kis falu volt és leendő lakosainak összeírása nem indokol.

Valószínűleg, mivel Jeruzsálem vonzáskörzete, az ország minden részéből az ünnepre érkező kb. fél millió zarándok embert nem tudta csak a főváros befogadni, így a környező kisebb falvak, mint Betlehem, jó idegenforgalmi bevételhez juthatott ezen időszakokban.

Teltházak voltak a fogadókban.

 

Amikor a bölcsek megérkeztek, már a házban fogadták őket a szülők a kisdeddel.

 

Kitérő a három királyok legendához:

Tény az, hogy az évszázados legendák a hozzájuk kapcsolódó népszokásokkal együtt mára szinte teljesen elhomályosították a Szentírás eredeti üzenetét.
A karácsonyi szokások, a háromkirályok, a betlehemes népszokások, az angyali üdvözlet olyan mesés hangulatot teremtettek a bibliai történet köré, amely elfedi Jézus születésének eredeti körülményeit, azt a vibráló, dinamikus, természetfeletti atmoszférát, amely akkor jött létre, amikor a Messiás belépett a természetfelettiből a látható világba, és egy zsidó faluban emberként meglátta a napvilágot.

Fontos tehát, hogy erről az eseményről lehámozzuk a mesés hangulatot, és meglássuk, hogy Jézus születését számos természetfeletti erőmegnyilvánulás kísérte, amelynek következtében születésének híre nem maradt titokban az ország közvéleménye előtt, hanem éppen ellenkezőleg, szóbeszéd tárgya lett, és rendkívül felkavarta, megdöbbentette egész Izrael lakosságát.

- 7 -


E különös események közül a napkeleti bölcsek történetéről egyedül Máté evangéliuma számol be, azonban már viszonylag korán, a 3. században megindult a bibliai beszámoló kiszínezése különféle kalandos történetekkel.

A korai hagyomány tudni véli, hogy a bölcsek hárman lehettek, mivel a Biblia csupán háromféle ajándékot, aranyat, tömjént és mirhát említ velük kapcsolatban.

Ezen ajándékokkal kapcsolatban érdemes megemlíteni nagy kereskedelmi értéküket mind a kozmetikai piacon (mirha), mind vallási felhasználás miatt (tömjén). Isten hatalmas bölcsessége és gondoskodása nyilvánul meg ezen ajándékoknál. Ez jelentett az Egyiptomba való szökésük során anyagi fedezetet az ottani nyugodt élethez.

Bár e három ajándékot elvileg akár ezer ember is hozhatta volna, hiszen Máté nem említi meg konkrétan a bölcsek számát, a hagyomány mégis ragaszkodott a hármas számhoz, és egy 8. század elején keletkezett, Párizsban őrzött kódex alapján pedig, amely e három bölcset a Gathaspa, Melchior és Bithisarea névvel említi, úgy fűzte tovább a történetet, hogy valószínűleg Gáspár, Menyhért és Boldizsár lehetett a nevük. Később e hagyomány azzal bővült, hogy Tamás apostol megkeresztelte őket, majd eredményes apostolokká váltak, és végül néhány nap különbséggel vértanú halált haltak.


E hagyomány meglehetősen messzire távolodott Máté beszámolójától, amelyben tehát nincsenek megnevezve a bölcsek, sem pedig azok számát nem említi konkrétan a szerző. Ha azonban mégis megpróbálunk belehelyezkedni az eseményekbe, és igyekszünk elképzelni, hogyan is történt ez a látogatás, sokkal inkább azt kell gondolnunk, hogy a bölcsek háromnál jóval többen, de akár több százan is lehettek! Máté ugyanis a napkeleti bölcsek Jeruzsálembe érkezését úgy kommentálja, hogy „felbolydult az egész város".

Márpedig az mindennapos látvány volt abban az időben, hogy néhány utazó teveháton Jeruzsálembe érkezik. Valószínűleg rajtuk kívül szép számmal akadtak más utazók és kereskedők is, akik akkortájt éppen Jeruzsálemben állomásoztak. Ezzel tehát nehezen magyarázható meg, hogy mitől bolydult fel az egész város.

Sokkal valószínűbb, hogy a város annak a nem mindennapi látványnak a hatására bolydult fel, hogy bevonult Jeruzsálembe egy hosszan tekergő, óriási létszámú tevekaraván Keletről érkezett előkelőségekkel és mindazzal a poggyásszal, ami egy évekig tartó utazáshoz szükséges.  Egy Biblián kívüli forrás is ezt látszik megerősíteni, amelynek keletkezése időben viszonylag közel van a bibliai történésekhez, és korábbra datálható a háromkirályok legendájának kialakulásánál.

Sedulius Scottus korai középkori kommentátor egy érdekes történetet idéz a nagyjából 2. századra tehető Nazoreusok (héberek) szerinti apokrif evangéliumból, melyben Józsefnek és a keleti mágusoknak a betlehemi találkozását meséli el:

„Amikor József körülpillantott, nagy sokadalmat vett észre együtt menetelni az úton, amint a barlang felé tart, és így szólt: Fölkelek és kimegyek elébük. Miután pedig kiment, József ezt mondta Simonnak:

- 8 -

Nekem úgy tűnik, hogy akik jönnek, mintha jövendőmondók (augures) lennének. Íme, minden pillanatban az égre tekintenek, s amit látnak, megvitatják egymás között. De ugyanakkor idegennek is látszanak, mert külsejük különbözik a miénktől. Ugyanis öltözékük fényűző, bőrszínük sötét, köpenyük testhez simuló, fejükön süveget, lábukon pedig nadrágot viselnek. És íme, megállnak, engem néznek, s lassan megindulnak újra, hogy idejöjjenek."

Tehát ez a korai apokrif szöveg is sokadalmat említ, és ennyiben valószínűleg sokkal közelebb áll az igazsághoz, mint a három királyról szóló későbbi hagyomány.

De hogy kik is voltak valójában ennek a sokaságnak a tagjai, és mit is jelent az, hogy jövendőmondóknak (augures: madárjós, aki bélből jósol) látszottak, azt akkor érthetjük meg jobban, ha a Bibliában szereplő megnevezésükből indulunk ki.

Ezek az emberek nem királyok, de még csak nem is bölcsek voltak a szó legnemesebb értelmében, ugyanis a görög szöveg egyszerűen „magosz" -oknak nevezi őket, ami varázslót, jövendőmondót, asztrológust jelent, és nagyjából megfelel a latin augures szónak.

Ennek hallatán egyből az a kérdés merül fel bennünk, hogyan adatott meg ezeknek a csillagjósoknak az a különleges kegyelem, hogy a Messiás előtt az elsők között tegyenek tiszteletet?

Hogyhogy pont csillagjósokkal történt meg ez a különleges csoda, amikor a jövendőmondás minden formáját elutasítja a Szentírás?

Mindenekelőtt azt a számunkra már furcsa dolgot kell megértenünk, hogy az ókori Keleten, ahonnan ezek a mágusok érkeztek, a jövendőmondás magát a nagybetűs tudományt jelentette, melynek legfőbb területei a belsőségekből, tehát májból és bélből történő jóslás, illetve a csillagjóslás volt.

Ezt a tevékenységet nem afféle házi kuruzslók végezték, hanem maga az államhatalom tűzte ki feladatul a főfoglalkozású tudósai elé, hogy fürkésszék ki a jövőt, és ezáltal hárítsák el az országra leselkedő veszélyeket, amitől persze ez a tevékenység a bibliai világnézet szempontjából még ugyanúgy elfogadhatatlan, mintha valaki csak egyéni célból 
végezne jóstevékenységet.

Ezek a "csúcsértelmiségiek" tehát úgyszólván a társadalom egészének biztonságán munkálkodtak, aminek fejében az állam el is tartotta őket. A jelek értelmezésének okkultista praktikái mellett azonban ez a csoport mindenféle más intellektuális tevékenységben is jártas volt, gondozták és értelmezték a régi szövegeket, tehát egyfajta tágabban értelmezett "szellemtudományos" munkásságot folytattak. Éppen ezért nagyon félreértenénk ezeknek az embereknek a tevékenységét, ha a tudomány mai fogalmát vetítenénk vissza az ókori Keletre, és ez alapján próbálnánk meghatározni a "magosz" kifejezés jelentését. Tehát a Keletről érkezett "magosz"-ok amellett, hogy álomfejtéssel, béljóslással, csillagjóslással foglalkoztak, egyben Perzsia vezető értelmiségi csoportját, tudós rétegét is jelentették.

 
- 9 -

Mindehhez tegyük hozzá azt, hogy ennek a tudós csoportnak volt a vezetője korábban Dániel próféta a babiloni, majd a perzsa királyi udvarban. Dániel a maga korában olyan tekintélyre tett szert a Szentlélektől inspirált álomfejtése révén az udvari tudósok körében, hogy abban a perzsa udvarban, ahol gondosan megőriztek minden kéziratot a jövő számára, minden okunk megvan feltételezni, hogy a jobbára arámul - tehát a kor legismertebb nyelvén - írt Dániel könyvét a későbbi tudós mágusok is jól ismerhették.

Például tanulmányozhatták Dániel hetven évhéttel kapcsolatos jövendölését, és kiszámolhatták belőle a Messiás megjelenésének időpontját, vagy a próféciák alapján a Római Birodalomban könnyen ráismerhettek a negyedik világbirodalomra.

Mindemellett az is nagyon valószínű, hogy ismerhették a Kelet egyik legnagyobb prófétájának tekintett Bálám híres messiási próféciáját is, amelyben a Messiást egy csillaghoz hasonlította. Tehát annak ellenére, hogy a messiási várakozás a többi pogány nemzet körében sem volt ismeretlen, hiszen többek között az Ószövetség görög fordításának, a Septuagintának köszönhetően Jézus születésének idejére a pogány nemzetek számára is elérhető volt a Biblia, a keleti mágusok kivételes helyzetben voltak, ők legnagyobb elődjüktől, Dánieltől úgyszólván első kézből, részletekbe menően értesültek az események menetrendjéről.


Hogy a Messiás megszületésekor ez a réteg erősen okkult háttere ellenére mégis olyan szellemi állapotba került, hogy képes volt a Messiást felkeresni és Istenként imádni, ahhoz azonban az ismeretein túl még másra is szükség volt.

Számos történész úgy véli, hogy a babiloni és perzsa mágusok az évszázadok során egyre inkább megcsömörlöttek saját okkult tudományuktól, és ez a Messiás eljövetelének idején érte el mélypontját. Amikor ez a tudós társaság belefáradt saját tudományos eredménytelenségébe, ugyanakkor mivel szellemi emberek voltak, ezért nagyon vágytak egy erőteljesebb szellemi megtapasztalásra, tehát amikor a szívük már kellően elő volt készítve Isten beavatkozására, akkor jelent meg Keleten a csillag.

Lényegében tehát kegyelmet kaptak Istentől, hogy ezoterikus tudományuk helyébe belépjen Isten természetfeletti ereje.


A másik lényeges kérdés, amit a napkeleti bölcsekkel kapcsolatban fontos tisztázni, a csillag mibenléte, amely a mágusokat Keletről Jeruzsálembe vezette. Vannak ugyanis olyanok, akik úgy vélik, hogy a keleti mágusok, akik egyébként tényleg foglalkoztak csillagjóslással is, asztrológiai számításaiknak köszönhetően találtak rá a Messiásra, és az égi jelekből olvasták ki a Messiás születési helyét.
Ha figyelmesen elolvassuk a történet bibliai beszámolóját, egyértelműen kiderül, hogy az úgynevezett "betlehemi csillag" nem lehetett természetes fényjelenség, amely a különböző bolygók vagy csillagok valamilyen természetes együttállásából jött volna létre.

 

- 10 -

Kepler nyomán az asztrológiában hívők azt mondják, hogy a Jupiter és a Szaturnusz együttállásából létrejött "új" csillag volt az a "betlehemi csillag", amit az égi jeleket kutató keleti mágusok felismertek. Ezzel azonban nehezen lehet megmagyarázni a csillag szabálytalan és intelligens mozgását, melynek során először keletről nyugatra, vagyis Perzsiából Izraelbe, majd azon belül északról délre, tehát Jeruzsálemből Betlehembe mozgott.

Ráadásul előfordult, hogy eltűnt, majd amikor újra szükség lett rá, újra előbukkant. Előfordulhat ugyan, hogy egyes bolygók úgynevezett "retrográd" mozgása miatt a számunkra látható fényjelenség mozog, megáll, majd az ellenkező irányba mozdul el, azonban ennek a mozgásnak a pályája is behatárolható, tehát a "betlehemi csillag" intelligens mozgására ez sem ad magyarázatot.

Arról nem is beszélve, hogy a csillag már két éve vezette a mágusokat, mire megérkeztek Jeruzsálembe, hiszen Nagy Heródes pontosan azért döntött úgy, hogy kétéves korig öleti meg a betlehemi gyerekeket, mert a mágusok szerint a csillag két évvel korábban jelent meg:

"Heródes pedig (...) megölette az összes fiúgyermeket, akik Betlehemben és szerte a környéken voltak, a kétévesnél kisebbeket, annak az időpontnak megfelelően, amely után érdeklődött a tudósoknál." (Máté evangéliuma 2. rész 16. vers)

Az pedig teljességgel lehetetlen, hogy egy természetes fényjelenség két álló éven át végezzen abszolút szabálytalan és intelligens mozgást. Ezek alapján abszolút bizonyossággal állíthatjuk, hogy ez a csillag teljes egészében természetfeletti jelenség volt, és a mágusok nem asztrológiai számításaik eredményeképpen találtak rá a Messiásra, hanem Isten természetfeletti kijelentésének következtében.

Hogyan értelmezzük és éljük meg tehát a karácsonyt?

Mindenképpen nyitottan, és ismereteink birtokában lelkiismeretünk döntése alapján. Pál apostol szerint sem szabad az ünnepek miatt kritikusnak lenni egymással.

Szabadon döntse el mindenki, hogy számára fontos-e ezen ünnep megtartása!

Részemről Krisztus győzelmét látom benne, amikor ezt az ünnepet is elorozta a sátántól és rá figyel a világ, még hangsúlyosabban, mint máskor. Használjuk ki családjaink, szeretteink körében.

Az ünnep kiemel a szürke hétköznapokból, egy-egy mérföldkő az életünkben, ahol végre megnyugodhatunk, ahol emelkedettebb lelkiállapotba kerülve erőt gyűjthetünk.

A második tizedből pedig jókat ehetünk és ihatunk, pihenhetünk és ünnepelhetjük az Úr megjelenését és győzelmét.

Felvehetjük a legszebb ruhánkat, gyakorolhatjuk a halogatott megbocsátást, szeretet kimutatást, nagyvonalúságot. Erősíthetjük és építhetjük ez által is a közösségi szellemet.

 

 

ÜNNEPEK

 

A zsidó ünnepkörök és a keresztény egyházi ünnepek közötti párhuzam

 

2008. 12. 28.

 

 

Mi az ünnep?

A legtalálóbb definíció talán az, amely mérföldkőként említi életünk útján.

Sokszor az ünnepek közötti időben mérjük az eltelt időt.

Eu-ban és főleg M. o.-on főleg karácsonytól karácsonyig viszonyítjuk az eltelt időszakot.

 

A kereszténység egyelőre legnagyobb ünnepe a karácsony.

Reméljük, eljön az idő, amikor a húsvét átveszi méltán megérdemelt vezető helyét ezen a téren. Ugyanis a megváltás nélkül értelmetlen lett volna megszületnie Istennek testben!

Pláne megemlékezni róla!

 

Meg kell különböztetni egyházi és világi (ember alkotta) ünnepet.

Tulajdonképpen valódi (Istentől elrendelt) egyházi ünnep csak az Ószövetségben létezett.

Az Újszövetségben nincs semmiféle követelmény ezek megünneplésére. Mint pl. a húsvét, vagy a pünkösd. Az újjászületett hívő ugyanis minden nap megemlékezik a húsvétról imáiban, megtérésében, bűnbánatában, és a Szent Szellemmel való betöltekezés is magától értetődő esemény kellene, hogy legyen. Vagyis minden nap húsvét és minden nap pünkösd, ahogy a szeretet földre érkezéséről is megemlékezünk minden nap, hálát adva Jézusért, a szolgálatáért az Atyának és ennek szellemében (az ún. keresztény szellemű karácsony!!!) éljük Istennek szolgálva az emberek szükségeinek betöltésére Krisztusban az év minden napját!

 

Az Újszövetségben nincs liturgia (szertartásosság!!!), egyetlen nagyon ajánlott (szellemileg fontos szerepű) szertartás van, amit minél gyakrabban érdemes gyakorolni (de nem rutinszerűen!!!!) - ez az Úrvacsora!!!!

SEMMI MÁS NINCS!!!!

 

A többi, ún. egyházi ünnep is emberi rendelés!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A világi szilveszter, valentin nap, történelmi ünnepek, születés- és névnapok pedig abszolút!

 

Az én véleményem, hogy ha ezen eseményekben való részvétel nem generál bálványimádást, vagy egyéb bűnös istentelenséget, akkor bátran részt lehet venni, nem felejtkezve el közben sem az Úrról és a példamutató keresztény viselkedésről, hálával lehet gondolni szeretteinkért az Úrra, a szeretetet is be lehet mutatni, törődést, figyelmességet a világ felé példamutató módon!!!

 

Hangsúlyoznám, hogy egyetlen emberi ünnep sem olyan jelentős, meg sem közelíti az Úr által parancsolt ünnepeket, illetve azokat, amikor az Úrról emlékezünk meg.

 

Az Úr által elrendelt ünnepek az Ószövetség idejére nyúlnak vissza. Ma már szertartásos megtartása érvényét vesztette - pontosabban a Golgotai kereszten történt Megváltás eltörölte azokat.

Előremutató, messianisztikus-prófétai szerepük volt, bár valószínűleg maguk a zsidó emberek ezt akkor legnagyobb részt nem érzékelték, nem tudatosult, nem kaptak róla kijelentést. Ugye, sok minden el volt rejtve ezzel kapcsolatban előlük.

 

- 2 -

 

De érdemes megnézni a párhuzamot a zsidó ünnepek és az Úr Jézus üdvtörténeti szerepe között.

 

A 7 zsidó ünnep - AZ ÚR ÜNNEPEI,  A SZENT ÖSSZEGYÜLEKEZÉSEK  (3 MÓZES 23:4) forrása, előképe az evangélium legjelentősebb történéseinek.

 

Az Úr ünnepein személyes meghívás alapján lehetett részt venni - vagyis csak és kizárólag a zsidó közösség tagjainak. Ők részesülhettek ennek áldásaiból. A zsidóság mindig is vigyázott arra, hogy zárt társadalmi és vallási rendszert alkossanak. Természetesen terjesztették ők is vallásukat (pl. etiópok) és aki vállalta a körülmetélkedést, a lelki és testi tisztulási szertartásokat, azokat elfogadták megtért zsidóként, de semmi esetre sem volt egy szinten említhető egy született zsidóval. Ez ma is így van. Nem véletlenül nem házasodtak más nemzetekhez tartozóval. Persze volt kivétel, de ez az esetek többségében nem volt áldásos.

 

Ma, keresztény szinten is érvényes átvitt értelemben, hiszen az Úrvacsorán csak annak  engedjük meg, hogy vegye az Úr testét, aki megvallja Jézus Krisztust Úrnak és kijelenti, hogy az Atya Isten Fia, hogy a kenyér valóban ott és akkor Jézus Teste, a bor, az Ő vére, melyek vétele gyógyulást és áldást hoz. Ez a szellemiség kell, hogy ne méltatlanul vegye magához, mert átkot hoz rá. A valódi megtérés, megtisztulás, az Úr asztalához bűnbánat után, szentként való odajárulás fontos szellemi dolog. Érdemes komolyan venni.

 

A héber ünnep szó pontos fordítása - kijelölt idő szent célokra, szent összegyülekezés!

Ideje, sorrendje Isten által megadott, megtervezett - megnézzük miért volt pont akkor és miért azzal a tartalommal bírtak, amivel. Isten hatalmas, időkön átívelő bölcsessége bontakozik ki majd ennek vizsgálata során szemünk előtt!

 

A zsidó ünnepek mindig fennkölt, magasztos, mély szellemiséggel átitatott események voltak.

Ők ezen alkalmakkal tudtak úm. testközelben is találkozni Isten Szellemével.

 

Azóta is fontos jellemzője kellene, hogy legyen az egyházi ünnepeknek, hogy szellemben építő, megerősítő, és lélekben felemelő, emlékezetes legyen, amiből a későbbi időszakban szellemi szinten táplálkozni lehessen.

 

- 3 -

 

A 7-es szám folyamatosan megjelenik a zsidó hitvilágban.

A 7-es szám a tökéletességet szimbolizálja.

 

1.

A 7. nap a pihenésé az Úr elrendelése alapján. - 2 Mózes 16: 23-30

 

2.

A 7. hónap (őszi ünnepkör) különlegesen szent! - 3 Mózes 23: 24-34

(Emlékezzünk, hogy Jézus valószínű születésnapja is erre az időszakra eshet!)

 

3.

7. év - a föld pihentetése.

 

4.

7X7 év után (49 év) következő 50. (jubileumi) évben az adósságok teljes elengedése.

(pl. adósrabszolgaságból felszabadul)

 

 

5.

70X7 évhét adatott a zsidó népnek - Dániel 9: 24-27

 

6.

Jelenések könyvében több mint 50-szer szerepel a 7-es szám!

 

 

 

A zsidó ünnepek és jellemvonásaik:

 

A)

Kötődnek a mezőgazdasági munkákhoz

 

B)

Ők hold-hónapokban számolnak, egy év 354 nap náluk, 19 év alatt 7x betoldanak egy plusz hónapot - ezért van, hogy a Gergely naptár szerint nálunk nem minden évben ugyanarra a napra esik egy-egy zsidó ünnep, pl. az általunk is megtartott húsvét.

 

C)

Mind előre vetíti az üdvtörténet különböző időszakait

 

- 4 -

 

A 4 tavaszi ünnepkör

 

4 ünnep tavaszi időszakra esik. Ezek már beteljesedtek szellemi tartalmuk szerint Jézus első eljövetelekor, megtestesülése és földi szolgálata idejében, ezért már ki vannak pipálva történelmi szerepükben.

 

I.

A Páska ünnepe: 3 Mózes 23: 5

 

Ez a többi hat alapja!

A vallási év kezdete! Niszán hó 14. napja! Ez kb. március-április hónap nálunk.

 

Eredete az Exodushoz köthető, amikor is a kivonulást megelőzően este az áldozati bárány vérével megkenték az ajtófélfákat, a húst teljesen elfogyasztották, kovásztalan kenyeret sütöttek az útra.

 

Keresztény párhuzam - Megtéréskor kijönni a szellemi Egyiptomból! Jézus kereszthalála, a Megváltás révén átmenni az Ígéret földjére, az áldásokba! Ennek jelképe az Úrvacsora.

Máté 26: 17-19.

Ekkor volt az utolsó páska vacsora, azóta Úrvacsora a neve és nem a zsidó szertartások szerint végezzük. Az Úr testét és vérét fogyasztjuk fizikai szinten átvitt, szellemi szinten egy valós értelemben! Erre adott példát ott az Úr!

 

II.

Kovásztalan kenyerek ünnepe:

 

Niszan hó 15. napja. 7 napig tartott, az első és az utolsó napon történt nagyobb közösségi gyülekezés.

 

A Páska és ez az idők alatt összeolvadt! Egy ünnepként kezelték!

 

Hagyományosan kenyérmorzsát szórtak szét az egész házban, majd alapos tisztítás, söprés következett. Kivitték, majd elégették!

A kovász mit jelképez?

A bűnt. Ettől való szabadulás szertartása családi szinten, hogy szentként láthassa őket az Isten.

 

Jézust nem érintette a bűn, bár magára vette és ezért meg kellett halnia, de önmagában bűntelen volt, ezért nem látott rothadást a teste. Szent volt.

Megszentelődés jelképe.

 

- 5 -

 

III.

Első zsengék ünnepe

 

A kovásztalan kenyerek 2. napja. Niszán hó 16.

 

Az ősszel elvetett és ekkorra beérett árpa első kévéjét mutatták be az Úrnak! Zálog a gazdag aratásra. Az Úr kegyelmére vannak ítélve, csak arra támaszkodhatnak a hitük alapján. Az esőt

 

II. Korinthus 15: 20

Jézus az első zsenge. Záloga, garanciája a megváltás elérhetőségének, a benne hívő és bűneikből megtért hívek Istenhez tartozásához és Mennybe jutásához.

 

Jézus feltámadott és felemeltetett, mint első zsenge, az Úr oltárára téve.

Kalászhoz hasonlítják, ahogy a hívők is gabonák, amelyet majd összegyűjtenek az angyalok az idők végén, és Isten elé felvisznek, akiknek ígérete van a feltámadásra, Krisztushoz hasonlóan. Elválasztják őket a konkolytól, e világ bűnös és megtéretlen fiaitól, amely tűzre kerül, megsemmisítésre a sátáni erőkkel együtt.

 

IV.

Hetek ünnepe - Sávuót - 3 Mózes 23: 16

 

1. zsengék ünnepétől számított 7 hét után következő napon (az 50. - pünkösd) megtartott ünnep.

Elhozták - immár - a búzaaratás első zsengéjét az oltárra.

Két darab kovászos kenyeret is bemutattak a templomban. Talán akkor még nem is tudatosult, hogy az egyik őket, zsidókat, míg a másik a nemzeteket jelképezi üdvtörténeti szempontból.

 

Efezus 2: 14-15

 

Isten eggyé tette a két nemzetséget! A kovász azért van ott, mert még nem teljes a szentség, a megszentelődés csak szellemi szinten, Krisztusban, fizikai, gyakorlati, tapasztalati síkon még bűnös mivoltban élünk, és a gyarló testet, vágyakat folyamatosan meg kell feszíteni és a halálban kell tartani. Egy fejlődési folyamaton és megtisztuláson megyünk keresztül életünk végéig. Csak a célnál - a Mennyben - leszünk készek! Egyelőre csak a fej - maga az Úr - kovásztalan, vagyis bűntelen.

A bűn ugyan jelen van, de Isten kegyelmével, teljes megtéréssel és szilárd hittel levetkőzhető.

 

Egyszer valaki azt mondta:

Ha valaha találsz egy tökéletes gyülekezetet, eszedbe ne jusson csatlakozni hozzá, nehogy beszennyezd! : )

 

Az Új Egyházban pünkösdkor megjelent a Szent Szellem, Jézus ígéretéhez híven (János 14: 16-17), és minden megtérő szívű embernek, nemzet számára elérhetővé tette a megváltást, és Krisztus testébe sorolta, származástól függetlenül. Kitöltetett a kenet minden népcsoportra, aki nyitott szívvel fogadta az evangéliumot.

 

 

- 6 -

 

A 3 őszi ünnepkör

 

Az őszi ünnepek, mint előképek a messiási folyamatban, még nem teljesedtek be.

Mindhárom fő esemény a Messiás 2. visszajövetelét fogja kísérni, és a megfelelő zsidó ünnepnapon fog megtörténni minden valószínűséggel, ha következetesek akarunk maradni ehhez a logikai menethez.

 

I.

Kürtzengés ünnepe

 

Rós Hasaná - Az év feje - Polgári Újév a i.sz. II. századtól - Tisri hó (a szent 7. hónap) 1. napja!

A Jóm Kippur-ral együtt a legszentebb napjukként tartják számon.

 

Az első, ősi jelentése mózesi olvasatban az Újhold feltűnését jelző  - a többi hónap újholdjainak jelzésével ellentétesen - hosszú kürtfúvások napja, hangsúlyozva e nap egyediségét.

 

2 hangszert használtak - egy kürtöt - „haccócera" (harsonát - ezüst, hosszú nyakkal - 4 Mózes 10: 2) és egy kosszarvból (és csak abból - az aranyborjús eset után nem lehetett ez tehénszarvból !!!) készült, ún. sófárt - erről mindenkinek Ábrahám és Izsák esete jutott eszébe. A jubileumi évet is csak ezzel köszönthették!!! Fontos szerep! Az ünnepi fúvás üteme: 1 hosszú, 3 rövid, 9 szaggatott és újra 1 hosszú.

 

1900 év elteltével Slomo Goren főrabbi fújta meg először újra Jeruzsálemben a sófárt 1967. júniusában.

 

Ha megfújták, Isten jelenlétébe hívta a hívőket! Gyülekezőre! Ez lehetett vallási okból vagy háborúra való összehívás miatt! (Józsué - Jerikó, Gedeon - midianiták, Nehémiás - fal lerombolása ellen) Vagy az áldozatok fölött is megfújták. Salamon idején már 120 kürtös volt - valódi zenekar! De ezzel jelezték a sabbath megkezdését és végét a Templom DNY-i sarkáról!

 

Izrael prófétái beszélnek (Ézsaiás 13: 6-13, Ezékiel 13: 3-8, 30: 2-3, Jóel 1: 15, 3: 14-16, Ámos 5: 18-20, Sofoniás 1: 14, 2: 3, Zakariás14: 1-4, Malakiás 4: 5-6)

„az Úr Napjáról": az igazak megszabadulása és a bűnösök megítélése ekkor történik majd.

Ekkor minden zsidónak a megtérés áll a figyelme középpontjában!

 

I.                  Thesszalonika 4: 13-18

 

Jézus második eljövetelekor is trombita hangja szólal meg először a Mennyből és megjelenik mindazoknak, aki várják ők az üdvösségre.

Zsidó 9: 28

- 7 -

 

II.

Az Engesztelés napja

 

Jóm Kippur - valójában befedezést takar. Előző év bűneinek befedezése, elfedése.

3 Mózes 17:11

 

A Jóm Kippurból érthetjük meg annak a jelentőségét, hogy a Messiás kifizette a bűneink büntetését és örök időkre biztonságba helyezte Isten népét.

 

Tirsi hó 10. napján kerül megrendezésre „a nap".

 

3 Mózes 23: 27-32

„Sanyargassátok meg magatokat" - böjttel hozták összefüggésbe, és e napon próbáltak megtérni bűneikből. Aki ezt nem csinálta meg ekkor, az „ki kellett irtani az ő népe közül".

Dolgozni is szigorúan tilos volt.

 

A főpap ezen a napon léphetett be csak a Szentek Szentjébe és állhatott meg Isten dicsőségének jelenlétében. A díszöltözet ekkor egy tiszta fehér lenvászon ruha volt. A főpap már egy héttel előtte a Templomban lakott és rituális tisztulási ceremónián vett részt, nehogy méltatlanul kerüljön az Úr színe elé. 2-szer meghintették a veres üsző hamvával és hajnalban be kellett teljesen merítkeznie  egy  aranykádba. Ekkor csak egy vászonfüggöny takarta el a néptől. Ezt 5-ször csinálta végig egy napon belül, mindannyiszor átöltözve. 4 Mózes 19:1-10

Délután megvallotta a nép bűneit, 3-szor kiejtve (az átlagos napon tiltott) Jahvé nevét. Ekkor arcra borulva imádták az Urat: a papság a néppel együtt.

Kijelöltek minden eshetőségre egy helyettest is. Egy hétig csak a főpap mutatott be áldozatokat.

Ha ez nem zajlik hiba nélkül, tökéletesen, gyalázat és átok száll rájuk, mert nem lesz befedezve a bűnük.

 

Az állatáldozatok száma is meghaladta a szokásosat, ezen a napon a mindennapi áldozat mellett egy bika, egy kos, 7 bárány volt az oltáron - ekkor 3 helyett 4-et gyújtottak meg, és külön egy kos a papságért. 4 Mózes 29: 7-11

 

Két kost választottak ki egy-egy arany réztábla kisorsolásával. Az egyiken Isten neve, a másikon Azazél név szerepelt. Az egyik az Úr számára lett áldozatként bemutatva, a másik fejére rá lett olvasva a nép bűne és ki lett kergetve (egy pap által kb. 20 km-re kivezetve) vele a pusztába (Bűnbak!!!!) a Keleti kapun át.

 

 

A zsidó vallási tradíció szerint 3  Élet Könyve van a Mennyben. Aki ezen a napon az elsőben szerepel, az áldott és kedves Isten előtt. A második listáján szereplők még abban az évben meghalnak. A 3-ban lévők sorsa még nem dőlt el. Ítéletük a Kürtzengés ünnepéről az Engesztelés napjára tolódik el - ezek a bűnbánó napok.

Zakariás 12: 9-10

Róma 11: 25-26

 

- 8 -

 

Ez az ünnep az Egyház elragadtatását vetíti előre. És azokról az emberekről tesz bizonyságot, akik  a Nagy Nyomorúság során fognak vallást tenni Jézus Krisztusról, beleértve a zsidó népet is (Jelenések könyve 144.000-ről beszél), illetve abban az időben, amikor visszatér az Ezer Éves Királyság megalapítására, erről számol be a

Máté 25: 31-34

 

A legkülönbözőbb nemzetek fiainak sokasága fog belépni Jákob fiainak maradékával együtt a messiási királyságba, hogy ott földi, halandó testben éljenek - ami megkülönbözteti majd őket az elragadott és megdicsőült egyháztól, amely az Új Jeruzsálemben fog lakozni.

 

III.

A Sátorok ünnepe - „az Ünnep"

 

Szukkót héber nyelven - Tisri hó 15. napja. - A 7. hónap utolsó, az év 7. ünnepe. Különlegesen szent. 7 napon át tart!!!! A téli esős évszak kezdete!

 

Nem véletlenül utalnak rá a Bibliában, hogy ekkor tájt született, „sátorozott" köztünk Jézus (lásd. Karácsony - a valódi eredet nyomában c. tanítást).

Általában októberre esik.

Az Exodus utáni pusztai vándorlás során sátrakban laktak, erre emlékeznek, bódékban, ideiglenes lakhelyen kell lakozniuk, amit őszi termésekkel, pálmalevéllel, egyéb zöld növénnyel díszítenek fel.

 

Az aratás ünnepének is nevezik, mert ekkorra mindent begyűjtenek. A mezőgazdasági munkák záróakkordja.

Kétszeres öröm - megemlékeznek Isten a pusztában tanúsított jóságáról, és hálát adnak azért, amelyet most ad a népnek a learatott termésben.

Ekkor vitte fel a nép Jeruzsálembe az éves áldozatokat és a tizedet. Karavánná szerveződve özönlöttek fel a fővárosba. Amikor felérteké, a várostól 900 m-en belül felállították bódéikat.

 

„Üres kézzel senki se jelenjen meg az Úr előtt!" ( 5 Mózes 16-16)

 

Egy kecskét, 14 bárányt, két kost, és néhány tulkot (az első nap 13-at, majd naponta eggyel kevesebbet) kellett minden nap feláldozni az étel- és italáldozat mellett.

Mind a 24 papi rend szolgált. Ez a salamoni Templom felszentelésének is a napja.(2 Krón. 7)

 

Az ünnepet hajnalban a sófár hangja nyitotta meg.

Fontosak a téli esőért elmondott imák. Mert az év során csak október és március között esik.

Minden nap rendkívül fontos volt kultikus jelleggel, a templomból a papság vezetésével a nép lesétált a Siloám tavához (János 9: 17) és merítettek a vizéből, melyet az oltárra öntöttek, majd a 113-as és 118-as (messiásváró töltetű) dicsérő zsoltárokat kezdték énekelni.

 

Ez a „Vízmerítés házában való örvendezés", a Templom látványos kivilágítása között zajlott, esténként, ráadásul ekkor mindig telehold volt. Ekkor nem volt a nőket a férfiaktól elválasztó tilalom sem, feloldották, a Nők Udvarán gyűlt össze a nép. A léviták kórusa lépcsőfokonként énekelte a zsoltárokat, mindegyik után egyet lefelé haladva - ez volt a legpazarabb ünnep.

- 9 -

 

Az átlagos 3 kürtszó helyett ekkor 21 szólalt meg. 7-szer járták körbe az oltárt, és Hozsánna („segíts meg") -verset énekeltek.

 

János 7: 37-38

 

Jézus a Istentől származó és életet adó víz, amit ezen ünnepen oly nagyra becsülve vágytak, éppúgy, ahogy a Messiás megjelenését. De nem ismerték fel, amikor valóban megérkezett!

Pedig Krisztus a kenyér, amely az életet adó víz által megöntözött gabonából sütnek. Ő mindent és mindenkit megelégít.

Az Úrvacsora jelentősége itt is hangsúlyt nyer. Valódi életet adó étel és ital a számunkra szellemi szinten!

 

Ezen az ünnepen hirdették a messiási királyság eljöttét, várt arany kort, amikor eltűnik a szenvedés és béke lesz mindenhol, mindenben.

 

Ez az ünnep arról a napról szól, amikor Jézus Krisztus felállítja sátrát az emberek között és eltöröl majd minden könnyet.

 

Csakis a Mindenható Isten képes ezeket a megdöbbentő eseményeket előre és így jelezni.

Közel az Idő!

DE!!! Ne az elragadtatásra nézzünk, hanem Istenre. Az Ő hatásköre dönteni az időkről és az alkalmakról. Még Jézus sem tudja, csak az Atya az időpontokat. Az Ő egyedüli hatásköre.

 

Úgy éljük az életünket, mintha 100 évig tartana. Ha az elragadtatásra koncentrálunk, két hibát követhetünk el:

 

-nagyon gyorsan (nem Isten szerinti ütemben) akarjuk megtéríteni az embereket, ez az esetek többségében türelmetlenségből eredő erőszakossághoz vezet -ez nem viszi előre az ébredés ügyét!!!!

-csak magunkkal foglalkozunk és nem csinálunk semmit, mivel „úgyis kevés az idő", így elmulasztunk sok jó cselekedetet.

 

Nem tudhatjuk! És nem is az számít! Hanem csak az, hogy becsülettel, az első szeretet tüzét felcsiholva, egy mély személyes kapcsolaton alapuló életet éljünk a Teremtővel, valamint szeretet közösségben testvéreinkkel, és szolgáljuk legjobb tudásunk szerint az Urat, prioritásban az első helyre téve, az emberek szükségeinek betöltésére, az Atya Isten nevét felemelve és dicsőítve.

 

A szereteten alapuló hasznos tevékenység mindig rámutat Krisztusra.

A nyomások, próbák alatt közelebb kerülünk Istenhez, fejlődésünk során egyre inkább Krisztusi megoldásokat eszközlünk, győztesen jövünk ki a nyomásokból, és ettől kezdjük el tartalmasnak ítélni a mindennapokat, a szellemi harc, a test legyőzése, a megmérettetés adja az Élet ízét, ezáltal tudjuk megbecsülni az egyetlen, Istentől származó Életet!

 

1.    Péter 2:5

Szoros illeszkedésben legyünk hát e szellemi házban együtt testvérként, mint építőkövek. Egy szellemben, ami összeköt, mint a habarcs a téglákat! Ne legyen rajta rés! (Támadhatóság!!!)

- 10 -

 

Közös cél felé, előre, felfelé nézzünk, Krisztusra! A cél motivál, de fontos a megtett  út, amit élveznünk kell minden nehézségével együtt - örömben járni!!!! Attól lesz az emlékeinkben komplett, teljes az életünk!

 

Az élettel betelve tudjunk elmenni, itt hagyni majd földi porhüvelyünket, minden percet kihasználva a jóra, és a hibáinkból a megfelelő következtetést levonva bölcsen folytatva az életünket, hogy jó érzéssel tudjunk visszanézni az út végén, mint Jób, vagy Mózes.

 

 

HÁLAADÁS NAPJA

 

Hálaadás a Bibliában

"Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását." (Zsoltárok 50:23)

Ugyanúgy mint egy zsidó életében, egy keresztény életétől is elválaszthatatlan a hálaadás:

"Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó; se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség: ami nem illik, hanem inkább a hálaadás." (Efezus 5:3-4)

A keresztények számára a hálaadás tekintetében is Jézus a példakép:

"Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala." (Kolossé 3:17)

 

Hálanap - de hogyan?

" ..hálaadásotok legyen egyre bőségesebb." Kol 2:7/b

  Mozgalmas képek elevenednek föl bennem, amikor a hálaadónapra gondolok. Zsúfolásig megtelt imaház, hálanapi versek, énekek, középen terményektől roskadozó hálaoltár. Mindenki hozzáadott vala-mit az önfeledt ünnepléshez. A hosszú istentiszteletet vidám szeretetvendégség követte. Valami kü-lönös érzés vibrált mindenkiben, közel éreztük magunkhoz a gondoskodó Istent, jó volt számbaven-ni mindazt, amit egy éven át nekünk adott. Nem is elégedtünk meg egy hálanappal, sorba vettük a környék gyülekezeteit, örültünk egymásnak, nemcsak szívünk hálája erősödött, de a tágabb testvéri közösség is. Vigyük tovább e szép örökséget. Miként a zsoltárírók szívében se fért meg a hála, hanem Istennek szóló buzgó hálaadásra hívták a gyülekezetet, sőt az egész világot, úgy engedjünk mi is szabad folyást a köszönetnek. Egy esztendő bőséggel ad erre okot. Legyen az 1999-es év hálaadónapjainak célja a buzdító hálaadás! Panasz szó helyett hálaadásunk legyen egyre bősé-gesebb, mert van okunk rá, s a lélekemelő örvendezésben együtt emeljük magasra Isten nevét e világban!

 "Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, s egyre többen adjanak hálát az Isten dicső-ségére." (2 Kor 4:15.)

Újvári Ferenc

A Budapesti Misssziókerület elnöke

Hálaadás

Hálaadáskor, november negyedik csütörtökén a családok, barátok összegyűlnek, s együtt ünneplik az év egyeik legnagyobb ünnepét, a hálaadást. Az asztalra hagyományosan pulyka kerül, s a családok köszönetet mondanak az év áldásaiért. De honnan is ered az ünnep?

Már Amerika felfedezése előtt is ünnepeltek az indiánok ebben az időszakban: akkor még a hálaadás aratási ünnep volt. Egy elbeszélés szerint azonban a Pilgrimek ünnepe ez. Amikor 1620-ban Amerikában partra vetődtek, rossz oldalon kötöttek ki. Útirányuk Virginia volt, ahol a telek rendkívül enyhék, ám a kapitány eltévesztette az irányt, a Massachusettsben kötöttek ki. Induláskor még 38 hajójuk volt, ám a zord vizeken ennek fele odaveszett. Amikor partra értek, már csak néhány férfi, és csupán négy nő maradt életben.

Nem értettek a földműveléshez, ám az időjárás túl hideg volt ahhoz, hogy bármilyen módon is élelemhez jussanak. Már az éhhalál szélén álltak, végül kérték az addig ellenségnek tekintett indiánok segítségét, akik kukoricamagokat ajándékoztak az idegeneknek.





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 155
Tegnapi: 122
Heti: 405
Havi: 4 114
Össz.: 307 080

Látogatottság növelés
Oldal: Ünnepek és egyéb alkalmak
Ábrahám Gyermekei Keresztény Közösség - Krisztus Teste - Eger - © 2008 - 2017 - abrahamgyermekei.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: bibliai kvíz kérdések és válaszok - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »